Június 10.

AVIS

Ma délben kellett leadnunk a kölcsönzött kocsit, tehát volt 1 óránk, hogy tankolással együtt megérkezzünk az Avishoz. Jobb ha nem késik az ember mert szépen felszámolnak a késedelemért. Térképen megkerestük az irodát ami nagyon közel esett hozzánk, majd elindultunk. Persze az előre eltervezett úton nem sokáig haladtunk, mert nem volt éppen ott kanyarodási lehetőség amerre szerettünk volna menni. (a térkép nem jelöli, hogy a kereszteződésekben merre lehet és merre nem kanyarodni)
Nem volt gond, gyorsan megtaláltuk azt az útvonalat amelyről becsatlakozhatunk a megfelelő útba. Meg is találtuk az Avis irodáját mintegy 15 perc alatt, de el kellett mennünk tankolni, mert tripla áron számitják fel a benzint ha kevesebbel adja vissza az ember. Irány a kút! Gondoltuk előbb-utóbb jön szembe. Hát inkább „utóbb” jött… Végül is 12:OO-ra visszaértünk és minden rendben volt, akárhogy vizslatták a kocsit nem találtak rajta egy olyan karcolást sem amit ne jelöltünk volna meg átvételkor.

Innen már gyalogosan mentünk tovább. Két választás volt: skytrain-el 1 megálló vagy vizi taxival 2. Persze a vizi útvonalat választottuk a mocskos kis csatornán. Első megálló a Zenith utcája volt, de most feljebb lakunk pár utcával ezért még egy megállót akartunk menni. Na ott nem állt meg! Jóval tovább mentünk mire ki tudtunk szállni. Ezzel nem is lett volna baj ha nincsen 39 fok árnyékban! Amikor az ember bemegy a 9O fokos szaunába pont annyi levegőt kap mint Bangkok utcáin ebben az időben, a déli napon sétálva. Mivel út közben arra gondoltunk, hogy Budapesten hányszor fogunk erre a fojtogató melegre boldogan gondolni és mennyire fog hiányozni, már nem is tűnt olyan kinzónak a hőség.

Amint megérkeztünk foglaltunk holnapra egy reptér közeli szállást és felmentünk az épület tetején lévő medencéhez. Holnap dél körül átmegyünk egy másik szállodába – közel a reptérhez – mert ha estig maradnánk itt akkor egy teljes napot ki kell fizetni a szobáért, igy viszont negyed áron megússzuk és tudunk pihenni a 12 órás út előtt.

Estefelé tettünk még egy búcsú-kört a szálloda körül, bementünk a Zenith-be nosztalgiázni és elhoztuk az utikönyvet amit Polették hagytak a recepción mondván, hogy úgyis ott szállunk meg. A könyvben találtunk egy nagyon kedves levelet, amit nagyon köszönünk, egyet értünk teljes mértékben és megismételjük amint lehet!
Következő állomás a tegnap felfedezett masszázs szalon volt. Kellemesen szadisták a lányok, itt jól agyonverettük magunkat majd beültünk vacsizni. Az étterem "old german beergarden" néven fut és azért írom le a nevét, hogy ha véletlen erre téved bármely kedves blog-olvasó be ne tegye ide a lábát! Nem olcsó viszont annál rosszabb. Ha ilyen ételt szolgálna fel a hazájában már agyon ütötték volna.

Utolsó felvonása a napnak a bepakolás. Még jó hogy délután vettünk egy sport táskát, mert így be tudtunk mindent pakolni. Jelenleg van 3 közepes méretű bőrönd, egy hátizsák cca. 15kg (ez kézi poggyász) és egy válltáska amiben kb. 20 kilonyi katalógus van. Fejenként 20 kg a megengedett mennyiség, tehát a prosikkal dugig lévő táskát egy könnyed mosoly kísérétében kell bevinnünk mintha pehely könnyű volna "csak olvasnivaló az útra" jeligével... A vastag, nehéz ruhákat mint pl. farmer és pulcsik rajtunk lesznek, ezeket ki kellett venni a bőröndből. Konkrétan 2 pulcsi, farmerkabát, farmernadrág jelmezben kell elindulnunk, mert ezek önmagukban nyomnak vagy 6-7 kilót. Bence teletömte a dzsekije zsebét "biblia" vastagságú utikönyvekkel és Benazír Bhutto életéről szóló 600 oldalas könyvvel. A hátizsákról csak annyit, hogy 2 laptop van benne, meg ami kimarad holnap...

Junius 9.

Június 9.

11 órától folyamatosan úton voltunk a korábban lebeszélt cégekkel tárgyaltunk.

Közlekedés kocsival:

A bangkoki közlekedést hamar megszoktuk, mivel már 5. alkalommal vagyunk a fővárosban. Mivel korábban már minden közlekedési eszközzel – ill. gyalogosan- közlekedtünk a város szinte minden részén, mondhatjuk, hogy egészen jól képben vagyunk a merre, hol, mi kérdésben. Ennek ellenére nem ajánljuk senkinek sem a bangkoki kocsikázást első alkalommal. Hozzá kell szokni ehhez a tempóhoz!

A városon több széles „road” halad keresztül minden irányban, melyről jobbra-balra nyilnak a „soi”-k azaz keskeny sikátorok/kis utcák.
2-3-5-7 sávban folyik egy irányban a közlekedés a nagyobb utakon. Néha a belső -, néha a külső sávból lehet visszafordulni az út másik oldalára, számos esetben pedig sehol mert 1 irányban halad mindenki, tehát ha eltéveszti az ember az utcát/épületet amit keres akkor sok-sok kilométer és kerülő árán juthat vissza.
Egyébként nem nehéz a várost átlátni és nagyon jól ki van táblázva minden út és irány, azonban nem mindig adatik meg a lehetőség, hogy jó helyen és időben legyen az irányváltáshoz. Persze aki kicsit konyit a térképes tájékozódáshoz annak nem gond.

A nagyobb falat a taxik, buszok, cikázó öngyilkos motorosok kivédése. A busz úgy vált sávot mintha ott sem lennél – erősebb kutya… alapon – és mindezt nem elég észrevenni, ki is kellene védeni miközben a másik oldalról bevágó motorost is életben kéne hagyni…
A legjobb amikor kiszorit a taxis a másik sávba, közben ott halad egy autó párhuzamosan veled s eközben egy-egy motoros mindkét oldalról 1 centire tőled beelőz, a busz meg befékez előtted. Megoldható egyébként. Ha vezettél már Thaiföldön akkor ez belefér még.

Június 8.

Reggeli után még fürödtünk egy nagyot az impozáns méretű medencében majd útra keltünk Bangkokba. Nagy volt a forgalom az úton vasárnapi csúcs. Még 1O perce sem mentünk amikor a belső (gyors) sávban elénk ugrott egy rendőr és vadul kalimpált, hogy álljunk meg. Már tudtuk… Elkezdődött a bangkoki lehúzás. Igazán nem derült ki mi volt a vétkünk de 2OOTHB-t gombolt le rólunk a rendőr bácsi. Közben széles mosollyal dicsérte az európai kinézetünket. A kihágásunk igy hangzott: no 3, only 2 és közben vadul mutatta hogy valami nem jó. Hogy mi lehetett a mélyebb jelentése ennek a monológnak azt nem tudtuk meg de mi a pénzre saccolunk. Bangkokig nem túl gyorsan, de annál rosszabb utakon haladtunk, viszont hamarosan kész lesz a többsávos autópálya!
Az utolsó 6Okm –t már egy 4 sávos autópályán tettük meg. Kicsit tartottunk a „kocsival Bangkokban” fejezettől, de 1 órakor már a szállodánktól pár km-re voltunk. Nem tévedtünk el, szinte egyből megtaláltuk a Sukhuvit utat. Mivel a Zenith-ben teltházat jeleztek egy közeli apatman hotelt választottunk a fennmaradó napokra. Ez csak 8 soi-ra (kis utca) van a Zenith-től igy sinen voltunk már amikor megtaláltuk a Sukhumvit road-ot. Na igen csak egy kis gond volt, hogy mi a másik oldalán haladtunk a főútnak, mint ahonnan nyilt a mi utcánk a soi 11. Nem tűnt megoldhatatlannak a helyzet, mert a belső sávból „U” kanyarral általában vissza lehet fordulni. Általában! De nem a soi 11 után! Mentünk hát pár kilométert tovább majd egy lehetőséget kihasználva megfordulhattunk. Gyanúsnak kellett volna lennie, hogy 5 sáv jött szembe és a miénk egyedül ment csak a nekünk megfelelő irányba, de mi örültünk, hogy végre irányban vagyunk. Igaz csak buszok mentek előttünk és mögöttünk is… Már éppen elértük az a kereszteződést ahonnan nem csak buszok használhatták ezt a sávot amikor egy rendőr ugrott elénk és félre állitott. Kétségbe esett turista fej, lázas térkép kiteritgetés és soi 11 mondogatást követően is 6OO THB volt az ára ennek a párszáz méternek. Már nagyon szerettünk volna megérkezni a Grand President Apartman hotelbe igy fizettünk és elhúztuk a csikot. 1O perc múlva már a szobánk felé tartottunk. Az épület nem mai darab, de a lobby alapján tegnap is épülhetett volna, csillivilli. Sajnos ezt a felújitást nem terjesztették ki az épület többi részére, de igazából kellemes az apartmanunk, van egy háló-nappali helyiség és egy apró konyha, fürdő. Bence reménykedett abban hogy a 3 épületből az egyikben van kicsit tágasabb vagy újszerűbb lakás is, de amit mutattak 3OOOTHB-ért még lepukkantabb volt ezért maradunk. A 9. emeleten van egy szép kis medence is, reméljük még tudjuk használni. www.grandpresident.com A képek senkit se tévesszenek meg, itt jól tudnak fotózni!


Meleg fülledt és borús az idő azaz teljesen jól viselhető, ezért elindultunk még egy kisebb kirándulásra. Fél 6ra értünk a Patpong-ra (éjszakai piac) ahol még az árusok a kipakolás elejn tartottak, ezért egy nagyobb séta mellett döntöttünk a Silom Road-on, mely egészen a Chao Praya-ig fut. A végállomáson felszálltunk a Skytrain-re ami szinte a ház előtt tesz le.