2008. április 26., szombat

Április 25.



Blanka és Polett érkezése!

Reggel 7 kor keltünk, hogy a bangkoki gép érkezésére azaz 9 órára kiérjünk a reptérre. Sajnos az idðjós mára sem kecsegtetett sok napsütéssel, de reménykedünk...

9 elðtt nem sokkal ki is értünk amikor is már a lányok gépe leszállt és 10 perccel késöbb már integetve jöttek Polették!

Bepattantunk a kocsiba és elindultunk a burink felé. A 4 napos esðzésnk kðszðnhetðen mindenhol, mindent elárasztott a víz és sár, nem olyan impozáns a látvány mint napsütésben de a lányoknak nagyon tetszett így is az út a szállás felé.

Megérkezés után kidobtuk magunkat a parti éttermünk teraszára és ettünk-ittunk pihenésképpen, majd pár óra múlva elindultunk egy kis kirándulásra Chaweng Beach-re.Sajnos az esð még mindig esett...

Chaweng bazáros utcáján sétalgattunk egy kicsit majd befeküdtünk egy jó kis lábmasszira mindannyian!
Polettnek a túlélést jelentette ez a kis pihenð mert -érthetð módon- már nagyon fáradt volt, Blanka nagyon fitten bírta a kiképzést, talán még nálunk is jobban mert mi sem aludtunk túl sokat a Tibivel eltöltött este után...

Találtunk egy helyes kis éttermet ahol energiát vettünk magunkhoz, majd rövid séta után elindultunk vissza Maenam beachre.
Egy kisebb kitrðt még tettünk a hegyekbe, a gyönyörü pálmák között a meredek lejtðkön ahonnan csodaszép a látvány a part felé.

Már sötét volt mire hazaértünk. Hamarosan visszavonultunk kialudni magunkat.

Április 23-24.




Esð, esð, esð...

Bejött az idðjósok fenyegetése sajnos egy taifun közeledett felénk a Bengál-öböl felðl, ami az egész országot beborította ugyanis Kambodzsa felé igyekezett Thaiföldön át.

Ezért ráfanyarodtunk az autó bérlésre amitðl ugyan a az idð nem lett szebb de legalabb egy-ket órára ki tudtunk mozdulni... Képeket nem tudtunk készíteni mert özönviz szerü esð esett amit a gép nem élt volna túl.
(a helyesirasi hibak a klaviatúra hiányosságaiból adódnak idðnként nem az iskola hiánya!)

2008. április 23., szerda

Április 21.










Maenam Beach, Choeng Mon beach, vacsizás

Mai napunk első felét a mi kedves kis partunkon töltöttük az újjonan szerzett zöld gumimatrac társaságában. Mivel 36 fokot jelzett a hőmérő árnyékban, a legjobb dolog amit tehettünk a pancsolás volt. Természetesen a gumimatrac nem élte túl a fürdőzést, de egy nagy csomót kötöttünk az egykori fejpárna helyére így még használható.

Nemsokkal dél után összepakoltuk a sznori cuccot meg a türcsiket és átrobogóztunk a közeli - 10-15 perc - Choeng Mon partra. Ennek a partszakasznak nagyon szép a fekvése, egy kisebb szigetre át lehet némi séta + úszás árán jutni, de apálykor át is lehez sétállni, mert a tenger annyira visszahúzódik, hogy a homokon sétállva elérhető a sziget. A képek jobban vissza adják a táj szépségét, ezért jónéhányat betettünk fent.

Egy kellemes koktél után besétááltunk pár métert a vízben és letelepedtünk egy homokpadra. Itt a víz annyira sekély, hogy háton fekve lehet benne napozni órákat.
Felvettük a sznori szemüveget és beljebb úsztunk (inkább mentünk 4kézláb) ahol kisebb-nagyobb, pöttyös-csíkos, színes halakkal találkoztunk.

Erről a partszakaszról nehéz elindulni, ezért majdnem este 6-ig ittragadtunk.

Visszatérve a Burinkba - Maenamburi ahol lakunk - lefürödtünk, átöltöztünk és elindultunk Chaweng Beachre (ez a nyüzsi) a kedvenc Seafood éttermünkbe vacsorázni. Ez volt a szülinapi vacsim, ami nagyon kellemesen, finom bor és ízletes étkek elfogyasztásával telt.

Vacsora után sétálgattunk még az üzletsoron, vásároltunk egy-két vásárfiát majd hazafelé belebotlottunk a helyi vursliba, ahol darts-al lufikat dobáltunk némi nyeremény reményében. Persze azt a mennyiséget amiért kaptunk volna valami értelmes nyereményt - pl. plüsskutya -lehetetlen volt elérni... De jót mulattunk közben!
Volt itt még valami helyi bingo utánzat, élő koncert, marionett játék és hatalmas kivetítőn a Casino Royal thai nyelven. Az egész város kitelepült és nagy gyékényeken ültek/aludtak a színpadok előtt. Nagyon kellemes, egyedi hangulata volt a helynek.

Összeségében nagyon nagyon jó nap volt és az idő is a kedvünkben járt!

2008. április 20., vasárnap

Április 20.





Maenamburi-itthon, vásárlás-ARO, séta a parton

Mint a címből is kiderül teljesen pihenősre vettük a mai napot, de hát ezen a szép helyen hova kellene kapkodni?! Mivel tavaly jártunk itt és több mint 800 km-t motoroztunk a szigeten, bevárjuk Polettet és Blankát a kirándulások megismétlésével, tehát pihizgetünk és motorozgatunk a környéken.
De ne szaladjunk előre ennyire, kezdjük a reggelivel:

Nem ért meglepetésként a szerényebb kivitelű reggeli ami 4 típust takar, azaz: "American, English, Continental,Thai" szerintem mindenki el tudja képzelni mit takar. A reggeli elfogyasztása után megtudtuk, hogy idén külön kell fizetni a reggeliért - nem is keveset: 150THB/fő - ezért ez volt az első és utolsó alakalom, hogy készíthettek reggelit nekünk, ugyanis mindezt 1 sarokkal kijebb 30THB-ért megkapjuk.

Kis délelőtti lazítás, motor bérlés és patyolat-látogatás után hosszas semmit tevés következett amit egy kis fürdéssel fűszereztünk. A víz itt is 35 fokos, minden nagyon rendben van a hőmérsékletekkel. A levegő sokkal kellemesebb mint Bangkokban vagy Chiang Maiban mert van légmozgás emiatt nem kell oxigénsátor!

A változás a szigeten - a rémhírekkel ellentétben - nem veszélyes vagyis nem épült ki annyira mint Phuket, de a bevásárlóközpontok építéséből 5-öst adunk! 200 méteren Tesco,Aro és valami C Mall nevezetű shopping center is kinőtt a földből. Azért most már tudjuk, hogy a kevésbé látogatott szigetek nyugalma nagyon jó, de némi civilizáció (közért, étterem...)nem árt a mindennapi szükségletek kielégítéséhez.
Étterem alatt itt az utcán főzöcskéző, mobil taligákat értem amiről még éjjel is lehet ételt beszerezni. A kevésbé látogatott szigeteken jó ha betankolsz előre, mert este 7 után éhen puszulhatsz :-)

Visszatérve a délutánra, elmentünk motorunkkal az Aro-ba (teljesen Metro-szerű képződmény) és egy hatalmas (mondjuk a Media Mart legnagyobbja) zacskót tele vásároltunk üdítőkkel, gyümölccsel és némi reggelire valóval (mintha csak kocsival jöttünk volna...)
A motor kis kosarába ment 1 karton víz, a hatalmas zacskó Bence lába közé, a bukósisak és még egy zacskó a kezemben...Ez itt teljesen megszokott jelenség.

Hazatérve ismét az édes semmit tevés és egy kis séta a tengerparton, ahol megnéztük a lelkes fiatalokat amint igyekeznek a ma esti FullMoon Partyra a szemben lévő Koh Phangan-ra. Ha még pár napnyi pihenést hagyott volna nekünk a Telihold akkor mi is csatlakoztunk volna, de mostanában valahogy hajnalban tudunk csak elaludni ezért estére mint az a bizonyos "mosott ...." úgy festünk. Sebaj, a következőt még elérhetjük ha van egy kis mázlink!

A további szómenés helyett töltünk inkább képeket :-)

Április 19.






Utazás Koh Samuira

Reggeli után összepakoltuk a lehetetlen mennyiségű ruháinkat az 1 szál bőröndbe majd kifizettük a számlánkat és kiültünk egy koktélra a teraszra.

Kértünk egy taxit amivel délben elindultunk a Suvanabumi reptérre. Meg is egyeztünk a taxi sofőrrel 400 THB-ban és kifejezetten kértük, hogy nem menjen az autópályán mert az 60 THB pluszt jelent, nekünk meg időnk mint a tenger... Szót is fogadott így a legnagyobb dugóban totyogtunk át a városon, de sehova nem siettünk, hagytunk elég időt mindenre. A sofőrünk - akinek annyi szeme volt mint foga - egy szót sem beszélt angolul, de helyesen próbálkozott a hasonló mondatokkal mint: "Bangkok gooood" meg " Chiang Mai gooood" és "Thai people goooog" közben nagyokat mosolygott.
Bence nagyon ki volt emberünktől, én próbáltam "beszélgetni" vele, inkább kevesebb mint több sikerrel. Hozzá tenném valóban furán viselkedett, mert hol böfögött, hol sőhajtozott, a fejét fogta és vakarta magát ott.. övön alul. Végül is kiértünk teljesen jó időben a reptérre, ám amikor fizetésre került a sor igen sajátságosan intézte a dolgot. Adtunk neki egy 500-ast és vártuk a 100 THN visszajárót, amikor is széles mosollyal közölte, hogy "OK?!" mire mondtuk neki, hogy nagyon nem OK. adjon egy 100-ast vissza, ahogy megállapodtunk. Erre amolyan "légyszi, légyszi" thai nyelven volt a válasz, mire azt feletük "nem lehet". Visszament a vezető üléshez, mi meg a kocsi csomagtartójánál vártuk a visszajárót... Még most is ott állhatnánk... Elhajtott...

Téma lezárva, indultunk a "check in" felé, mit idegeskedjünk, ez a busz már elment!

A következő 3 órát netezéssel töltöttük, majd felszállt a vasmadár Samui felé. Nem egészen 1 órás út után landoltunk Koh Samzi repterén!!! Csomagot felvettük és már mentünk is taxit fogni, ám a reptér által kínált transzfer ahányszor megkérdeztem annyiszor mondtak más összeget. Pedig csak egy pult volt és ugyanattól az embertől kérdeztük meg 5 perces különbséggel. Először 500, majd 600THB volt a viteldíj.
Összekaptuk magunkat és kimentünk a reptér területéről, az út mellé hátha nagyobb szerencsénk lesz! Végül egy taxival megállapodtunk 400-ban és még várni sem kellett senkire, mert rablóék a reptéren csak minibuszt üzemeltetnek és addig szteppelsz egy helyben amíg össze nem gyűlik 10-12 ember.
Szerencsék volt a sofőrrel, mert nem kért többet a fuvar végén, viszont az utat mi mondtuk neki mert fogalma sem volt hol van ez a resort. Szerencsére mi pontosan emlékeztünk!

A személyzetet lecserélték tavaly óta, de minden a régi, csodálatos bungik, gyönyörű nyugis part!!! Akkora szerencsénk volt, hogy a parttól számítva a 2. bungalót kaptuk meg, ami a víztől 15 méter kb. Nagyon szép itt, imádjuk!!! Hamarosan érkeznek Polették, őket is nagyon várjuk már!

Még fürödtünk egyet a langyos tengerben naplementekor, majd elsétáltunk egy kis Pad Thai-ért amit a szobánk teraszán netezés közben elfogyasztottunk. Mivel hajnali 1 is elmúlt húzunk aludni!
Jó éjt.

DEC.18.

Mr. Vu lett a helyi idegenvezetőnk! 11 körül indultunk a Hai Van hágóra, ami a híres császár város, Huē felé vezető, mintegy 130 km- es út r...