Március 28

Március 28.

5 sziget túra: Koh Rung, Koh Loan, Koh Wai, Koh Kra

Korán ébredtünk, hogy legyen időnk megreggelizni – ami utólag lehet hogy hiba volt - a 9 órai indulás előtt. Imádkoztunk, hogy igaz legyen a beígért 6 fő amit az esti helyfoglalásunkkor mondtak, mivel ezek a „speed boat”-os túrák simán összegyűjtenek 40 főt ami kibírhatatlan mennyiségű ember. Természetesen reggelre már változott az esti létszám, de így is kényelmesen elfértünk 15-en. A túra során érintett 5 sziget a Koh Chang Nemzeti Park része, mely kb. 55 szigetet ölel fel. Ezek nagy része lakatlan kivéve Koh Mak és Koh Kood-ot ahol van szálláslehetőség illetve kemping.

A hajó orrát befoglaltuk magunknak de miután a vesém és a májam helyet cserélt, én hátra mentem a hajó hátsó részébe, Bence hősiesen elöl maradt. Igen kevesen voltunk így a hajó orra túl könnyű volt ezért Bence mellé kiküldött még 2 utast. Az ausztrál soványka családapa és egy thai köpcös apuka élvezhette végig az utat egymás mögött állva a szigetekig. Hogy melyiküknek volt keservesebb?? Bence elmondása szerint a thai pacák minden 2. odaverős hullámnál az ausztrál lábán landolt, aki könnyes szemmel fel-felordított.
A látvány csodálatos volt, azúrkék tenger, kisebb-nagyobb trópusi növényekkel benőtt szigetek.

Első állomásunk Koh Rung sziget volt, ahol egy kis zátony mellett lehorgonyoztunk és egy órás sznorizás következett. Sok színes, csíkos, pöttyös, kisebb-nagyobb halakat és korallok tömegét figyelhettük meg a víz alatt. Kapitányunk adott pár szelet kenyeret haltápként amit bele sem kellett szinte a vízbe tenni mert a halak kiugráltak érte. Annyi színes hal gyűlt körénk, hogy bár 30 cm-nél nem voltunk távolabb, nem láttuk egymást a hal-kavalkádtól.
A nagy mohóságban meg is csipkedtek itt-ott minket.

Második megállónk Koh Loan sziget volt ahol ugyanez következett kicsit nagyobb, érdekesebb halakkal. A fajtákat sajnos nem ismerem, ezért részletesebb fajtaleírást nem tudok adni mint nagy fele fekete, fele fehér és közepesen nagy a hullámos papagáj színeiben játszó, piros buksza szájjal valamint a „Boni” hal. Boni halat tavaly neveztük el (igazi típusa ismeretlen számunkra) így, egyik kedves családtagunk után pontosabban Bence mamájának a kutyusáról kapta a nevét, mert ugyanolyan foltos és cuki.
Ennek az állomásnak az érdekessége volt, hogy ugyan 15-en indultunk, innen már csak 11-en mentünk tovább. A komplett thai család (3+1 fő) teljesen köddé vált, de nem nagyon hiányolta senki őket… ??? Az ausztrál apuka talán még örült is, hogy van esély a szilánkos törés elkerülésére így nem fog páros lábbal dobbantani a tömzsi thai a lábfején többet.

Harmadik megállónk Koh Yuk sziget, ahol a parti homokban letelepedve megebédeltünk (sült rizs tintahallal és csirkével, dinnye, ananász) kicsit pihentünk a pálmafák árnyékában, fotóztunk a hófehér homokos parton, a nemzeti park szigeteivel a háttérben.

Negyedik állomásunk Koh Kra sziget ahol ismét közel egy órát töltöttünk a színes halak és korallok társaságában. (itt utalnék a reggelivel kapcsolatos megjegyzésemre, ami „kicsit” megbolygatta emésztésemet) A program egész nap hajózás majd megállás és merülés de az ismétlődés ellenére nagyon jópofa a színes halak és korallok között úszkálni. Szerencsére kértünk békatalpat, mert óriási tüskéket növesztettek ezek a tengeri sünök.


Ötödik állomásunk Koh Wai szigete, ahol ismét sznorizási –illetve hűsölési lehetőségünk volt 60 percben. A sziget éttermének teraszán kellemes hűsítő társaságában gyönyörködtünk a tájban.
Hazafelé utolsó állomásunk a Majom sziget volt. Ahogy hajónk közelített a sziklás parthoz már szállingóztak is az éhenkórászok. Dinnyét dobáltunk nekik amit szívesen fogadtak. Nem hiszem hogy az éhség érzete ismerős lenne számukra – max. kissé egyoldalú a táplálkozásuk - mert kb. napi 20 hajó áll meg itt dinnyével „megdobálni” őket J

Még egy fél órás út volt innen hátra, mely igen rázós, de korántsem volt kibírhatatlan a kikötőig. Innentől minden imbolygott egész este.

Egész nap sóban és naptejben pácolódtunk jöhet a régáhított zuhany… Jöhetne…Ha lenne víznyomás és melegvíz! Bence szétszerelte a zuhanyt így egy prosztata beteghez hasonló víznyomást elért, én későbbre halasztottam ezt a tevékenységet. Késöbb… Ugyanilyen körülmények között megszabadultam az olajtól és sótól.
Még 3 óránk volt internetezni ezért lefoglaltuk a bangkoki Zenith Hotelt 3 éjszakára a Hong Kong előtti időszakra és nézegettük Pattayát, ami annyira útba esik, hogy meg fogjuk nézni ha már itt vagyunk. Itt most nyári szünet van a diákoknak ezért drágább és telítettebb minden, előre kell gondolkodni szállás ügyben. Ez már a 3. szállásunk itt és innen is menni kell hétfőn mert jönnek a helyiek és simán előnyt élveznek a külföldiekkel szemben, azaz kitesznek szó nélkül ha arról van szó. Még eldöntjük mi lesz hétfőtől, de a legvalószínűbb, hogy útra kelünk és Pattaya érintésével felmegyünk Chiang Mai-ba pár napra még Hong Kong előtt.

Március 27

Kae Bae Beach snorizás

A mai napon úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy másik partot ami tőlünk kb. 10 km re található. Ezt a partszakaszt Kae Bae beachnek hívják és gyakorlatilag nem hosszabb 500 m-nél, de különlegessége abban rejlik hogy alacsony vízállásnál át lehet sétálni a vele szemben található pici laktalan szigetre. Útban odafelé kis motorunkkal megálltunk egy gyönyörű kilátóban fényképezkedni a vonatkozó képet csatoltuk ahonnan látni a kicsi szigetet is. Fotózás közben véletlen belesétáltunk egy kedves pár fotójába de nem haragudtak meg érte sőt megkértek álljunk bele és úgy csináljunk közösen. Zavarunkban mi is odaadtuk a gépünket nekik hogy nekünk is kell egy kép így készült az „ismeretlen párral koh changon című képünk” melyet szintén mellékelünk nektek .

Miután letértünk a partra felkaptuk a snori cuccokat és nekivágtunk a sziget megközelítésének a vízből. A víz
nagyon meleg volt hiszen itt igen alacsony a vízállás korallok és homokos dűnék váltakoznak. Végül félúton a már karnyújtásnyira a szigettől Andi feladta és visszafordultunk a partra mert a forró áramlatokat kedveli így a kisvízben pancsolt amíg én néhány képet készítettem róla és a partról.

Magát a partszakaszt nem igazán lehet úgy megközelíteni, hogy valamelyik resort-on ne keljen keresztülmeni. Ha resorton keresztül közelítünk meg egy partot szívesen használjuk a kényelmét „mint vendégek” így a napozóágyakat is kisajátítottuk magunknak. Kellemes pár órát töltöttünk itt. Andit amúgy sem lehet egykönnyen kicsalogatni a forró tengerből.

Útban hazafelé elefánt trekkingelőt láttunk megálltunk néhány képet készíteni. Sajnos hiába a turista csalogató elefánt trekking túrák a dzsungelben, szembetűnő volt hogy az állatok mostoha kürölmények között vannak tartva és életük nem áll másból minthogy láncra verve a turistákat szállítsák némi banán fejében. Egy elefánt mama és borja éppen fürdött mikor érkeztünk erről néhány kép is készült. Sajnos ez is csak első látványra volt kedves jelenet mert az elefántbébi is 1-2 m-es láncra volt verve. Nem sokat hezitáltunk nézve az állatok szenvedését, hazajöttünk.

A szobánktól kb. 15 m-re levő utazási irodában befizettünk egy egész napos speed boat túrára másnapra ami nem igazán volt olcsó –2000 THB/2 fő - de az összes főbb szigetet érintette és sok búvárkodást ígért kevés utassal a 30 személyes hajóra mindössze 15-en voltunk. Ez igen meggyőzően hangzott tekintettel arra hogy délután láttunk egy speed boatot amiből kb. 45 kis ázsiai pattant ki….Mivel a tulajdonos nővel nagyon jóban vagyunk meghívott minket vacsorázni de sajnos már alig éltünk a fáradságtól.

Este bementünk white sand beachre - ahonnan eljöttünk pár napja - és megittunk egy bambit az egyik tengerparti „chill out coffe”-ban.

Hazatérve bepakoltunk a reggeli induló hajóútra és megnéztük –immár 100-adszor - a Hannibál című pszicho horrort majd szép álmokat kívánva egymásnak elaludtunk.

Március 27-28

Türelmet kérünk, feltöltés alatt, ma sziget túrán voltunk egész nap, nem volt idő rá.
Holnap szép képekkel bepótoljuk a lemaradást!

Március 26.

Egyre jobban alszunk ami annak is köszönhető, hogy végre nem 2 db egyszemélyes ágyra van egy dupla matrac rádobva, hanem normális franciaágyunk van kemény matraccal.

A reggeli étlapról választható -tojások, jam, bacon,műzli, gyümölcsök...- és akora az adag, hogy a helyi németjuhász forma is jóllakott velünk.

Elindultunk a patyolatba a ruhákért: amint leparkoltunk egy nem annyira mosolygós ismeretlen asszonyság elindult a polc felé és egy lezárt zacskóban oda adta az összes ruhánkat HIÁNYTALANUL. Sem cetli, sem más jelölés nem volt rajta és még csak nem is ő vette át tőlünk tegnap de tudta... Ez az ő titkuk marad, de mint mindig tökéletesen működik itt rendszer. Valamit tudnak...

Mivel az idő elég borús és szeles - de így is 30 fok feletti hőmérséklet - volt ma nem terveztünk semmi egyebet mint internetezést és pihenést.

Szinte egész nap a gép előtt ültünk (kép fent) és írogattuk a maileket és szállást intéztünk Samuira (Blanka és Polett is jön!!!)

Délután csendes pihi, semmi történés csak.

Este ismét elővettük a gépet és egy üveg helyi Mangosteen bort vettünk a közértben. Annyira erős volt, hogy 2 pohár után duplán láttam. Amúgy nem rosszabb mint a mi boraink, de az utóíze enyhén sós ami kicsit fura.

Kifaggattuk a thai-angol házaspárt akik ezt a kis utazási irodát vezetik - ahonnan netezünk - hogy melyik hajókirándulást ajánlják és merre menjünk még mielőtt Bangkokba visszaindulunk.
Valószínűleg a speed boat-os, 5 szigetet érintő kirándulást ajánlották, fejenként 1000-ért valamint megerősítették, hogy Chiang Mai-t látni kell!

Ennek a napnak is vége.

Március 25

Ismét költözünk…

A Bam Boo Resort bungalójában ébredtünk enyhén fátyolfelhős reggelre. Reggelink teljesen elfogadható volt, étlapról választottunk francia pirítóst és tükörtojást szalonnával és pirítóssal. Nem lepett meg, hogy a tejeskávéért meg kell majd küzdenem. A tejet úgy mérik mint az aranyat, igen szűken de kitartottunk és a végeredmény majdnem igazi „latte” lett.

Reggeli után felkerekedtünk ismét szállás-nézőbe. Mivel közvetlen a parton van kis házunk, előttünk megy a masszírozás, pontosabban az ablakunk alatt így reggel amikor az itt dolgozó nők „nyitják a boltot” az egész család élete az ablakunk alatt zajlik. Emellett velünk egyvonalban mellettünk van a resort étterme amitől duplán nagy a jövés-menés. Ablakunk ugyan van kettő is, de ha a tenger felőlit nyitjuk a masszírozós lányok -, ha az elsőt nyitjuk a teljes éttermi személyzet integet be. A kettő között pedig egy kedves hölgy süti déltől a palacsintát, ami illatra isteni de egész nap enne az ember emiatt.

Lényeg, hogy reménykedtünk egy nyugisabb, szebb parton fekvő és olcsóbb bungalóban. Sosem szeretünk a legforgalmasabb partszakaszon lakni, mert motorunk van, bárhova eljutunk – sőt itt az a program amíg odaérsz valahova – de ha hazaérünk legyen nyugalom.

Nem is kellett sokat keresgélni, egy partszakasszal délebbre (kb. 10 km) Klong Prao Beach-en megnéztünk egymás mellett 3 szimpi resortot. Ami álomszerű volt, annak az ára még 30% kedvezménnyel is 4000 THB fölötti, ezért a mellette lévő helyes kis bungalók recepcióját megkerestük ahol egy fiú-lány (fiúnak született, de útközben rájött hogy lányruhák jobban állnak) recepciós mutatott két szabad szobát. Azt mondta, hogy a bungik foglaltak mind, de a duplex – olyan mint egy pici ikerház – az út mellett szabad és csak 1800 a jelenlegi 2000 helyett. Mivel a tengertől kb. 50 méterre van és itt a part nagyon finom homokos nem úgy mint a White Sand beach-en, ahol beton kemény a homok és sehol egy napozóágy… Mindenképpen megjegyeztük magunknak!

Felpattantunk a motorra és végigjártuk ezt a partszakaszt, ami nagyon szép fekvésű. Ívben kanyarodik a homokos part és szemben pici szigetekre lehet látni. Nem találtunk több esélyes helyet így visszatértünk langyi barátnőnkhöz hogy foglalót adjunk és gyorsan átköltözzünk.

Nem szóltunk előre a másik helyen, hogy lelépünk –hiszen mi sem tudtuk biztosan - így délig ki kellett költöznünk, hogy ne kelljen ezt a napot már kifizetnünk potyára.
Visszatérve Royal Coconut Beach Resort-ba – most már tudom a nevét - a recepción már más fogadott – utóbb kiderült - a mi legnagyobb szerencsénkre! Ugyanis miután előadtuk, hogy bungalót keresünk és a kolleginával fél órával ezelőtt beszéltünk ez ügyben, motorra pattant és mutatott egy szabad privát, duplateraszos, újépítésű, előkertes, saját parkolós házat sokkal jobb helyen, közelebb a parthoz szomszédok nélkül. Az ablakból és az egyik teraszról kitűnően látszik a tengerpart. Már foglalóztuk is és szaladtunk vissza pakolni.

Bam Boo-ék nem voltak elragadtatva, hogy 1 éjszaka után eljövünk de mit tudtak tenni?! 10 perc alatt kiürítettük a szobát és a következő formációt felvéve áthurcolkodtunk: Bence elől, közöttünk a bőrönd, rajta a hátizsák amiben a laptop és egyéb híradástechnikai kiegészítők majd én már csak fél seggel a motoron és alattam/mögöttem a motorra kötve a másik hátizsák és a 2 bukósisak. Mivel a strand törölközők már nem fértek be sehova ráültem… Sajnos lefényképezni nem tudtuk hogy festünk, de valahogy hasonlóan mint tavaly előtt Makarskán, amikor Bence bringán teker a part felé, fején a 2 személyes felfújt gumicsónak, kezében a gumimatrac, két nagy bringás táska a sznori cuccal oldalt a cangán és elől egy kormánytáska dugig pakolva. Na jó az durvább volt… J
Beköltöztünk hamar és irány a meleg tenger!

Egy kis fürdés és indultunk mosodát keresni mert én ugyan Bangkokban mostam de a száradás ebben a párás időben napokig tartó folyamat és az eredmény igen állott szagú ruha. (hiába az öblítő és mosópor)

A választék végtelen, minden sarkon „laundry” felirat köszön ránk, hát választottunk egyet, kipakoltunk a szennyest, mosolyogva átvették, lemérték, fizettünk majd mosolyogva álltak… Mi is… ???
Itt már semmi sem fog történni ezért megkérdeztük „today?? ok?” mosoly a válasz… mosolyogtunk mi is… még egyszer: „today?? OK?” mosolyogtak –látszott fogalmuk sincs mit akarunk megtudni. Taktikát váltottunk: „tomorrow?? Ok?” mosoly… bólogatás majd az ismételt kérdésünkre fejrázás a válasz. Na ilyenkor „today” vagy „tomorrow” a megoldás??
Rövidre zártuk és közöltük holnap jövünk amit mosoly nyugtázott, mosolyogtunk mi is J
Tétován elindultunk kifelé mert semmilyen papírt nem kaptunk ami akár a darabszámot akár a fizetést igazolná… Mosolyogva megkérdeztük „paper??” és rámutattunk a már kimosott ruhákon lévő cetlikre. Mosolyogva megcsóválták a fejüket és integettek így visszamosolyogtunk, Bence még odaszólt, hogy akkor ”face” azaz majd holnap megismernek és megkapunk talán mindent, ugye?? Mosoly és bólogatás.

Hát ez a „MOSOLY ORSZÁGA” nemhiába.

Kisebb kirándulásra indultunk a környéken, amiből egy 5 órás estebéddel egybekötött nézelődés lett. Bang Bao az utolsó partszakasz ezen a nyugati oldalon, amely egy halászfalu. Itt nagyon helyes cölöpökön álló éttermek - friss tengeri herkentyűkkel - és bungalók vannak a vízen.
Igen éhesen érkeztünk amit az éttermek kínálata csak fokozott, hát beültünk az egyikbe. Zöld curry-t ettünk tenger gyümölcseivel majd roston sült tintahalat és üvegtésztát sült zöldségekkel és seafood-al.
Minden nagyon finom volt, de a curry olyan erősre sikeredett, hogy én 2 kanál után kiszálltam, Bence viszont hősiesen benyomta az egészet. Sajnos ennek a vége az lett, hogy mióta hazaértünk a wc közeléből nem tud elmenni. A kezelést megkezdtük mert még fel kéne tölteni a blogot és megnézni a levelezést ehhez viszont el kell távolodnunk a fürdőszoba közelségétől az első szálláshelyünkig (5-10 perces út) mert itt használható csak a kódunk az internethez.
Meglátjuk!

Március 24

Sziget keleti oldal


Reggeli után összepakoltunk és 100 méterrel arrébb költöztünk mivel interneten csak hétvégére foglaltunk szállást. A Bam Boo resort lesz az otthonunk a hátra lévő időre valószínűleg. Kb.15-20 db bungalós kis terület közvetlen a tengerparton és miénk a legelső!

Először a két hátizsákkal motoroztunk át, majd Bence vissza motorozott a nagyobb bőröndünkért. A készséges recepciós feldobta a motor hátsó részére a táskát és megveregette Bence vállát, hogy teljesen jó így menjen nyugodtan. Szerencsére nem volt hosszú az út így „mindketten” épségben megérkeztek új főhadiszállásunkra.

Kipakolás után nekivágtunk a sziget szárazföld – kelet – felőli oldalának. A növényzet nagyon buja a szigeten, őserdő szerű hatalmas pálmák, mangrove - és egyéb egzotikus fák szegélyezte úton motoroztunk végig. Igen változatos a táj a szigeten, a homokos partok mögött sűrűn fákkal borított hegyek (majdnem 800 m a legmagasabb) vonulnak. Az út egyes szakaszokon nyíl egyenes majd erősen meredek, kanyargós szakaszok váltják. Az út mentén mindenhol találkozunk a tipikus thai életjelenettel: gyümölcs árusok valamint helyben főzött ételeket árusítók. A thaiok nagyon finom édességet készítenek amit „crepes”- neveznek, de a tésztája nem a hagyományos/francia palacsinta tészta. Egy nagy kerek sütőlapra öntik a nyers tésztát, a tetejét ropogósra sütik, megtöltik a választott gyümölccsel (mangó, banán, kókusz …) és nyakon öntik eper, csoki, vanília stb. szósszal. Norbi Update 500 de Isteni!!!


25-30 km múlva megszakadt a betonozott út így rövid hezitálás után, egy gyenge próbálkozást tettünk a kavicsos homokon. Szerettük volna megnézni a sziget csücskében lévő kis szigetet (Koh Ngam) amit - a képek szerint - keskeny homoksáv köt össze Koh Chang-gal. Sajnos motorunkban nem bízva – a tegnapi lejtőn való küszködés emlékével – feladtuk és visszafordultunk, mert olyan emelkedővel találtuk szembe magunkat amin a hátunkon vihettük volna fel a motort. 100 cm3 itt nem versenyképes, labdába sem rúghattunk paripánkkal. Azért megbeszéltük, hogy később bérelünk egy 250-es mocit és visszatérünk.

Több vízesést jelző tábla mellett hajtottunk el, de ma még nem vállaltuk a hosszas gyaloglást – reményünk amúgy sincs sok , hogy vizet is találunk benne a száraz évszak kellős közepén.

Szerencsés időpontot választottunk a tekergéshez mert visszatérve a nyugati partra, láttuk hogy elég nagy zuhi lehetett, míg nekünk tikkasztó meleg jutott. (mivel az én vállam hólyagosra,- Bence karja rákra van égve nem ártott volna ha kerüljük a tűző napot… felkészült utazókhoz illően azért induláskor tejfehérre kentük magunkat az 10000 faktoros naptejjel, majd ezt útközben félóránként ismételgettük)

Összességében a szigetnek ez az oldala igen köves, sziklás, inkább helyiek által lakott, így nem álltunk meg fürdeni viszont találtunk egy folyót melyet végig mangrove fák szegélyeznek és kajakkal végig lehet evezni rajta. Ezt biztosan kipróbáljuk és még egy-két hajókirándulást a közeli Nemzeti Park kisebb szigeteire.

Fél 2-re vissza is értünk kunyhónkba. Még igen borús időben ültünk ki éttermünk bárjához egy dinnye shake-re és egy Singha sörre. Addig dumáltunk kambodzsai-vietnámi keverék pultos fiúnkkal míg rádumált egy könnyű kis ebédre. Sajnos a nevét nem értettem a tápnak, de a tartalma roston sült sea food szója és egyéb ízesítésű szószban + rizs + cashew dió. Isteni kaja!

Egy „frissítő” úszás után Bence most „meditál” csukott szemmel J én meg hamarosan követem. Este a bungi melletti éttermünkben „fire show” (gyúlékony anyaggal vszínűleg benzinnel átitatott kötelek végét meggyújtják és hatásvadász zenére őrült gyorsan pörgetik nagyon látványos) lesz és grill terasz amit már nagyon várunk!!!

Március 23.

Koh Chang felfedezése…

Ébredés után vegyes érzelmekkel indultunk az étterem felé – mely közvetlen a tengerparton fekszik. A bangkoki reggelinket nehéz lesz felül múlni, ráadásul tapasztalataink szerint a szigeteken sokkal kisebb választékú a reggeli.
Egészen kellemes meglepetés ért a svédasztal láttánJ Jól bereggelizve elindultunk motort bérelni a „sztrádára” - 1-1 sávos, ma már betonozott – út, amely a szigeten majdnem körbe vezet, egy kis szakasz híján.

A 3. kölcsönzőben találtunk egy 100 cm3-es, 6000 km-t futott robogót 200,- THB-ért/nap. Ugyan volt olcsóbb de sem a féke sem az állapota nem volt bizalom gerjesztő.
Ezen a szigeten nagyon gyér a forgalom, de az utak helyenként egy „fekete” jelzésű sípályához hasonlítanak.

A partszakasz neve ahol letelepedtünk White Sand Beach az első a partok sorában a déli oldalon. Az útleírások szerint ez lenne a legnyüzsisebb partszakasz a szigeten tehát Siófok thai megfelelője. Na azért ez enyhe túlzás szerintünk, mert igaz hogy sok bungalós szálláslehetőség van és mindenek van a parton egy helyes kis étterme vagy bárja, de a nagy nyüzsgés nem jellemző.

A tengerről annyit meg kell említeni, hogy 35 és 38 fok között lehet a hőmérséklete – számomra a legideálisabb!!! Lehűlni nem lehet tőle, de ki akarna?

Mivel ma szállást is kellett néznünk több partszakaszra lementünk keresgélni, de mégis a tegnap este leelőlegezett szomszéd bungaló mellett döntöttünk. Reggel átköltözünk aztán pár nap múlva eldöntjük maradunk vagy tovább keresgélünk.
Igaz ma találtunk egy nagyon versenyképes resort-ot a partunk felső végén, de arról egyenlőre le kellett tenni mert egy 600 m hosszú és olyannyira meredek út vezet hozzá, hogy visszafelé a motor feladta a küzdelmet és a 40 fokban le kellett szállnunk és tolni kellett a motort. Lehet hogy feljutunk, ha a sorompót nyitó őr kifelé nem várja meg míg odaérünk és megmarad a lendületünk…
A szigeten rengeteg kutya van, nagyon helyesek, jó látni őket mert legalább a miénk hiányát néha kiélhetjük rajtuk –persze nem olyan mintha Molly velünk lenne. Ennek ellenére néhányan nem bírják a motort, ilyenkor jobb egy kövéret nyomni mert megkergetnek.

A délután olvasgatással és pihenéssel telt a parton.

Este motorra pattantunk és vacsorával zártuk a napot: zöldségleves üvegtésztával és egy számunkra ismeretlen halfajta édes-csípős szószban. Még egy kis édesség hazafelé zárásképpen.

Figyelem!

Március 21 és 22-e fel van cserélve!!! Lejebb kezdődik 21. napunk!

Március 21.

Repjegyek intézése

Mára kevésbé érdekes de annál hasznosabb programunk volt. Elsőként meg kellett találnunk az Eva Air hivatalos irodáját, hogy a Hong Kong-i utunkat 8 napról 5-re rövidítsük. Azért hoztuk meg ezt a döntést mert ez a város igen drága így inkább kevesebb időt töltünk de normálisabb szállodában mint az eredetileg eltervezett 1 csillagos valamiben – mert szállodának azt nem lehet nevezni amit választottunk először. A látnivalókra és kiállításra elegendőnek tartjuk az 5 napot.
Sky train és egy kiadós séta után megtaláltuk az irodát, ahol minden gond nélkül átírták a jegyeinket és még az üléseket is ki tudtuk választani.

Innen irány a város másik vége a Thai airways ahol a Koh Samui repjegyünket szerettük volna megvenni. Találtunk egy buszmegállót.. Mivel még buszon nem ültünk miért ne? Kb. irányban jó volt az útvonala ezért nem is hezitáltunk sokat az elsőt ami jött leintettük és addig mentünk amíg gondoltuk a térkép szerint. Majdnem jó helyen szálltunk le… 30 perces séta után elértük a metró megállóját. Azt meg kell említeni, hogy makulátlan a metró, nagyon profin megépített, mindenhol biztonsági emberekkel. Már a lejáratnál egy őr belenéz a táskákba…

A Petchaburi megállóig mentünk ahonnan már sima utunk volt a jól ismert kis csatorna kikötőjébe. Hajó…átszállás…hajó… és meg is érkeztünk a légitársaság irodájába.

A legolajozottabban működik itt minden, 10 perc és már meg is volt a jegyünk.

Ennyi utazgatás után már csak a medencére vágytunk, irány a hotelünk. Napozás, olvasgatás, fürdés.

Este még elvonszoltuk magunkat a kedvenc bárunkba internetezni. A kedvenc ital elnevezésem a „nice beer” volt amit egy bár tábláján olvastam 250,-THB-ért. Mivel 50-70 THB egy sör átlagosan ennek tudnia kell valamit gondoltuk. Majd saját szemünkkel is láttuk a különbséget. 250-ért jár 1 lány is mellé!

Visszafelé találtunk egy nagyon szép éttermet ahol görögdinnye koktélt ittunk és rákpogácsákat ettünk. Már éppen végeztünk amikor megláttuk azt a bébi elefántot akit minden este kihoznak az utcára és pénzért etetheti az ember. Ma nem bírtuk megállni, kerül amibe kerül meg akartuk simizni! Irtó helyes szőrös forma volt.

Március 22

Utazás Koh Chang-ra

Korán reggel ¾ 7 re kértük az ébresztőt, hogy legyen időnk megreggelizni és jó magyar szokás szerint kellő mennyiségű szendvicset készíteni az útra J
Fél 8 körül ki check-oltunk a szállodából és a rekkenő hőségben elindultunk az Ekkamai buszpályaudvarra, ami 4 megállónyira volt sky train-el tőlünk. Mondanunk sem kell, hogy egyetlen bőröndünket csak ráállva tudtuk a szállodában becsukni. Dundika volt és vagy 40 kiló de sikerült elhúzni magunkkal a skytrain-ig. Biztos látványos lehetet, hiszen a tőlünk kb. 800 m re levő megállóig minimum 20 taxis állított meg minket. A bőrönd cipelésben nagy a rutinunk (emlékezetes volt a Londoni metrózás is csak akkor 2 lap top és 2 bőrönd volt – az egyik a tavaly samuin vett ember méretű „ajándékos” volt amiben az 50 kg-i ajándékokat és szobrokat cipeltük akkor haza samuiról) ehhez képest ez most könnyed kis tasak volt.
Hamar kiértünk de nem volt jelentősége mert a buszjegyünk megvételekor már kiválasztottuk a helyünket is.

Egy vadi új Mercedes busz kanyarodott arra a helyre amit megjelöltek indulásunk helyéül. Teljesen letaglózott a látvány mert sokkal rosszabbra voltunk felkészülve – már annyi kalandot olvastunk a buszos utazásokról Ázsiában, hogy mindenre számítottunk kivéve egy zsír új Merci buszra wc-vel dvd vel légkondival és kajával8 mindez fejenként 1500 HUF-ért.
Nagyon kellemes utunk volt végig. Induláskor kaptunk némi sütit meg nescafé-t is! Délben megálltunk egy útszéli kajáldában ebédre. Mi nem etünk itt mert végig kitartott az a 7 db szendvics amit még reggel a szállodában dobtunk össze.

A busz kitett egy poros úton egy bodega mellett, hogy vegyük meg a komp jegyeket, majd jött egy helyi „szongtoj” platós kisautó, hátul 2 sor üléssel aminek a tetjére dobálják fel az utasok bőröndjeit. 9-10 ember elfér rajta ülve és még a legvégén 3-an állva. 10 perc alatt a kikötőben voltunk, ahol ordítva sürgettek a felszállásra, majd még bő negyed órát álltunk.

Az egyórás hajókázás hamar eltelt a rozsdás teknőn. Koh chang-ra érve taxit vagy bármi közlekedési eszközt kellett keresnünk a hotelig ami relatív hamar ment mert a szongtojokra rá volt írva hol állnak meg. Kiválasztottuk a White sand beach feliratút és felugrottunk majd hosszasan vártuk míg a sofőr számára is elegendő mennyiségű utasa gyűlik össze…Már 8-an voltunk 2 svéd,2 finn,3 japánban élő de angol anyanyelvű lány és mi de ez még mindig kevés volt rasztás sofőrünknek ezért közölte, hogy várunk még 1 kompot. Leszavaztuk! Megállapodtunk 20 THB felárban fejenként ha nem vár senkire. Elindultunk!

Ez a sziget valóban nem egy Phuket vagy Samui!! Itt nemrég még betonút sem volt.Persze 8 éve még Phuket is dzsungel volt inkább mint felkapott nyüzsgő turista paradicsom.
Annyi látható, hogy az építkezések itt is beindulóban vannak, de amennyit láttunk eddig az elég falusias volt J

Holnap már többet mondhatunk, ma arra volt erőnk, hogy átvegyük az amúgy nagyon szép resortban lévő szállásunkat és megigyunk egy koktélt a medence bárjában J íme néhány kép. Este elmentünk vacsizni és a helyi full moon partit megukkantottuk ami inkább valamiféle show volt. Mókás…. Holnap mocit kölcsönzünk és bejárjuk a terepet.