DEC.14. HA-LONG BAY

A késői fekvés után, korai kelés... Reggeli után megérkezett a busz, amely még begyűjtötte utitársainkat, majd elindult egy 3 órás utazásra HaLong Bay-be. Útközben megálltunk egy kagyló farmon, ahol bemutatták a tenyésztett gyöngy kilakulásának folyamatát és betereltek egy óriási ékszerboltba...

Innen már csak pár percre van a kikötő, ahol már várt a finom ebéd. Mindenkit beosztottak egy 7 személyes asztalhoz, nekünk egy indiai család lett az asztaltársunk. A hajó 1. és 2. emeletén voltak az éttermek, a tetőn pedig a napozóterasz.

Körülbelül egy órás hajózás után a zöld, mészkőhegyek között és megérkeztünk a Ti-Top szigetre, ahol hegymászás és fürdőzés volt a program. Innen rövid hajózás után átszálltunk bambusz hajókra ill. kayakokba (ki mit választott) és egy mészkőhegyekkel körbevett öbölbe eveztünk egy szikla átjárón keresztül.

Az ebédhez kínált rizsbor megtette a hatását, mert némelyik hajóban a hangulat több mint vidám volt, amolyan ázsiai céges csapatépítő. Mi sem bíztuk a véletlenre a bambusz hajónk dokkolását, Bence valamilyen oknál fogva megfogta a hajókötelet a túránk végeztével és a parton, már mentőmellényben várokozó egyik kínai turistával felvette a szemkontaktust - aki azonnal megérezte, hogy küldetése van - majd meglendítette a hajókötelet és partra dobta. Megmentőnk olyan felelősségteljes arccal lendült a kötélért mintha a Titanic túlélőiért ment volna csatába, elkapta a kötelet és büszkén tartotta, míg egy helybéli át nem vette tőle. Valójában senki nem értette mi történt de olyan gyorsan lezajlott a magyar-kínai összehangolt akció, hogy már csak a végére eszméltek fel a helyiek. A hajóba visszaszálltunk és tovább folytattuk utunkat a világ egyik legnagyobb cseppkőbarlangjába. 200 lépcső fel és gyanennyi le de Itt beszéljenek a képek:

Naplementére visszaértünk a hajóra és némi snack kíséretében elindultunk vissza a kikötőbe.

DEC.13.- HANOI

A mai napot Hanoi felfedezésére szántuk, méghozzá gyalogosan. Első célpontuk a "Train street" mivel csak 10-15 perc sétatávolságra lakunk tőle. Mára ezt az utcát lezárzák a balesetek miatt, ezért a lakott részen nem lehet sétálgatni úgy mint régen. Leleményes nép mindent IS megold. Két választás van ha szeretnéd a robogó vonat és a ház fala közé préselni magad: 1. elfogadod a meghívást a kedves hölgytől aki az otthonába invitál amint közeledsz a sínekhez 2.ha szomjas vagy, ha nem elfogadod az invitálást a másik kedves hölgytől aki már szalad is előre, mutatva az utat keskeny folyosókon befelé a házak között, át egy vagy több lakáson ? míg végúl kiérünk a sínekhez de már gyorsan taszigál is be egy ajtón, mintha valaki elől bujkálnunk kellene. Még csatlakozik hozzánk egy másik európai család és egy brit úr (aki végig azon bosszankodik, hogy micsoda egy "crazy" város ez! semmit nem változott mióta először itt járt... nem értem minek jár vissza ha ennyire bosszantja a sok dudáló motoros!?) de már hozza is a hölgy az ital lapot amelyről jó drágán (50.000 VDN=750 HUF/db) választhatunk gyümölcs smoothie-t, kávét vagy üdítőt. Közben folyton kimászkálunk a helyiségből a sínekre fotózkodni mint a rossz gyerekek, mire a hölgy kiugrik egy másik helyiségből és terel bennünket vissza az erre a célra kialakított "kávézóba" (3 kis asztal, pár szék és Ho Chi Minh apó fotója két vörös zászló között). Persze amint elmegy leadni a rendelést egy helyiséggel arrébb, mi már mindannyian a síneken pózolunk ismét :-) Mindösszesen 10 percet kellett várjunk a vonat érkezéséig, amikor ismét kirontott a házigazda asszony és most kifele cibált minket, mutatva hogyan és hova álljunk. Sok verzió nincs:

Ezután célbavettük a Temple of Literature-t, mely közel 1000 éve épült, mintegy emléket állítva Confutiusnak és azoknak a doktoroknak akik itt tanítottak és avató szertartásokat tartottak 700 éven keresztül, amikor is ez az épület együttes volt Vietnam egyetlen egyeteme. Innen a Military Museum volt az uticél, átvágva a Lenin Parkon (egy Lenin szobor, tollasozó iskolások, egy gördeszkás és jónéhány helybéli zsuga partiban a földön)

A múzeum bemutatja az Első és Második Indokínai Háborúban használt fegyvereket, néhány régi képet valamint egy lelőtt Boeing B-52G gépet. A Flag Tower is a múzeum területén taláható, mely a Hanoi fellegvár megfigyelőpontjaként működött.

Irány a Ho Chi Minh Mauzóleum! Itt nár vagy 4. órája gyalogoltunk de észre sem vettük annyi látnivaló volt útközben. Ez így igaz valóban DE egy másik fontos eleme is van a vietnami városnézésnek ami miatt újra és újra erőre kap az ember, ha másért nem, hát az életbenmaradás ösztöne minden egyes "zebránál" (már ahol van, de ha van is, nem nagy segítség) olyan adrenalinnal tölt el, hogy nem tűmik fel az újabb 1-2 km séta a következő látnivalóig...

A mauzóleumhoz érve (itt már a nap is sütött rendesen, 30 fok biztosan volt és 94% páratartalom) nem akarod azt a pillantást magadénak tudni, ami az őr szeméből feléd irányul. Hát persze, hogy rövidgatyában vagyunk! Naná, hogy nem ér a térd alá! Persze csak nálam volt ez gond, a fiúknál "no ploblem". Nem kellett sokáig agyalni, Thaidúföldön is épöl erre biznisz... csak meg kell találni a szoknya árust! Nylon! Mi más?!+15 fokot dob a hőérzeten de nem panaszkodom, otthon 5 fok van és esik. És a biznisz része: 200.000 volt a szoknya de sokalltuk, ezért megalkudtunk 100.000-ben de vissza kellett adni a menet végén :-))) hát mi sem vagyunk már a régiek.

Megszavaztunk egy kis pihenőt vacsi előtt, így visszatekeregtünk a hotelbe. Az este vacsi és egy kis séta a máskásabbnál márkásabb cipőt, ruhát, táskát aruló boltok között. Egyébként a Salomon, Nike, Hoka, ON, North Face stb. gyárak mind itt vannak, ebből dömping van. Én nem is tudnám megmondani, hogy ezek a cuccok miben különböznek a nálunk kapható "eredeti" termékektől.

DEC.12.

Tulajdonképpen az egész napot átutaztuk, az időeltolódás miatt este 8:20 ra értünk Hanoiba. Ami viszont zseniális volt, hogy a bőröndök is megjöttek velünk együtt és a transzfer is ott volt a reptéren, pedig csak egy WhatsApp üzenetet küldtem a hotelnek Isztambulból, hogy késünk 5 órát! Sötétben találkoztunk ezzel a csoda várossal először de már érezhető volt, hogy nem fogunk csalódni. Káosz az utakon, járda szélén evés-ivás, motorosok cikáznak dudálva... szóval csak a szokásos.

Fáradtság ide, hosszű utazás oda, muszáj volt körülnézni a környéken még este. Elmondhatatlan az az élet ami fogadott! Ránézésre sem derülnek ki az üzletekről, hogy mivégre jöttek létre. Csipsz mindenhol van kirakva, van ahol motort szerelnek, van ahol egy lavorban zöldséget mosnak és sámlin ülve esznek valamit helyi löttyöt, a háttérben pedig a környékbeli túrákról fotók de tuti kapsz telefonkártyát is ha rákérdezel. Good night Vietnam!

DEC.11.

December.11. BUD--ISTAMBUL-HANOI Este 8:40 kor indultunk Budapestről Isztambulba. Nagyon jó menetidejű jeggyel, mintegy 14 óra volt a teljes utazás hossza. Eredetileg...de a török vendégszeretet - és a Turkis Airways 5 órás késése - rabul ejtett bennünket! Persze, hogy kerestünk egy "sleeping zone-t", hiszen az isztambuli reptéren ilyen is van!Ez egy plexivel körbekerített rész, soronként 6-8 db se nem szék, se nem ágy, 4-5 sorban kb. mint a moziban -csak sokkal kisebb és kényelmetlenebb- fix támlájú, műanyag, félig fekvő napozóágyra emlékeztető "nyugágyak". Meg is találtuk mind a kettőt. Az egyik teltházas volt, a másikban találtam 3 helyet egymás mellett. Aki tud kérem! Az apróbetűs rész: a mögöttünk lévő sorban 6 afrikai hapsi fetrengett a földön zenét hallgatva, nem túl halkan beszélgettek, míg az egyikük hangosan magyarázott otthon ülő kedvesének, hogy reggel 5 ig várniuk kell a gép indulására. Ez volt ejfél után nemsokkal. Bence és Barni már az elején látta, hogy nem for itt menni de én kitartottam! Még vagy 6 percig...

...és mi még aggódtunk landoláskor, hogy elérjük a csatlakozó járatot mert csak szűk 1,5 óránk volt rá. Hát elértük! Bőven! Reggel 7.20kor el is indult hajnali 2 helyett

Good Morning Vietnam!

10..9..8..7..6..5.. Holnap indulunk Vietnamba. 21 nap Hanoitól Phu Quoc-ig! Színes-szagos beszámolónkat itt olvashatjátok a következő 3 hétben. A fenti térkép az első 2 hét terve.

Márc.18.

Csatorna hajó városnézés és Siriraj kórház, múzeum – anatómiai szárny

Reggeli után fél 11 kor elindultunk megkeresni a TAT (Tourism Authority of Thailand) hivatalos irodáját, hogy megtudjuk a thai hivatalos – nem magán társaságok által üzemeltetett – utazási szervezet mit ajánl és mennyiért. Itt úgy döntöttünk megváltoztatjuk az útitervet és egyenlőre még nem megyünk le Malaysiába. Szombaton el szeretnénk indulni Koh Changra és buszjegyet kell vennünk. Ugyan minden 2. bódé utazási irodaként működik, az árai hasonlók azaz 900THB/fő egy jegy az általunk kiválasztott szigetre (5 órás út, de némely cég akár 7 órát is utaztat míg eljuttat Trat-ig ahonnan 1 óra kompozás a sziget). Tehát nem akartunk hibázni… A Lonely Planet-et oda-vissza elolvasva rengeteg típusú busz közül lehet választani a légkondi nélkülitől egészen a VIP minibusz-ig.

Első sétánk a hotelből a közeli -15 perc gyalog- TAT irodába vezetett ahol felvilágosítást adtak, hogy az Ekkamai állomásról indulnak a kormány által üzemeltett buszok – mi ezt választottuk a magáncégek üzemeltetésében lévők helyett, mert ezt megbízhatóbbnak mondják – ahol a jegyet meg tudjuk venni. Mivel indulásunk szombatra esik és még iskolai szünet is van, tanácsos előre megvenni a jegyet ezért ezt délutánra beütemeztük.

Következő célállomásunk a Siriraj kórház, melyet az útikönyv leírása szerint erős idegzetűeknek ajánlanak. Hogy miért??? Majd később kiderül… J

El kellett jutnunk a Chao Praya folyóig, ugyanis a kórház a folyóparton van. Nem akartunk hosszadalmas sky train-elést, ezért a szálloda mögötti kis csatornához mentünk és találtunk is egy apró stéget ahol fel tudtunk szállni egy ún. csatorna taxira -ezt a csatornát már napok óta figyelgettük a Sky Pool ról - ennek a járműnek a lényege, hogy eszeveszett tempóban száguld és csak relatív rövid útvonalon közlekedik. A környék meglehetősen szegényes nem kimondottan turistáknak való utazási forma ez. Többnyire a helyi emberek használják akiknek nincsen a skytrain-re pénzük de mégis gyorsan akarnak eljutni A-ból B-be.

Nem kellet sokat várnunk mire egy fából tákolt csónak speed boat-hoz méltó iramban megérkezett elénk. Itt aztán nincs hezitálás meg járatszám keresgélés, kérdezősködés, hogy „ mi az uticél?” Vagy beugrasz amikor eléd ér vagy lemaradsz! Beugrottunk. Iszonyatosan gyorsan mentünk a csatornákban, a vezető komolyan úgy érzi magát mint egy autóversenyző, amúgy mindenhol jellemző ez a fajta vezetési stílus itt. A víz igen bűzös és barna vannak benne dögök meg mindenféle hulladék is. Alkalmanként a képünkbe is spriccelt útközben de nem lettünk még ez idáig kiütésesek. A mellettünk utazó szerzetesek és utasok is kapnak a becsapódó vízből rendesen, de úgy tűnik nekik sem árt.

Egyszeri átszállással elértünk utunk feléhez, ami a Siam tér (belváros) közelében volt. Közben komoly ízelítőt kaptunk a helyi életformából a csatornából nézve – egyszerre lenyűgöző és elgondolkodtató . A folyót egy 55 perces laza meneteléssel értük el, de azért ma is tanultunk valamit J Kiszállva a csatornataxiból egy kedves thai beszélgetésbe elegyedett velünk –nem először, emlékszel? Királyi palota… - hogy honnan jöttünk, meddig maradunk, hol lakunk stb. kellemes 10 perces „érezd jól magad, hova mész? Segítsek útba igazítani?” beszélgetés következett… Mikor megtudta, hogy a Siriraj kórház múzeumába megyünk segítőkészen közölte, hogy „ohhhhhhh az csak 2 kor nyit ki ma, mert valami szent ünnep miatt most a szerzetesek… Na? Rémlik? Imádkoznak, hát peeerszeee J DE! Ő addig ajánlaná, hogy menjünk egy rövid 3 állomásos nézelődésre, hiszen még nem láttuk a Fekvő -, Ülő -, Álló -, Lucky Buddhát. Nem, valóban nem láttuk és majdnem el is gondolkoztunk amikor adott még egy hasznos információt a kedves idegen: MA és csak MA a kormány támogatja a Tuk-Tuk utazásokat a városban így nekünk, turistáknak csak 20 THB ez a kis körút! Hiszen tegnap este a TV-ben is erről volt szó –mondja – butaság lenne kihagyni. De csak a sárga jelzésű –állami – Tuk-Tuk-ot válasszuk, mert azt támogatja a kormány. Mire 2-t néztünk már barátunk lefarolt, Tuk.Tuk-os „új barátunk” megjelent. Ugyanezt meghallgattuk és még annyit, hogy a végén elvisz egy „factory”-ba is!!! Juhijj! Itt jelentek meg útikönyvünk sorai másodszor a szemem előtt: „ a szélhámosok nagyon olcsón, akár ingyen is elvisznek néhány látványossághoz, majd egy factory-nál megállnak, hogy „jutányos” áron vásárolhasson a kedves utasuk, ám a sztori lényege, nem a mi kényeztetésünk. A Tuk-Tuk -os ingyen benzin utalványt kap ha vásárlót visz ezekbe a ruhagyárakba. Ha nem vásárolsz, utad itt véget is érhet, mert a fuvarosod úgy otthagy mint eb a sz…t.

Udvariasan megköszöntük a sok hasznos infót és nem létező thai barátainkra hivatkozva elindultunk a helyes irányba a folyó felé. A kikötőtől már csak 10 percnyi hajókázásra volt a célállomásunk.

Siraraj kórház/múzeum

Kívülről teljesen átlagosnak tűnő épület, múzeuma azonban meglehetősen szokatlan látnivalókat kínál: méhmagzatokat, árammal kivégzett bűnözők koponyáit…Itt őrzik ezen kívül formaldehidben az errefelé leghírhedtebb bűnöző, sorozatgyilkos testét.
A látvány nem mindennapi: formaldehidben tartósított magzatok, sziámi ikrek az összenövés formáit tökéletesen szemléltető formában, rendellenességek csecsemőkön, magzatokon…ami csak előfordulhat és torz az itt látható. Ami nagyon érdekes volt az egy teljes emberi kipreparált idegrendszer, melyet először itt tudtak véghez vinni (a National Geographic műsorán nemrég látható volt erről egy igen részletes műsor)
Kép mellékelve… Természetesen ide sem járnak turisták mi is úgy botlottunk bele a film megnézése után az útikönyvben itt a szállodában…

Hazafelé a Chao Praya (Bangkok fő folyója) expressz hajóval és sky trainnel jöttünk. Ez egy nagyon szép kb 45 perces út a helyi folyó expressz hajóval. Útközben érintettük a királyi palotát a Wat Arun-t. Nagyon sokat fotóztunk olyan szép és kontrasztos Bangkok a folyóról. Nagyon érdekes a sok modern felhőkarcoló között a rengeteg kicsi-közepes-nagy, régi-új hajó látványa.
(Rengeteg képet és videofilmet készítünk az út során már 500 kép van és kb. 1 órányi videofilm, de sajnos ezekből igen keveset tudunk nektek megmutatni, mivel a tárhelyünk véges a blogon. Igyekszünk a problémát hamarosan orvosolni egy feltöltő oldal létrehozásával…)

A vízi túra után még elmentünk sky train-el az Ekkamai buszpályaudvarra megvenni a Koh Chang-i buszjegyünket, ami elég jól sikerült: 1st Class légkondis busszal – meglátjuk ebből mi lesz igaz J - 250 THB/fő (1500 HUF/Fő)! Az utazási irodában ajánlott 900 THB-s (5400 HUF / Fő) árnál jóval kedvezőbb azt gondolom és a buszt is megnéztük magunknak, semmi baja. De erről majd vasárnap írunk ( ezek a buszok thai emberekre vannak méretezve ezért lehet hogy szűkös lesz az 5 óra út).— meglátjuk…

Már csak a hazaút 4 megállónyira volt, így gyalog elindultunk amit 1 megállónyi séta után befejezettnek tekintettünk és felszálltunk a sky trainre tekintettel a mai 6 órás menetelésre.
Leszálláskor találtunk egy pici utazási irodát, ahol megtudtuk a Koh Samuira induló gépek jegyárait (Thai Airways): oda-4000 THB, oda-vissza- 7800 THB. Ez nem rossz (kb. 24.000 HUF/ Fő oda)! Valószínűleg megvesszük, de inkább egyik nap közvetlen a Thai Airways irodájába megyünk ahol ez még olcsóbb lesz szerintünk.

Már csak az esti internetezés van hátra, irány a prosti negyed J Go go bár = ingyen net!!!

2009. 12.22.

Merry Christmas!

A karácsony előtti napokat nagyrészt itthon töltöttük, feldíszítettük a házat a Big C-ben vásárolt 21 THB-s izzó-sorral, mely éppen csak annyira ráz ami kellemesen bizsergeti az ember kezét. A szakadó eső ellenére a teraszra helyeztük fel, de egészen jól tolerálja a vizet és mi is az áramerősséget...
Este 7 óra körül elindultunk Lamaira (nagy hiba volt utólag!) sétálni.

Észerevehetően megsokszorozódott a turisták száma az elmúlt 2 napban, minden felé hófehér emberek és emelkedő árak: ÉLJEN A FŐSZEZON!
Többféle átlagot számíthatunk ebben az időszakban mint pl. a motorozni alig tudó thaiokra eső motorozni egyáltalán nem tudó farangok száma vagy pl. 1 józan emberre eső talaj részegek száma esetleg részeg sofőrökre eső mégrészegebb motorosok száma...

Visszatérve a 22.-e estére, mikor kellemes séta keretében bejártuk a boltokat, csevegtünk néhány üzletben,  majd hazamentünk. Érkezésünk pillanatában azt hittük buli van a szomszédban mert 15 motor és 1-2 pick-up állt a kertben, gondoltuk is, hogy lőttek a pihenésnek...
Sajnos ez ehy "másfajta" buli volt és mint kiderült mi is "hivatalosak" vagyunk rá... Amint igyekeztünk át a kerten kis házunk felé, gyanús jel volt , hogy ukrán szomszédaink, a thai tulajok és a thai/sájci házaspár együtt vannak és még 15 helyi arc veszi őket körül miközben egyik házból a másikba mennek. Végül felfigyeltek ránk és vadul integettek, mutogattak, kiabáltak egyszerre. Nem volt nehéz összerakni a verbális és non-verbális elemeket: B E T Ö R É S!

Április 22.

Maenamburi...

Sajnos az idðjárás nem tette lehetðvé, hogy nagyobb kirandulásra menjünk. Túlnyomó részt borús vol az idð és esett is elég sokat az esð.

Délutánra kaptunk egy kis napsütést így gyorsan kiszaladtunk a bazárba és vettünk labdát meg egy ping-pong szerü ütögetðs játékot, A labda nem vált be mert olyan kemény, hogy beletörik a keze-lába az embernek...

Vacsira beültünk egy útszéli étterembe, ahol meglepðen jót ettünk, nagyon jó áron (200 THB: sültrizs, green curry, sör, víz).

Sajnos egész hétre ilyen idðvel rémisztget az idðjós...