2009. december 12., szombat

2009.dec.12.VISSZATÉRÜNK!!!!!

Harry, Ben, Andi



Házunk

Chevrolet: a bérautó



házunk


medencénk

Thongthakian bay



Chaweng

INDUKCIÓS FŐZŐEDÉNY




ezzel készült...


Úgy döntöttünk, hogy 8 hónapi hallgatás után ismét visszatérünk kedves olvasóink mindennapjaiba. Ennek legfőbb oka, hogy egy hete ismét Samuin vagyunk!

A történet egy hete kezdődött... December 6-án 5:35 kor landoltunk az Angyalok Városában... Innen repültünk tovább Samuira a reggeli órákban.

Röviden az elmúlt hét eseményeiről:
Először is szeretném bemutatni új lakóhelyünket amit Khoa Ron Hill Village névre keresztelt a tulajdonos házaspár. Róluk elég annyit tudni, hogy egy árva szót sem beszélnek semmilyen nyelven csak thaiul. Lényegesen megkönnyíti a kommunikációt lányuk Eve, aki ugyan Bangkokban él de telefonon tudunk vele értekezni ha bármi adódik.  A házat még otthonról foglaltuk le telefonon pár hete így benne volt a pakliban, hogy senki sem fog az érkezésünkről tudni… Ne felejtsük el, hogy hol is vagyunk, ugye. A kétkedés ellenére Eve amint megtudta, hogy befutottunk, ideszólt a szülőknek és hozták is a ház kulcsát. Eddig sima ügy volt. Már csak az autónakt kellett magunkhoz venni, mivel mindenünk a kocsinkba volt elzárva 7 hónapig így útra keltünk Petihez (barátunk és az autószerelőnk is egyben) aki már egy hete dolgozott a kocsin. Hogy miért??? Érkezésünk előtt pár nappal el kellett parkolni a „Pattaya taxival” (mi magunk között csak így hívjuk a kisbuszunkat) Pedró házától  (itt állt az elmúlt hónapokban)mert adódott ott egy kis gubanc. Anita és Tibi volt olyan kedves, hogy bevállalta ezt a fuvart és pár napig – érkezésünkig – a kocsi őrzését. Ámde a KIA nem hazudtolta meg természetét és a sarki  7/11 közértnél feladta a küzdelmet. Ekkor kaptuk az emailt odahaza, hogy van egy kis bibi,  Banrak-on,  az úton áll a kocsi tele nyomtatóval, gépekkel, értékes és kevésbé értékes holmikkal és nem mozdul viszont füstöl… Azonnal hívtuk Petit, aki hősiesen a megmentésére sietett és Isten tudja hogyan, de elvontatta a házához.
A probléma okát megtudtuk utólag: „valami” elrágta az üzemanyag csövet.
Tehát megyünk Petihez… Annyit érdemes tudni róla, hogy a melegre való tekintettel éjjel dolgozik és nappal alszik, így nem sok reményünk volt reggel 9kor hogy ébren találjuk, de a kapu mechanikusan működik, így egyszerűnek tűnt a bejutás. Aha, amíg eszünkbe nem ötlött, hogy Petinek van egy szeretetre méltó új társa: Töki, a pittbull J
Bence bevállalta, mi meg hárman az utcáról kémleltük, hogy mikor jön el az a pont amikor nem is olyan fontos a kocsi, inkább mentjük az életünket.  Szerencsére Töki nem jött üdvözölni minket, de Peti sem. Mindenki aludt a házban, így elballagtunk egy motorért és estére tettük a próbálkozást. Ekkor megtudtuk, hogy vontatás közben a kocsi összetört de ennek mi már nem láttuk a nyomait csak a pénztárcánkban. Lefényezték mire jöttünk tekintettel, hogy vevőnk Harry, akivel 4 hónapja levelezünk a kocsi eladásáról december 9-ére jelezte érkezését. 2,5 napunk volt rá, hogy a többhónapos állásból adódó problémákat kijavítsuk a kocsin mint pl. ablakemelő meghibásodás, aksi haldoklása, ékszíj megfeszítése, légkondi feltöltése, fékek, takarítás valamint beszerezzük az eladáshoz szükséges papírokat. Nem tűnik lehetetlen küldetésnek hiszen volt egy hétfőnk, keddünk és szerda délelőttünk erre a „néhány” feladatra. Irány hétfőn az Immigration Office ahonnan kellett 2 féle dokumentum a kocsi átírásához. Természetesen szünnap volt, szűkültek a lehetőségeink mert ezek nélkül a paírok nélkül nem mehettünk a Land and Transportation Office-ba a folytatásért. Maradt minden keddre intézendő dolog keddre, ami szinte lehetetlen itt azegy nap alatt mindent elintézni amit szeretne az ember. Egész napra maradt a kocsi szerelés. Kedden ismét elindultunk és mintegy 3 órás várakozás után megkaptuk a kért dokumentumokat! Még kellett szereznünk egy ügyvédi meghatalmazást, hogy a vevő a jelenlétünk nélkül át tudja iratni a nevére a kocsit Chiang Rai-ban. Na ilyet nem kaptunk sehol sem, de Linda pont tudott hozni egy ilyen papírt nekünk. Mivel minden thaiul íródott a hivatalban beikszelték nekünk hogy hol írjuk alá a papírokat eladáskor J
Szerdára elvileg minden szükséges papír és a kocsi is nálunk volt, majd délután Harry is befutott. Egy szimpatikus , eredetileg texasi születésű, 39 éves családapa Harry aki nagy hatással volt ránk.
A kocsi kipróbálása és átvizsgálása (10 perc) után megszületett a döntés: IGEN! Amíg a paírokat átnéztük a teraszon sok mindent megtudtunk Harryről, 4 gyermekes családapa és hivatásos lelkész aki Mae Sai-ban él a családjával, egy iskolát üzemeltet és most készülnek egy farmot vásárolni ahol mezőgazdasággal foglalkoznak majd. Megtudtuk azt is, hogy  egy egész egyházi közösség imádkozott azért, hogy Harryéknek összejöjjön ez a kocsi vétel. Bevallom nagyon megható volt a sztori, megkedveltük Harryt és még este további programot szerveztünk neki. Megmutattuk neki a sziget egy részét és beültünk egy jó kis mexikói vacsorára vele, ahol mondott egy nagyon szép áldást.
Azóta is imádkozunk, hogy Harry és a Kia hazaérjen az innen 1300 km-re lévő Mae Sai völgybe. (Amikor ezeket a sorokat írom, már 2 napja elment Harry és 24 órája nem hallottunk felőle…Ámen)


Tekintettel arra, hogy kocsi nélkül nem maradhatunk bementünk a SIXT autókölcsönzőbe és béreltünk egy Chevrolet típusú járművet erre a hónapra. Akár azt is mondhatnám, hogy egy fiatal és jó karban lévő személyautót sikerült kibérelnünk, de mégsem így van. Tegnap este ugyanis egy elalvás előtti masszírozásra bementünk Chawengre. Azt is mondhatnám, hogy jó volt, de ezt sem állíthatom viszont éjjel 1kor amikor végzett a masszőr a hajunk cibálásával és a nyaki izmaink rángatásával már csak az ágyra vágytunk. Na ez még odébb volt… Kocsi indít… Katt-katt… egyre gyengébb katt… Diagnózis: aksi kuka. Természetesen az autókölcsönző száma kikapcsolva. PETIIIIIII!
Peti szeme se rebbent, elindult értünk. Míg Maenamról elért hozzánk Bence egy padon kókadozott a soi Mango (buli negyed) mellett én meg végig etettem az összes kutyát az utcán. Végre megérkezett Peti és Töki, akivel egyébként teljesen összehaverkodtunk. A kocsit a kertben úgy állítottuk le, hogy pontosan tudtuk soha az életben nem fog újra elindulni. Így is lett!
Ma reggel telefon a Sixt-nek akik idejöttek egy csere autóval amiben 160.000 km és egy gyenge aksi volt, ezért Bence elzavarta őket egy új aksiért. Délután 3-ra már meg is érkezett a csere aksi és azóta működik az autó. Még…
Végül egy kedves történetünket elmesélném az elmúlt napokból, hogy egy kis reklámot csináljunk az indukciós főzőedényeknek! Házunk nagyon aranyos de sajnos a konyha részlege kissé hiányos. Egyedüli főzőalkalmatosságunk egy mikrohullámú sütő, amit szerettünk volna megfejelni egy főzőlappal. Elmentünk hát a Tesco-ba: ilyen szerencsét! Főzőlap akció van!!!! Két szimpatikus jelölt maradt versenyben, az egyik egy kínai kerámia lapos elektromos főzőlap illetve egy thai gyártmányú, műanyagnak tűnő. Sokat hezitáltunk míg a kínai mellett tettük le a voksot. Már majdnem a kasszánál voltunk amikor „kedves, jóindulatú” Tesco alkalmazottak óva intettek a kínai csodától, mondván arra csak 7 nap a garancia és nem is megbízható, Nade! a thai arra 1 év garanciát adnak és sokkal jobb! Meggyőztek!!! Annyira, hogy el is felejtettük a garanciát érvényesíteni, de hát miért is kellett volna?! Olyan szimpatikusan mosolyog a dobozról az az idősöső thai úriember! Neki ne hittünk volna??!
Első beüzemelés: 8 másodperc alatt olyan forró lett az edény, hogy vörösen ízzott tehát MŰKÖDIK! Nagyon belelkesedtünk erre a látványra így rákészültünk egy rántotta-vacsorára. Bence sürgött-forgott a konyhában én meg a hálóban a szagokra lettem figyelmes. Nem, nem az éppen sülő tojás illatára, hanem az odaégett bakelit szagra. Igazából semmi  jele nem volt annak, hogy műanyag égne, nem is volt a közelben műanyag és a tojás is megsült, nem égett… Nem értettük hiszen szép sárga rántotta készült az INDUKCIÓS edényünkben! Nade az íze! HMMM! Olyan volt mintha egy lábas megolvadt fülét rágná az ember.
Azóta megtudtuk, hogy más is pórul járt a csoda - edénnyel, hitt a barátságosan mosolygó thai bácsinak a dobozon! Az edény izzík, a kaja széle megég benne a közepe meg nyers marad és erőteljes bakelit zamatot áraszt minden ami belekerül az edénybe.Utána jártunk a neten is az indukciós edényeknek, volt aki egy teljes blogot szánt rá és 1 évig írta, egészen addig míg el nem adta. Ebből erőt merítve ma megfőztük első indukciós vacsoránkat mint a képen is látható (fent), a rántottát nem vállaltuk inkább főtt tojást gyártottunk mert minden aminek az elkészítéséhez bő víz kell működik szag nélkül. Bár azóta is fura szagokat érzünk...vagy a hosszabító ég alattunk - mert elég furán szikrázott amikor bedugtam a töltőt - vagy az indukció nem állt le...
 Ma visszavittük! Kérdezték hogy miért akarjuk visszahozni: „ nem működik?” Mire mi mondtuk: „ túlműködik !” Számla és jótállás hiányában „szolli, szolli” de nem tudják visszavenni. Pedig már majdnem bele egyeztek, hogy kicseréljük egy másikra! J

DEC.18.

Mr. Vu lett a helyi idegenvezetőnk! 11 körül indultunk a Hai Van hágóra, ami a híres császár város, Huē felé vezető, mintegy 130 km- es út r...