Május 21.

A szúnyogok fogságában

Rettenetes éjszakát zártunk ami az őrületes mennyiségű és annál kitartóbb szunyograjnak volt köszönhető. Hiába füstölő - amitől mi reggelre gyötrő fejfájást kaptunk- hiába a szúnyogriasztó krém, a vérszivók egész éjjel dolgoztak rajtunk. Óránként keltünk fel a csipésektől viszkető érzésre és a fülünkben duuruzsuló szúnyogokra. Hajnalban sikerült csak elaludni, ezért a nap első részét át is aludtuk.

Dél körül elindultunk az AVIS-hoz, leadni Toyota tipúsú paripánkat, mely nagyon jó szolgálatot tett az elmúlt 1 hétben.
Visszafelé egy kis sétát követően megalkudtunk egy taxival, mert a tűző napon sok lett volna a 7 km-es séta vissza.
Közlekedési eszközünk ismét a robó lesz mától! Kedvenc kifőzdénkből hoztunk egy adag sültrizst és curryt majd lesétálltunk a partra. Visszafelé mindig kommandóznunk kell mert 4-5 kutya követ a szobáig és a személyzet nem annyira kedveli a jelenséget.

A délután fennmaradó része a medencében telt, egészen a sötét felhők megérkezéséig, amikor jött egy kis trópusi eső. Behúzódtunk a szobába és azóta töltjük a blogra a képeket és pótoljuk a lemaradásokat...

Május 2O.

Ingatlan nézőben

Kellemes tempóban, reggeli után felkerekedtünk ellenőrizni, hogy az épitkezések jól haladtak-e a szigeten amig távol voltunk.
Egy hamarosan elkészülő nagyobb projektet látogattunk meg és jártunk körbe valamint sok-sok infót gyűjtöttünk. Nem untatnék senkit a részlettekkel, hogyan jártunk órákat az épülő lakások között…

Este bementünk Chaweng turistákkal teli főutcájára nézelődni, belehallgattunk a helyi Elvis előadásába majd hazatértünk kis tengerparti resortunkba. 3-4 kutyával a teraszon nekikészültünk az esti pihenésnek

Május 19.

Elutazás Nakhon Si Thammarat-ból

Sokáig sikerült aludnunk igy reggelit már nem kaptunk kivéve a kikunyerált kávét. Kipihenten indultunk el a város felfedezésére, de úgy döntöttünk, hogy ma még innen továbbállunk és irányba vesszük a tengerpartot miután megnéztük a várost. Ennek a döntésnek az egyik fő oka, hogy ismeretlen eredetű, de baromi viszketős fura kis pöttyök jelentek meg a lábszárunkon… Nem valami kéjmámor pláne a gondolat, hogy mitől??? Patika, krémek tömege mi mást tehettünk. (már múlik!)

Első állomásunk a Wat Phra Mahathat:
Állitólag Hem Chala királynő alapitotta több mint 1OOO éve és a XIII.sz. közepén pitették újjá. Az óriási épületegyüttes egy 78 m magas chedit rejt, tetején több száz kilógrammos tömör aranycsúccsal. A legnagyobb chedi körül több kisebb szürke-fekete chedi sorakozik. A világosan elkülönülő bot (központi csarnok) és a chedi mellett sok és bonyolultan megtervezett wihan (szentély) is található, sokban Nakhon Si Thammarat-i vagy Ayuthaya-stilusú koronás Buddha-szobrok állnak. Az egyik szentélyben a furcsaságok múzeuma kapott helyet: fából faragott krutok (Vishnu mitikus madár-paripái), régi siwichai fogadalmi táblák, mindenféle Buddha figurák, gyöngyberakásos alamizsnagyűjtő edények és más ritkaságok. A komplexum hátsó részében egy 12 méteres bálnacsontváz van kiállitva.
Ünnep lévén nagy volt a tömeg, nehezen találtunk parkolóhelyet az árusoktól nyüzsgő főutcán. Mára jól befűtöttek odafentről, volt vagy 4O fok árnyékban. Érdekes volt a sok embert nézni, a szokásokkal ismerkedni. Bementünk mi is a tömeggel a nagy chedi belsejébe és a csúcs körül sétáló körmenetbe becsatlakoztunk. Többen egy hosszú sárga anyagot a fejük fölé tartva hoztak el idáig, hogy a chedi csúcsa köré tekerjék, ebbe egy idős szerzetes bácsika is becsatlakozott. Alaposan körbejártuk a területet, letettünk néhány helyre virágot majd kocsival folytattuk városnéző utunkat. Ahogy telt az idő a hőség egyre kibirhatatlanabb lett, igy már csak a hires Árnyjáték –készitő mesternél, Suchart Subsin-nál (számos dijat nyert hagyomány - örző munkáival és még a királynak is játszott) szándékoztunk hosszabb időt eltölteni, akinek műhelye itt a városban van. Sajnos az ünnep miatt zárva találtuk a műhelyet pedig nagyon nézelődtünk volna. A tahi árnyjátékszinházak manapság ritkaságszámba mennek –rendszerint csak fesztiválokon szerepelnek – de készitésük megtekinthető itt a városban. Egy ilyen árnyjátékszinházat volt szerencsénk pont egy hónappal ezelőtt megnézni itt Samuin egy helyi fesztivál alkalmával.

Elindultunk a városhoz legközelebbi partszakasz/ok meglátogatására:
Első partszakasz a várostól 25km-refekvő Tha Sala tartomány Hat Sa Bua nevű partja volt. Ez a partszakasz,mely kazuárfákkal és kókuszpálmákkal szegélyezett, hétvégén a helybéli turisták kedvelt piknikhelye de hét közben teljesen kihalt. Néhány étterem is akad errefelé, de szállást nemigen láttunk, igy egy kis pihenő után továbbálltunk Sichon felé.
Nakhon Si Thammarattól mintegy 65 km-re északra fekszik Hat Sichon és Hat Hin Ngam. A két part nehezen elválasztható mert közvetlenül egymás mellett vannak. Az előbbi homokos, míg az utóbbi part kerekre koptatott sziklákkal tarkitott. Errefelé kevés külföldi fordul meg – mi 2 napja nem is láttunk „ fehér embert”- igen szegényes, vidékies a környezet, néhány környezetet csúfitó garnélarák teleppel. Szállást itt sem találtunk igy egy kis parti séta után indultunk tovább északnak.

Innen 25 k-re fekszik Khanom Beach,melyet mindenképp meg szerettünk volna nézni és esetleg meg is aludni. A part nagyon nyugalmas, kókuszpálmákkal szegélyezett, néhány napággyal tarkitott volt. Megszállni nem láttuk értelmét, mert ez a rész sem volt mozgalmasabb mint a korábban látottak, de egy kis időt megérte eltölteni ezen az elhagyatott parton.

Elhagyva ezt a partszakaszt már csak 7O km választott el Surat Thanitól, ahol egyben a Samuira tartó komp kikötője (Dan Kao) is van. Ez volt a következő célállomás, hogy megvegyük másnapra a jegyet, igy nem kell majd megint órákat várnunk a kompra való feljutásra. 3 óra előtt érkeztünk meg és a 6 órás/utolsó kompra adtak jegyet. Elfogadtuk, bevállaltuk a 3 órás várakozást de cserébe este már Samuin lehettünk! Valahogy visszavágytunk igy 5 nap menetelés után.

Este 8-ra futott be a komp, Nathonból egyből Maenam Beachre, a HutCha resortba mentünk, ahonnan 5 napja elindultunk. Sikerült korábbi kis házunkat megkapnunk, igy beköltöztünk. Egy kellemes fürdés után bementünk a Big Buddha melletti wat-okhoz, ahol óriási nyüzsgés, élő koncert, árusok tömege gyűlt össze az ünnep alkalmából.
A szokásos lufidobálást megpróbáltuk egy plüss Hello Kitty figura reményében , de ehhez 7 darts-ból 7 -et kell jól dobni.. 6 megvolt = műanyag nyeles kezet imitáló hátvakaró :-)

Május 18.

Utazás Nakhon Si Thammaratba

11 körül sikerült elindulnunk Trang felé, ahonnan a keleti partra átvezető utat jelöli a térkép.
Mindenféle eltévedést mellőzve a helyes úton skerült végig haladnunk azonban Trang és Krabi között az út igen rémes képet mutatott. Lázasan dolgoznak ezen a területen, hogy az 1x1 sávos útból minimum 2x2-t varázsoljanak, ami szuper lesz HA KÉSZ LESZ. Végig útszűkitésekkel, elterelésekkel és a betonút időleges megszűnésével kellett megküzdenünk miközben kerülgettük a 3O km/h sebességgel döcögő disznó –, jack fruit és egyéb élő és élettelen dolgokat szállitó teherautókat, motorosokat valamint a szemből egymást előzgető, 13O –al száguldó kamionokat. Akár a Collyn McRay rallie thai módra. Már azon gondolkodtunk, hogy több esélyünk van a túlélésre ha leülünk Sumatra sűrűn földrengéses partjára és megvárjuk a cunamit  Igazából a titka, hogy gond nélkül átvészelje ezeket az útszakaszokat az ember, ha a figyelme egy pillanatra sem lankad, még a pislogás idejére sem. Ezt meg tudtuk simán oldani mert hol Bence, hol én pislogtunk felváltva 

Trang után már a 4O3-as útra rákanyarodva melyet nyugodtan nevezhetünk autópályának is, megszűntek a korábbi kellemetlenségekés a tájban gyönyörködve haladhattunk Thong Song irányába, mely egy nagyobb kereskedelmi és ipari központ Nakhon Si Thammarat előtt kb. 7O km-el. Itt pihenőt terveztünk de különösebb okot nem találtunk a megállásra a városon áthaladva, igy tovább robogtunk eredeti célunk felé.

Nakhon Si Thammaratról bővebben a bal oldali sávban olvashattok!

A város közepesen nagynak mondható, de itteni mérce szerint nagyváros, telis tele Watokkal. A leghiresebb Watja Délthaiföldnek is itt található, mely Wat Phra Mahathat névre hallgat és a bangkoki Wat Phóhoz hasonlitható. Kiváltságos helyzetben lehettünk mert jelenleg egy 7 napos ünnep van a Vishaka Puja , ami Buddha születésének, megvilágosodásának és halálának évfordulója, a Buddhisták egyik legnagyobb ünnepe. Pontos napja május 19. azaz holnap, tehát erre a napra terveztük a Wat meglátogatását is.

A városba késő délután értünk be és egyből, a már korábban kiválasztott Twin Lotus Hotel keresésére indultunk. Megálltunk egy tourist office feliratú épület előtt, melyben egy árva lélek sem beszélt angolul, de mg azt sem tudták megmutatni a falra akasztott várostérképen, hogy jelenleg hol vagyunk! Azért egy térképre szert tettünk amin jól láthatóan feltüntették a hotelt is amit kerestünk. (ez az egyetlen nagy szálloda a városban)
Hamarosan a recepción álltunk ahol kedvesen fogadtak és megmutatták a szobát… Illetve meg akarták mutatni de nem nyilt az ajtaja egyiknek sem, csak pár emelettel lejjebb. Ekkorra már annyira fáradtak voltunk, hogy a kocsiba is elaludtunk volna – utólag azt mondom jobban jártunk volna, mert akkor a kiütések amik reggelre a lábamon kijöttek most nem lennének nagy valószinűséggel – de végül megkaptuk a kulcsot a 11. emeleti szobánkhoz. Persze a szoba amit kaptunk poros nyomába sem ért a feljebb látottakéhoz, lepukkant volt nagyon.
Igaz internetet igértek ingyenesen, de az a hálózat amit a szobában elértünk mind fizetős volt… Még este miután a Kentuckyban megvacsoráztunk (igen, sajnos ilyen fenemód európaiak voltunk, de ez volt a legközelebb) a szobában körbe-körbe jártam a laptoppal és a gardróbszekrényben sikerült levadászni az ingyenes internetet! A jel igen halovány volt igy pihenéssel töltöttük az estét.

Május 17.

. Krabi – Ao Nang

Az időjárás kedvezett nekünk, rekkenő hőség köszöntött minket már ébredés után. Sejthető volt, hogy 3 nap kocsikázás után maradunk egész nap a part körül és kiélvezzük a felhőtlen napsütést.
Igy is tettünk egészen délutánig amikor felkerekedtünk és egy kis környékbeli kirándulásra indultunk:

Célunk a Wat Tham Seua azaz Tigrisbarlang-Templom megtekintése volt, azonban Krabi szövevényes útjain eltévedtünk rendesen. Szerencsénkre a másik érdekességet a Wat Shai Thai-t megtaláltuk!
Ao Nangtól 7 km-re a 4O34-es út mentén egy hatalmas mészkőszirt alatt, hosszú sziklamélyedésében fekszik egy 15 méteres Fekvő Buddha, melyhez egy kis Wat is tartozik. Az igazi Wat stilushoz kevés ugyan a bentlakó szerzetesek száma, de valaha működő kolostor volt. A Fekvő Buddha szobra mellett található még egy harang nélküli harangtorony, néhány trát kaduk (csontereklyetartó, melyben a hivők hamvai vannak eltemetve) valamint egy korábbi hamvasztóterem alapja abból az időből, amikor még a kolostor aktiv volt.
A felsoroltakon kivül találtunk még 7 apró kutyakölyköt!

Krabitól 19 km-re nyugatra a Laem Phón -Shell Cemetery - található az úgynevezett Kagylóhéjkövület temető (Su-Saan Hoi), ahol a 75 millió éves (mire odaértünk már fiatalodott, mert a bejáratnál álló tábla szerint 4O millió éves) kövületekből a tengerbe nyúló óriási táblák képződtek. Ha nem tudom mi az amin lépdelünk akkor töredezett betontömbnek néztük volna, de ez csak a mi hozzá-nem értésünk a kagylók felfedezhetők voltak helyenként a táblákban.

Innen kezdődött 2 órán át tartó „találjuk meg Wat Tham Seua-t” kálváriánk.

Végül visszataláltunk Ao Nang-ra ahol bekuckóztunk szállodánkba és felkészüljünk a másnapi indulásra Nakhon Si Thammarat-ba.