Március 20.

Vimanmek Palace, csatorna-taxi

Bőséges reggeli után elindultunk a szállodánk mögötti kis csatornához (én kanálisnak hívom a szaga, színe, mérete alapján is találó ez a szó rá. Nekem még valahogy nem sikerült a párhuzamot megtalálnom Velence és Bangkok csatornái között annak ellenére, hogy számos útikönyv ezt teszi) kikötőjébe mint 3. napja minden nap.
Ma azért választottuk ezt az útvonalat, mert a hajó végállomásánál van a Thai Airways irodája valamint a közeli Dusit negyedben található parkban van egy nagy állatkert, a Márvány palota (Carrarai márványból) és az V. Rama király által építtetett Vimanmek Udvarház.

A Thai Airways-nél megtudtuk, hogy Samuira a repjegy 3600 THB – ez 400-al olcsóbb mint a hozzánk közeli kis utazási irodákban – és kis Boeing repül a szigetre. Ez számomra fontos volt mert tavaly egy légcsavaros lélekvesztővel repültünk át Phuketről Samuira ami nem volt egy leányálom.

Amint végeztünk megalkudtunk egy Tuk-Tuk-kal 40 THB-ban a palotáig vezető útra és néhány perc múlva meg is érkeztünk. Mivel tegnap este elolvastam az egyik útikönyvünket, megtudtam, hogy a parkba (ahol a Vimanmek Tíkfa udvarház, Abhisek Dusit trónterem …található) nem kell belépőt fizetni amennyiben megőrzi az ember a Királyi palota belépő jegyét. Véletlen megőriztük!
(itt emelnénk ki újra, hogy mindennek az árát csakis az utánunk és ezt a blogot olvasó utazók részére írjuk be. A személyes tapasztalatunk sok más blog olvasásakor az volt, hogy a „költségek” részre egyáltalán nem fektettek hangsúlyt, mi ezt most bepótoljuk és reméljük hasznos segítség lesz minden Bangkok-ba utazó részére a jövőben).

Meg kell említsük, hogy ma pokoli meleg volt, legalább 40 fok és nagyon magas pára tartalom. A levegő ha meg is mozdult csak a forró légáramlatok kavarogtak.

Tehát ott tartottam, hogy besétáltunk a parkba, ahol az első épületben több százéves bambuszkosarakat, régi kelméket, fafaragásokat valamint arany és ezüst tárgyakat nézhettünk meg, melyek csodálatos art d’eco stílusú brilliáns berakásokkal voltak díszítve.

Mivel ez a terület a királyi család tulajdonát képezi, ide sem lehet bemenni rövidszárú nadrágban/szoknyában és ujjatlan pólóban. A felkészületlen turistákra mindenhol gondolnak, itt is bérelhettünk ruhát. Az én jelmezem egy Kínából szabadult kisiskolás egyenruhájának ingéből valamint egy – már a királyi palotából jól ismert – levegőt semmi esetre sem áteresztő vastag szőttesből állt. Bence új ruhatárán sírva nevettem – sajnos a fényképezőnket minden mással együtt kint kellett hagyjuk – mivel rövidnadrágba jött, neki is adtak egy selyemszerű, leginkább a már otthon is divatja múlt „gyúrós gatyákhoz” tudnám hasonlítani. Olyan tökös fazon J és mindenképpen marha meleg…

Így vágtunk neki a világon legnagyobb aranyozott tíkfa épületnek, mely 5 évig volt V.Rama király lakhelye. Az épület nagyon szép és barátságos volt, otthonosan berendezve – szerintem sokkal élhetőbb mint az európai rideg márvány és gránit kastélyok. Mondtam is Bencének, hogy itt elnyomorognék, mire ő: „valószínűleg le is kéne szoknod a dohányzásról” J Hááát itt csak egyszer lehet hibázni az tuti, égne mint Gyöngyös mert minden fából épült.

A bejáratnál próbáltunk felzárkózni az előttünk éppen induló kínai csoporthoz, mivel egyedül nem lehet bolyongani az épületben csak vezetővel. Valamiért kiszúrtak minket a csoportban a bejáratnál és mondták, hogy kb. fél óra múlva indul angol nyelvű idegenvezetés várjuk meg.

Nagyokat bólogattunk – mint ahogy ők szokták ha fogalmuk sincs semmiről akkor is - és 2 perc múlva ismét kínai barátaink közé ékelődtünk. Ki tudna a 40 fokban még fél órát várni??? Angol idegenvezetééés? Minek? Hiszen fel sem tűnik ha egy thai ember angolul beszél olyan kiejtése van! A sztorit meg majd mi elképzeljük, hiszen ez is csak egy lakóépület volt szobákkal.

Így 2 fős magáncsoportunk útnak indult. Kínai csapatok tömegét hagytuk magunk mögött, de azért néha meg-megálltunk mellettük mert a hanglejtés és a mimika ahogy az idegenvezetőjük mesélt könnyeket fakasztott a szememből – naná, a röhögéstől. Aki látott akár egyetlen részt a HEROES nevű sorozatból és ismeri Hero-t az sejti mit élhettem át.

Itt átvenném a szót Anditól hiszen az állatkertre már nem tudtunk elmenni ezért sem mellékelünk képeket erről. Sajnos sétálgatás közben igen rosszul lettem össze vissza kóvályogtam. 3 napja nagyon megfáztam a légkondi alatt és a krónikus arcüreggyulladásomtól tartva antibiotikum kúrára fogtam magam. Sajnos a mai meleg és a gyógyszer miatt erősen szédültem. Végül a parkban egy hideg víz és pár perc pihenő után már jól voltam. Hazafelé a megszokott úton simán ment minden.

Délután pihi a szállodában, nem mászkáltunk már a pokoli melegben csak az esti utunkra mentünk el a mi kedvenc kupinkba netezni. Ma nem mentünk fel a sky pool-ba sem fürdeni. Egyszerűen elment az idő… Esténkét megnézzük online a híradót az M1-en a gépen! Elborzadva láttuk az otthoni – 4 fokos időjárást!

Holnap az utolsó nap Koh Chang előtt ezért akármi is lesz elmegyünk a Patpongra és a Kínai negyedbe. Kellene néhány dvd és egy-két ruha, mert amit hoztunk hiába mossuk olyan pára van hogy nem szárad és különben is minek mosni ha venni is lehet?! J

Jó lenne eljutni Ayuatthaya-ba mert most is épp a TV-ben beszélnek róla. Olyan gyönyörű de sajnos most nem fog menni már. Mivel még legalább 4 szer leszünk itt Bangkok-ban a különféle repcsi csatlakozások miatt biztosan szakítunk rá időt.

Március 19

Csatorna-taxi, Tuk-Tuk, Bangkok Noi hajókázás, Golden Mount


Ébredés után szertartás szerűen irány reggelizni, hiszen kell az energia.
A számomra kihagyhatatlan francia pirítós (ejtsd bundás kenyér ) és Bence kedvenc reggeli eledele a csirke, sült tészta és friss gyümölcsök után irány a szállodánk mögötti apró kis csatorna amin a már tegnap megismert helyi „ longtail boat” száguldozik. Egy kis matek: ezzel a szakadékkal 24 THB az út a Siam térig és innen a folyó elérhető: 1.)gyalog 0 THB vagy 2.) Tuk-Tuk 40-50 THB. Ez még mindig jobb ár és nagyobb élmény mint a sky train-en 100 THB-ért ugyanez az út. Igazából 300 ft-okról beszélünk, de itt az rengeteg pénz amin vehetsz pl.6 db gyros-t vagy 30 üveg vizet, akár egy komplett ebéd 2 főnek vagy 6 üveg Singha sört (ez még nekem is ízlik pedig nem szeretem a sört! És van Light változata is)

A csatorna kikötőből kiszállva ma megalkudtunk egy Tuk-Tuk-ra ami levitt egészen a Grand Pallace-ig (Királyi Palota) a Chao Praya folyó partjára. Mivel ezt az utat tegnap vagy másfél óra alatt sétálltuk le ma inkább a 3 kerékre szavaztunk.

Sofőrünk a 9. számú Tha Chang kikötőben tett le ahogy kértük. Itt kezdődött a véres alkudozás! Több kis cég kínálja itt az útjait a legkülönbözőbb árakon ugyanarra a hajóútra. A hiénák már a kikötő bejáratánál elkezdték a terelgetésünket természetesen a saját pultjuk felé. Mivel ezekre a kisebb csatornákba nem lehet bejutni menetrendszerinti hajóval, meg kell állapodni egy magán társasággal a túrára. Első ajánlat 1200 THB volt 2 főre amitől csuklani kezdtem… Sajnos bele kellett törődnünk, hogy itt nincs mese ha be akarunk hajózni a cölöpökön álló lakóházak, régi templomok és mangrove fák közé akkor meg is kell fizetnünk az árát. Mi ellenajánlatunk 2 főre 200 THB-volt!! Felháborodsá és az elképedés jeleit mutatták….Végül az egyik bódénál 800 THB-ért megvettük a jegyeket.

Az 1 órás hajókázás nagyon megérte, egy érdekes és különleges vízi-világ tárult fel a szemünk előtt. Láttunk nevetve fürdőző gyerekeket a felpuffadt döglött haltetemek mellett, a vizen álló düledező cölöpházak teraszán mosó és mosogató nőket (naná hogy a folyóban történik mindkét tisztítási folyamat), régi és szépen felújított kolostorokat a háttérben Bangkok felhőkarcolóival… Az út varázslatos volt és a szag is J

Mivel csak mi 2-en voltunk a kishajón nagyon élveztük a fotózást (190 db kép!) private tour máshol 2 főre 2500 THB lett volna… Ezt is jól megoldottuk J

Mivel mindenki a folyóban tisztul és tisztít nem is volt meglepő amikor kapitányunk (100-110 éves bácsika, akiről őszintén reméltem hogy megéri utazásunk végét) elővette poharát ami egy félbevágott vizes palack volt és kiöblítette a folyóban. Mutattam is Bencének, hogy nézze meg miből iszik emberünk, mire közölte, hogy aha, klassz de a bácsika abból nem ivott…. Haneeeem? –kérdeztem naívan. Hát pisilt egyet menetközben ülve! J Itt az élet szépsége az egyszerűségében rejlik!

Végre a kikötőben sikerült meginnunk első iható kávénkat a kikötő forgatagában.

Ismét Tuk-Tuk, ezt már sikerült elcsípnünk egy 10-essel olcsóban mint idefelé. Igaz nem a kis kikötőnkbe vitt a csatorna taxink állomására, hanem a Golden Mount nevű Wat-ba (Wat = templom) Sebaj, úgysem láttuk még és igazán közel volt utána a hajóállomás.
Rengeteg lépcsőn felkaptattunk a 40 fokban a tetejére, ahol rengeteg harangot megkongattunk felfelé. Az épület tetejéről egész Bangkokot megcsodálhattuk és az adományként adott 20 THB-ért füstölőt, gyertyát és lótusz virágot tehettünk az oltárra. Buddha szobrai előtt egy kis fohászt ejtettünk a koh chang-i utunkért, szeretteinkért és még sok minden másért is.

Ma megajándékoztam magam egy szép fehér fonott karkötővel kárpótlásul a tavaly kapott szerencse karkötőért, amit egy szerzetestől kaptunk Samuin és én képes voltam elhagyni a Mammutban a Lee Cooper boltban. (Azért szerzek még Samuin is egyet) Bencének megvan a tavalyi még.

A hegymászás után séta a kikötőbe, ahonnan nem sokkal később elindult hajónk a hotel felé.

Mivel estére szeretnénk az energiát tartalékolni, feljöttünk a medencéhez és itt pihenünk az árnyékban ( 35 fok és du 4 már ) várjuk a thai sült rizst seafood-al megpakolva. Kicsit tengeri betegek vagyunk mióta leszálltunk a hajókról ide-oda dülöngélünk, de kellemes…

Estére a híres éjszakai piacot (Patpong) és a China Town-t tervezzük, erről később bővebben!

Még várjuk a final confirmation-t a Koh Chang Kacha Resortra, de tegnap már neten kifizettük. A rendszer természetesen itt is jól működik. Ismételten a jól bevált és full korrekt www.sawadee.com -on foglaltunk (útitervező barátaink figyelem!!!!)

Márc.18.

Csatorna hajó városnézés és Siriraj kórház, múzeum – anatómiai szárny

Reggeli után fél 11 kor elindultunk megkeresni a TAT (Tourism Authority of Thailand) hivatalos irodáját, hogy megtudjuk a thai hivatalos – nem magán társaságok által üzemeltetett – utazási szervezet mit ajánl és mennyiért. Itt úgy döntöttünk megváltoztatjuk az útitervet és egyenlőre még nem megyünk le Malaysiába. Szombaton el szeretnénk indulni Koh Changra és buszjegyet kell vennünk. Ugyan minden 2. bódé utazási irodaként működik, az árai hasonlók azaz 900THB/fő egy jegy az általunk kiválasztott szigetre (5 órás út, de némely cég akár 7 órát is utaztat míg eljuttat Trat-ig ahonnan 1 óra kompozás a sziget). Tehát nem akartunk hibázni… A Lonely Planet-et oda-vissza elolvasva rengeteg típusú busz közül lehet választani a légkondi nélkülitől egészen a VIP minibusz-ig.

Első sétánk a hotelből a közeli -15 perc gyalog- TAT irodába vezetett ahol felvilágosítást adtak, hogy az Ekkamai állomásról indulnak a kormány által üzemeltett buszok – mi ezt választottuk a magáncégek üzemeltetésében lévők helyett, mert ezt megbízhatóbbnak mondják – ahol a jegyet meg tudjuk venni. Mivel indulásunk szombatra esik és még iskolai szünet is van, tanácsos előre megvenni a jegyet ezért ezt délutánra beütemeztük.

Következő célállomásunk a Siriraj kórház, melyet az útikönyv leírása szerint erős idegzetűeknek ajánlanak. Hogy miért??? Majd később kiderül… J

El kellett jutnunk a Chao Praya folyóig, ugyanis a kórház a folyóparton van. Nem akartunk hosszadalmas sky train-elést, ezért a szálloda mögötti kis csatornához mentünk és találtunk is egy apró stéget ahol fel tudtunk szállni egy ún. csatorna taxira -ezt a csatornát már napok óta figyelgettük a Sky Pool ról - ennek a járműnek a lényege, hogy eszeveszett tempóban száguld és csak relatív rövid útvonalon közlekedik. A környék meglehetősen szegényes nem kimondottan turistáknak való utazási forma ez. Többnyire a helyi emberek használják akiknek nincsen a skytrain-re pénzük de mégis gyorsan akarnak eljutni A-ból B-be.

Nem kellet sokat várnunk mire egy fából tákolt csónak speed boat-hoz méltó iramban megérkezett elénk. Itt aztán nincs hezitálás meg járatszám keresgélés, kérdezősködés, hogy „ mi az uticél?” Vagy beugrasz amikor eléd ér vagy lemaradsz! Beugrottunk. Iszonyatosan gyorsan mentünk a csatornákban, a vezető komolyan úgy érzi magát mint egy autóversenyző, amúgy mindenhol jellemző ez a fajta vezetési stílus itt. A víz igen bűzös és barna vannak benne dögök meg mindenféle hulladék is. Alkalmanként a képünkbe is spriccelt útközben de nem lettünk még ez idáig kiütésesek. A mellettünk utazó szerzetesek és utasok is kapnak a becsapódó vízből rendesen, de úgy tűnik nekik sem árt.

Egyszeri átszállással elértünk utunk feléhez, ami a Siam tér (belváros) közelében volt. Közben komoly ízelítőt kaptunk a helyi életformából a csatornából nézve – egyszerre lenyűgöző és elgondolkodtató . A folyót egy 55 perces laza meneteléssel értük el, de azért ma is tanultunk valamit J Kiszállva a csatornataxiból egy kedves thai beszélgetésbe elegyedett velünk –nem először, emlékszel? Királyi palota… - hogy honnan jöttünk, meddig maradunk, hol lakunk stb. kellemes 10 perces „érezd jól magad, hova mész? Segítsek útba igazítani?” beszélgetés következett… Mikor megtudta, hogy a Siriraj kórház múzeumába megyünk segítőkészen közölte, hogy „ohhhhhhh az csak 2 kor nyit ki ma, mert valami szent ünnep miatt most a szerzetesek… Na? Rémlik? Imádkoznak, hát peeerszeee J DE! Ő addig ajánlaná, hogy menjünk egy rövid 3 állomásos nézelődésre, hiszen még nem láttuk a Fekvő -, Ülő -, Álló -, Lucky Buddhát. Nem, valóban nem láttuk és majdnem el is gondolkoztunk amikor adott még egy hasznos információt a kedves idegen: MA és csak MA a kormány támogatja a Tuk-Tuk utazásokat a városban így nekünk, turistáknak csak 20 THB ez a kis körút! Hiszen tegnap este a TV-ben is erről volt szó –mondja – butaság lenne kihagyni. De csak a sárga jelzésű –állami – Tuk-Tuk-ot válasszuk, mert azt támogatja a kormány. Mire 2-t néztünk már barátunk lefarolt, Tuk.Tuk-os „új barátunk” megjelent. Ugyanezt meghallgattuk és még annyit, hogy a végén elvisz egy „factory”-ba is!!! Juhijj! Itt jelentek meg útikönyvünk sorai másodszor a szemem előtt: „ a szélhámosok nagyon olcsón, akár ingyen is elvisznek néhány látványossághoz, majd egy factory-nál megállnak, hogy „jutányos” áron vásárolhasson a kedves utasuk, ám a sztori lényege, nem a mi kényeztetésünk. A Tuk-Tuk -os ingyen benzin utalványt kap ha vásárlót visz ezekbe a ruhagyárakba. Ha nem vásárolsz, utad itt véget is érhet, mert a fuvarosod úgy otthagy mint eb a sz…t.

Udvariasan megköszöntük a sok hasznos infót és nem létező thai barátainkra hivatkozva elindultunk a helyes irányba a folyó felé. A kikötőtől már csak 10 percnyi hajókázásra volt a célállomásunk.

Siraraj kórház/múzeum

Kívülről teljesen átlagosnak tűnő épület, múzeuma azonban meglehetősen szokatlan látnivalókat kínál: méhmagzatokat, árammal kivégzett bűnözők koponyáit…Itt őrzik ezen kívül formaldehidben az errefelé leghírhedtebb bűnöző, sorozatgyilkos testét.
A látvány nem mindennapi: formaldehidben tartósított magzatok, sziámi ikrek az összenövés formáit tökéletesen szemléltető formában, rendellenességek csecsemőkön, magzatokon…ami csak előfordulhat és torz az itt látható. Ami nagyon érdekes volt az egy teljes emberi kipreparált idegrendszer, melyet először itt tudtak véghez vinni (a National Geographic műsorán nemrég látható volt erről egy igen részletes műsor)
Kép mellékelve… Természetesen ide sem járnak turisták mi is úgy botlottunk bele a film megnézése után az útikönyvben itt a szállodában…

Hazafelé a Chao Praya (Bangkok fő folyója) expressz hajóval és sky trainnel jöttünk. Ez egy nagyon szép kb 45 perces út a helyi folyó expressz hajóval. Útközben érintettük a királyi palotát a Wat Arun-t. Nagyon sokat fotóztunk olyan szép és kontrasztos Bangkok a folyóról. Nagyon érdekes a sok modern felhőkarcoló között a rengeteg kicsi-közepes-nagy, régi-új hajó látványa.
(Rengeteg képet és videofilmet készítünk az út során már 500 kép van és kb. 1 órányi videofilm, de sajnos ezekből igen keveset tudunk nektek megmutatni, mivel a tárhelyünk véges a blogon. Igyekszünk a problémát hamarosan orvosolni egy feltöltő oldal létrehozásával…)

A vízi túra után még elmentünk sky train-el az Ekkamai buszpályaudvarra megvenni a Koh Chang-i buszjegyünket, ami elég jól sikerült: 1st Class légkondis busszal – meglátjuk ebből mi lesz igaz J - 250 THB/fő (1500 HUF/Fő)! Az utazási irodában ajánlott 900 THB-s (5400 HUF / Fő) árnál jóval kedvezőbb azt gondolom és a buszt is megnéztük magunknak, semmi baja. De erről majd vasárnap írunk ( ezek a buszok thai emberekre vannak méretezve ezért lehet hogy szűkös lesz az 5 óra út).— meglátjuk…

Már csak a hazaút 4 megállónyira volt, így gyalog elindultunk amit 1 megállónyi séta után befejezettnek tekintettünk és felszálltunk a sky trainre tekintettel a mai 6 órás menetelésre.
Leszálláskor találtunk egy pici utazási irodát, ahol megtudtuk a Koh Samuira induló gépek jegyárait (Thai Airways): oda-4000 THB, oda-vissza- 7800 THB. Ez nem rossz (kb. 24.000 HUF/ Fő oda)! Valószínűleg megvesszük, de inkább egyik nap közvetlen a Thai Airways irodájába megyünk ahol ez még olcsóbb lesz szerintünk.

Már csak az esti internetezés van hátra, irány a prosti negyed J Go go bár = ingyen net!!!

Márc.17.

Egész délelőtt a sky poolban pancsoltunk, le is égtünk kellemesen. A mai napot az ingyen internetezési lehetőség felkutatásával töltöttük. Nemmessze azaz 2 megállónyira tőlünk van egy nagy pláza ami Siam névre hallgat. Kép lejebb csatolva... Szóval abban a reményben , hogy találunk nem lekódolt hálózatot a területén, elindultunk Bence hátán a laptoppal.

Bejártuk fentről -le és vissza de semmi siker. Beültünk egy fizetős helyre 20 perc-ért (ami valójában 15 volt) fizettünk 20 THB-t , semmit sem tudtunk megnézni ennyi idő alatt ezért el is jöttünk eredmény nélkül.

Vissza a mi kis jól bevált negyedünkbe... A hotel felé menet gondoltuk most másik utcán megyünk - ami roppant jó ötlet volt! Így láttuk meg a go-go bárok utcájában a bácsit egy bár teraszán laptoppal. Ő mondta hogy talált netet így beültünk mi is. Kár hogy szagokat nem tudok feltölteni :-) megér egy misét!

De a net kiváló. Eddig 2 sör és egy kóla az ára :-)

Ma találtunk egy szimpi utazási irodát ahol megtudtuk, hogy 900 Thb-ért levisznek Koh Chang szigetére egy légkondis minibusszal. Ezzel fogunk 5 nap múlva elindulni... Majd kiderül hogy légkondis-e és minibusz vagy a szokásos átverés és az állatokkal a platón visznek.

Mára nem terveztünk semmi extrát, de azt teljesítettük. Holnap vagy holnap után Ayutthaya a régi királyi város, az bztos érdekes lesz.

Márius 16.

TIFF, Home World Expo,Sport Fair egyszerre

A mai napunk egyetlen céljaként az IMPACT kiállítási center felkutatását tűztük ki. Így a kihagyhatatlan reggeli után elindultunk saját szervezésben megkeresni. Utunk célja nem csak a nyaralás világlátás hanem egy-egy kiállítás megkukkantása is amiket otthon kerestünk még ki hónapokkal ezelőtt. A mai kiállítás nem is annyira üzleti céllal választottuk hanem mint érdekességet. Miután a recepción megkérdeztem milyen messze van és mennyi a taxi. 1,5 óra és kb. 200 THB volt a válasz, így magunkhoz vettük a sky train bérleteket és lesz ami lesz nekivágtunk. Célirányosan a kedvenc arabnegyedi Internet kuckóban indítottunk, hogy az IMPACT weboldalán megnézzük a „hogyan jutsz el” tanácsokat. Olvastuk, hogy van buszjáratuk ami a sky train egyik végállomásáról indul, pontosabban egy park (Chatuchak Park) elől. Eddig egyszerű volt… a sky train végálomásn volt ami kb 20 perc. Itt volt a bizonyos park ahol a direkt járat közlekedik az IMPACT-re.
Na de ez a park igen csak nagy… és itt van az összes létező állami busztársaságnak megállója is… nem gond megoldjuk.
Rossz irány… több kedves, de angolul semmit sem értő thai…jó irány… Az irány ok. Végűl egy kedves biztonsági őr el is kísért a sky train megállóján belül a helyes irányban egy darabig, majd rámutatott a buszunkra ami egy parkolóban 1 emelettel lejjebb állt. A múlt idő helyes, mert amíg jegyet próbáltunk venni – thai nyelven ki volt írva valami az iroda ablakára, ami sok mindent jelenthetett, de biztosan nem azt hogy „rögtön jövök” mert soha többet nem jött arra senki – a busznak nyoma sem maradt. A megállóban megtudtuk azonban, hogy jó helyen vagyunk és az IMPACT saját járata 30 percenként jár. Ez így igaz is volt, megvártuk a következő indulást. Út közben ízelítőt kaptunk az ázsiai vezetési technikákból 1,2,3,4 vissza 2 padló, de a legutolsó pillanatban mindig sikerült eldöntenie, hogy a jobb vagy a bal oldali elágazást választja a sofőr. Pik-pak megérkeztünk és mindenki túlélte (hozzá teszem, hogy a vezetési stílus ellenére 1 db törött vagy sérült autót sem láttunk… döntse el mindenki miért…azért még én is gondolkodom J)

A TIFF nevezetű bútor kiállítás 1 mondatot ér: szép bútorok, otthon is elérhető –persze nem ilyen árakon, de azért az olcsótól messze voltak az árak.

Sport World Expo: Fitness gépek, masszírozó kütyük, a világ nagyobb sport márkáinak ruházata és cipői itt megvásárolhatóak, igazából nem is rossz áron pl. Nike poló 300-800 THB (szorzó 5,7)

Home Pro: tv-k, ágynemű, víztisztító, takarítógép stb.

Majd vissza a busszal – már nem az őrülttel…??? – és a sky train-el a Siam térig (belváros, plázák, nyüzsi) be a Siam Shopping centerbe ami teljesen európai, nem is éreztük túl jól magunkat. Azért befizettünk a Siam Woter World-ben egy 4D-s mozira! Háááááááááááát, nem ragozom itt mennyire gyenge volt, de hamar vége lett J

Séta vissza 2 megállónyit a hotelünkbe. Megvan a 3. vízhólyagom!!!

Mivel több mint 6 és fél órát meneteltünk ma stand-ról standra meg kiállításról kiállításra egy kellemes naplementés úszással zártunk a sky poolban. Könnyed 2 órás pihenés után most elindulunk net- telefonálni és ezt a szobában megírt anyagot feldobjuk a netre nektek mivel ma nem tudtam netet halászni. Közben kaja valahol és utána esetleg tuk tukkolunk valahova.