Április 5

Utazás Chiang Maiba

Reggel fél 7 kor ébredtünk, hogy kényelmesen elfogyaszthassuk a reggelit a 8 órára ígért kisbusz megérkezésre előtt, mely kivisz minket a buszpályaudvarra.

Kb. 10 percnyi az út a szállodánktól a buszpályaudvarig, amit 40 perc alatt meg is tettünk. Ennek az volt az oka, hogy üres járatba itt nem megy semmi, még a pótüléseket is megtöltik. Mi kifogtuk az indiai turnust, akik nem a pontosságról híresek. Nem volt nagy jelentősége, mert így is 20 perccel indulás előtt kiértünk az állomásra.

Óramű pontossággal elindultunk a bangkoki reptér felé (egyébként órát lehet hozzájuk állítani eddigi tapasztalataink szerint).

A két órásra kikiáltott út valójában másfél óra volt a repülőtérig közben megnétünk egy filmet a lap topon. Rengeteg időnk maradt bebarangolni a hatalmas épületet. Ettünk, ittunk más dolgunk úgysem volt mint kivárni a 14:30-as indulást.( pár kép a reptérről) Nagyon kellemesnek ígérkezett az 1 órás utazás mert egy Boeing Jumboval mentünk ami nagy és kényelmes gép.

Elérkezett az indulás időpontja, nem volt más hátra mint felszállni hát a gépre. 3 óra után nem sokkal kigördültünk a kifutópályáról és 6 napra búcsút intettünk Bangkoknak.

Repülőn és egyáltalán bármilyen utazáskor egész nap eszünk, nem tudom ki hogy van ezzel, ezért már tűkön ültünk felszálláskor. Mivel ez egy rövid útvonal csak snack-et hoztak ami narancsléből és egy kis csirkés - besamellel töltött pitéből állt. Nem volt Bence rest, megduplázta az adagot, melyet szó nélkül meg is kaptunk.

Hamar elérkezett a landolás ideje és már kint is voltunk a rekkenő hőségben valamilyen közlekedési eszközt keresve. A Taximeter, ami itt a hivatalos taxi órával felszerelve, 120 THB-ért kínálta magát de ezt hagytuk arra az esetre ha másként nem sikerül megoldanunk.

Az út mellett cigizgettünk mikor lelassított mellettünk egy utas-vadász piros roncs, úgynevezett „songthew”. Ennek a lényege, hogy hátul a plató részen egymással szemben 1-1 sor pad van ami 8 embernek még elmegy, de mi úgy ültünk benne ennyien, hogy mindenki a reptérről jött óriási hátizsákokkal, bőröndökkel… Levegőt jegyre adtak, mert csak a hátulja volt nyitott és itt ha lehet még az eddigieknél is magasabb a páratartalom. Útközben készült kép a sofőrről aki értetlenül próbálja megfejteni a lonley planet könyvből alkalmi útitársaink szállásának helyét.

Rövid út volt a szállodánkig amivel egyébként maximálisan elégedettek vagyunk! 40 m2-es szobánk van a 15. emeleten és még Internetet is tudtunk ingyen vadászni a szomszédos épületbő ( kilátás a szóbából kép csatolva). A hotel a város szívében van, szemben az éjszakai bazárral, az egyéb látnivalóktól 10 – 15 perces sétára saccoljuk. Hatalmas közösségi tereket alakítottak ki pl. a lobby akkora mint a Budagyöngye és a folyosókon bowlingozni lehetne.
Ami nagyon extra az a 4. emeleti hatalmas úszómedence és a fullos wellness center, mely vetekszik az A1 fitness bármelyik edzőtermével. Holnap csinálunk róla képeket

Nem sokat láttunk még a városból, de az út a reptértől idáig lenyűgöző volt. Rengeteg a növény, kevés a magas épület, - csak itt Chiang Maiban 300 templom van - egy viszonylag nagyobb város (Thaiföld 2. fővárosának is nevezik), hatalmas hegyek (2550 m a legmagasabb) lábánál fekszik és egy folyó szeli melynek a vize tisztának tűnik szemben Bangkok mocsárszerű csatornáival. Az egész város sokkal tisztább és visszafogottabb mint a többi eddig látott belváros.

Nagyon kellemes vacsorával leptük meg magunkat a szálloda utcájában és egy helyi bor mellett lazítottuk. Rövid sétát tettünk a környéken és tekintettel az egész napos útra valamint a pár óra alvásra visszamentünk a szobánkba megírni nektek a blogot.(itt most fél 11 van már) jó éjt!!!

Holnap motort bérelünk és uccu neki…

Április 4

Sikerült tegnap hajnali 3-ig Hong Kong szálláslehetőségeiben elmerülnünk, ezért a nap első felét a pihenésnek szenteltük a medencénk partján. Igaz dél körül tettünk egy gyenge próbálkozást a Pattayát követő partok megismerésére, de a sötét viharfelhők visszavonulásra késztettek, ezért visszamentünk a mi kis kényelmes szállodánkba.

Mivel estére az élettől lüktető Pattaya Beach-et terveztük be, jobb is volt egy kicsit még előtte pihenni.

Sötétedés után bevetettük magunkat a bárok, éttermek nyüzsgő forgatagába. A már jól ismert rendőrség épülete előtt leparkoltunk – féltve a motort – majd egy igen hosszú sétának vágtunk neki. A félhold alakú partszakasz közepétől indultunk és egészen a sétáló utcáig gyalogoltunk el ami a partszakasz déli vége.

Végestelen-végig üzletek (ruhák, cipők, bőröndök, papucsok, pénztárcák, órák, dvd-k stb.) melyek előtt a helyi ízek kipróbálására csábító kis kocsikon főzik az egyszerűbb thai ételeket és azonnal fogyasztható állapotban árulják a mangót, dinnyét, ananászt, kókuszt stb. valamint ezekből készült shake-t.

Az utca utolsó részét estére sétáló utcává alakítják. Jobbra balra „go-go” bárok, pub-ok, éttermek várják a vendégeket. Minden bár ajtajában 5-10 kisiskolásnak vagy cowboy-nak öltözött lányok kiabálnak, hogy hozzájuk menj mert náluk van a legjobb műsor vagy a legolcsóbb ital. A bárok teraszain fürtökben lógnak az alkalmi „barátnők” akik elsődleges célja a fogyasztás növelése, aztán… ki mire vágyik.

Igazi mozi volt végigsétálni, de a legnagyobb élményt nem csak a mindenhonnan üvöltő zene (természetesen minden bárból más és más stílus üvölt) jelentette számunkra, hanem az a rengeteg ízlés ficamos orosz turista… Hát betegre röhögtük magunkat rajtuk.

Visszafelé betértünk egy masszázs „szalon”-ba ahol a jól megérdemelt lábmasszázsra befizettünk. 1 óra mennyország, majd folytattuk utunkat a motorhoz.

Kellemesen fáradtan visszaértünk a szállodába és a másnapi indulásig megmaradt 5 órát alvással töltöttük mivel reggel 8-ra jön a busz értünk.

Április 3.

Jobban megismerjük Pattayát mint ahogy terveztük…


Mivel 2 napja amint a gép közelébe kerülünk hong kong-i szállást keresünk, ma pótoljuk a tegnapi eseményeket:

Már nem kelünk reggel 7-kor de a reggelit nem szalasztjuk el sehol – Koh Chang-on jobb lett volna ha megtesszük, mert akkor most élvezhetném a finom reggeliket a gyomorfájás helyett.
Változatosságról jelen esetben nem beszélhetünk de az omlettet nagyon jól készítik el és ha bereggelizünk estig nem is gondolunk kajára (na jó néha egy kicsit :-)

Mivel a mai nap forróbbnak bizonyul mint az eddigiek nagyon nehezen vesszük rá magunkat bármilyen csavargásra, ezért úgy döntöttünk, hogy 21 nap után pihenünk egész délelőtt.

Fél 3-ig bírtuk a kellemes hűsölést a szobában mikor az éhség eluralkodott mindkettőnkön. Magunkhoz vettük a strand törölközőt és a pénztárcát majd Pattaya beach felé vettük az irányt, még pontosabban a Mc Donalds-ig meg sem álltunk (itt sem kellett volna…)

ATM-et kellett találjunk mielőbb, mert 300THB-vel a zsebünkben nem voltunk urak, de az éhség felülkerekedett és étkezés utánra halasztottuk a pénzfelvételt (ez sem volt briliáns ötlet…)

A Meki bejárata előtt letettük a motort és már a pultnál álltunk. Rendeltünk egy rakat rántott csirkét, sült krumplit, „shrimps” szendvicset, kólát és egy nagyadag jeges-tejes kávét igazi európai turista módjára. Kényelmesen elhelyezkedtünk az agyon légkondizott helyiségben. Első európai ízek – amit otthon egyébként 1 évben 1x látogatok, Bence picit többször – élvezetesen csúsztak le a torkunkon..3 percig. Majd Bence szokás szerint leellenőrizte parkoló motorunkat, de az ablakból nem látta ezért kisétált – gondoltam én „mi történhet itt a forgalmas főút közepén, 15 lépésnyire az ajtótól a robogóval, majd’ pont innen lopják el, mi..?” (Annyit hozzá kell tennem, hogy biztosítás nincs rajta)

Hiába vártam visszatérését azt láttam, hogy jobbra balra nézelődik, mintha nem találná a mocit ott ahol hagytuk. Kimentem én is kezdődő rossz érzéssel… Kérdezem Bencét mi újság? Mivel én meg sem ismerném a sok hasonló vagy ugyanolyan motor között. Motornak hűlt helye… Nem akarom elhinni ezért erőteljesen nézem a parkoló motorokat, de Bence felhívta a figyelmemet, hogy két marha nagy törölközőt hagytunk rajta ami igen szembe tűnő.
Áhá…

Derítsük ki hol a járgány…

Gondolom igen meglepődött arccal kerestük kis robogónkat mert a közelben ücsörgő motoros taxisokhoz érve némi információt kaptunk, azaz: „POLICE”

Erre meg kellett volna nyugodnunk – Bence nem is izgatta agyon magát, látszólag – de mivel a mondat hiányos volt, több variáció is fenn állt a befejezésére mint pl. menj a „police-hoz” és tegyél feljelentést vagy elvitte a „police”. Nem tudtuk, de a motoros taxisok felajánlását elfogadtuk és egy-egy „taxis” mögé felültünk akik beszállítmányoztak minket az őrsre (80THB-ért amit úgy kapartunk össze a Mekiből megmaradt apróból)

Az információ felirat alatt két, kajánul vigyorgó európai kinézetű, angol anyanyelvű, jobb napokat is látott rendőrnek elmeséltük mi történt és fogalmunk sincs hol a motorunk. (a két „farang” – itt így nevezik a nem thai embert – olyan hatást keltett mint egy hollywood-i „korrupt-rendőrös” sztori főszereplői, akiket vádalku keretében elengedtek azzal a feltétellel hogy, jó messzire elkerülik a kontinensüket)

Rámutattak a másik pult mögött ülő helyi rendőrtisztre, aki a rendszámunk alapján majd felvilágosít, hogy itt van-e a motor. RENDSZÁÁÁM???? Na arról aztán fogalmunk sem volt! „Szerencsére” a motorbérlős papír a pénztárcában volt, mellyel a fenekünket ha kitöröljük hasznosabbnak bizonyul mint bármit is igazolni vagy elintézni általa.

Röviden: a Mr.Bence és a szobaszám kivételével semmi sincs azon a papíron.

Átvánszorogtunk az ajánlott pulthoz és szépen megkértük a bácsit, hogy hívja fel nekünk a szállodát, mert egy hangot sem beszélnek angolul és tudja meg a rendszámát a motorunknak. Természetesen erre a „rövid” kis útra telefont sem vittünk, ezért csak a rendőr jóindulatán múlt, hogy a hotelt felhívta és egyeztette az adatokat.

Végeredmény: rossz helyen parkoltunk – kb. a 150. volt a sorban a mi motorunk, de mindegy ne kötözködjünk, ha rossz hát rossz – ezért elszállították a motort. Én nem tudom hogy vitték véghez kb. 5 perc alatt úgy, hogy 10 méterre állt tőlünk és mi semmit sem vettünk észre, de megcsinálták.

Büntetés: 400THB + elmenni a telepre érte ami még 100THB. De legalább megvan!!!

Újabb motoros taxizás következett, de ekkor már nem pazaroltak ránk 2 db motort, elénk állt egy csaj a robogójával és buzdított a felszállásra mindkettőnket. Így mentünk 3-asban 5-6 km-t olyan helyeken ahova fehér ember már nem teszi be a lábát. Míg Bence élvezettel fotózta 3-asunkat menet közben, én azon gondolkodtam, hogy mivel tudom ártalmatlanná tenni ha megáll valahol a világ végén és ki akar rabolni…De mielőtt kidolgoztam volna szabadulásunk tervét, megálltunk egy motorokkal teli – inkább roncstelepnek kinéző – telek előtt.

A kapu melletti sátorszerű építmény alatt ebédelő család egyik tagja elénk sietett, elvette a büntetés kifizetését igazoló cetlit és rámutatott egy halom motorra. Bence a motort, én meg a kék strandtörölközőket láttam meg.

Mivel kis utcákon kacskaringózva jutottunk idáig el, találomra az egyik utcán elindultunk a jónak vélt irányba szállodánk felé. A napok óta tervezett „view point” (mindenhova ezt írják ki ahonnan szép a kilátás) utunkba esett, ezért feltekergőztünk egy kis kaptatón melynek a tetejéről csodaszép kilátás nyílt a pattaya-i öbölre. Fényképezgetés közben kiszúrtunk, hogy a szemben lévő nagyobb domb tetején egy hatalmas arany ülő Buddha van, hát célba vettük.

Út közben ráakadtunk egy csodaszép kínai kertre tóval, festett kínai történelmi jeleneteket ábrázoló képekre valamint egy kínai templomocskára. Fotózgatás, séta, majd tovább indultunk felfelé.

Néhány méterre megláttuk a hatalmas aranyló Buddha szobrot, mely gyönyörű volt a lemenő nap fényében. Egy hosszabb lépcsősor vezetett fel a dombtetőre, mely előtt pici kalitkában kismadarakat „árultak” de nem elvitelre, hanem szabadon engedés céljából. Ebből a turista csapdából nem akartunk kimaradni, mert szerintünk szerencsét hoz és a kismadarakkal is jót teszünk, így hát oda adtuk azt a 100 THB-t és magunkhoz vettük a kalitkát az 5 db madárral.

Az erdős résznél kívántunk egyet (na jó egyet-kettőt) és felnyitottuk az ajtót, ami a szabadságuk útjában állt.
Tovább sétáltunk a kapirgáló kakasokkal és tyúkokkal teli területen a dombtető felé. Nagyon szép volt a naplementében a fákkal, virágokkal szegélyezett domb amint egy több méter magas Buddha ült, körülötte pedig több, kisebb különböző Buddhák szobrai álltak.

Miután kimerítettük a helyi kulturális látnivalókat hazatértünk szállodánkba és esti műszakban Hong Kong elfogadható és el nem fogadható árú és kivitelezésű hoteleit böngésztük. Ránk nem jellemző módon, még mindig nem találtunk jónak mondható szállást erre az 5 napra aminek az a magyarázata, hogy az 1-2 csillagos vagy csillag nélküli szállodákért is simán elkérnek napi 20.000 ft-ot, ami meg jobb és drágább az is egy kalap sz.r (bocsánat a kifejezésért de az enyhébb változata a szónak nem takarta volna a valóságot)!
A hong kong-i átlag szoba méretéről annyit – ami a standard, csillagtól függetlenül – hogy csak különleges esetekben éri el a 10 m2-t!!!
Búcsúzunk, folytatjuk Hong Kong bevételét.

Április 2.

Pattaya

Reggel igen korán ébredtünk a melletünk/alattunk – és 24 órán át tartó építkezés (légkalapács, flex stb.) következményeképp. A reggeli kárpótolt minket, de visszatérve a szobába Bence tett egy próbálkozást és lementen tárgyalni a recepcióra mit lehet tenni a flex és az ütvefuró ellen. Fel is ment megnézet néhány szobát a másik szárnyban de a csere bizony 850 THB került volna naponta. Így inkább a diplomatikus reklamáció-t választotta és felhívta a Sawadee-t –amely rendszeren keresztül intézzük a foglalásainkat – melyről ismételten csak elismerően tudunk szólni. Elmesélte Koi-nak -aki egyébként a Sawadee ügyfélközpontjában ül és válaszolgat a foglalásokra-, hogy a körülményekre való tekintettel kértünk egy másik szobát, de a szinte üres szállodában csak ráfizetéssel költözhetünk át, arra hivatkozva, hogy a „csendesebb” szárnyban lévő szobák mind deluxe-ok és ezek 2500 THB-be kerülnek a mi 1650 THB -es szobánkkal szemben. (Közben a Sawadee nagyszerűségét ecsetelte és a mi legnagyobb megelégedésünket a foglalási rendszerrel kapcsolatban) Ma megértettem miért adták a „relax room” elnevezést ennek a szárnynak!!!

Egyébként annyi a különbség a superior és a deluxe szobák között– mert a berendezés és a méret lényegében ugyanolyan szép -, hogy van egy kis konyha is a deluxe szobákban, a nagyobb difi az, hogy egyáltalán nem lehet hallani a kalapálást.
Koi elkérte a szobaszámunkat majd közölte várjunk 10 percet…Vártunk… Telefon csörög, új szobaszámunk 323!! Juhijj A hab a tortán, hogy semmi extra költség, még a különbözetet sem kérik!

Egy kis betekintő Pattaya city-be, honnan indult és miről is szól ez a város:

A „thaiföldi riviéra” központja, mely nevét hallva legtöbben a napsütésre, homokra és egy bűnös városra gondolnak, mások Thaiföld legparadicsomibb részeként tekintenek a helyre, megint másoknak egy tengerparti vörös lámpás város jut eszébe. Valójában szerintem mindezeknek a keveréke. Minden esetre valamit elárul, hogy novembertől márciusig több mint egymillió turista fordul meg ezen a helyen. Ebből igen nagy az orosz elvtársak száma, rengeteg helyen cirill betűkkel is feliratoznak. Ők még mindig úgy festenek mint mi 20 évvel ezelőtt (gondolok itt a suhogósra)

Ez a valaha csendes halászfalu az amerikaiak és a vietnami háború nélkül –amikor is a katonák pihenő övezetévé vált - megmaradt volna egy álmos kisvárosnak ma azonban nyüzsgő bárok, éttermek, szorítók tömegének ad otthont. A szállodák és konferencia-központok mellett vendégházak, hotelek, bárok, bordélyok valamint lakóházak nőttek ki a földből. Az egyetlen dolog a tervezés volt amire nem gondoltak és ez meg is látszik a városon. A vízhiány és a tengerparti kosz igen nagy probléma melyet igyekeznek megoldani.

Számos vendég érkezik ide a golf (12 lyukú) és búvárkodás miatt, melyekre Pattaya első osztályú lehetőségeket nyújt. Számos kis sziget van a közelben melyez 30-60 perc hajókázással meg lehet közelíteni így páratlan víz alatti élménynek lehetünk szemtanúi. (ha jut időnk ellenőrizzük valóban így van-e)

Ma elsőbbséget élvezett a program tervezésében a Chiang Mai-i repjegyünk megvétele és szálloda lefoglalása az ott eltöltendő 6 éjszakára. Mivel április 14-17 ig Songrakan fesztivál van ezért előtte és utána is nehéz állítólag minden közlekedési eszközre a helyfoglalás ill. a hotelek telve vannak. Szerencsénkre a mi dátumunk nem esik bele a nagy nyüzsibe amikor ráadásul az árakat is megemelik ezért még drágább az utazás és szállás ebben az időszakban. Songrakan itt az új évet köszöntő fesztivál (jelenleg 2551-ik év van itt), ami kifejezetten Chiang Mai-ban nagy ünnepség, ezért egy kicsit sajnáljuk, hogy Hong Kong miatt pont a kezdetén jövünk el onnan, de már így is több mint szuper, hogy egyáltalán eljutunk Chiang Mai-ba!
Nagy szerencsénkre sikerült 8360 THB-ért megvenni a repjegyet a Thai Airways-nél oda-vissza 2 főre és a szállásunkat is le tudtuk foglalni.

Ezek után megkerestük a Bangkokba induló buszok állomását, ahol kemény 300 THB-ért megvettük ápr.5-e reggelére a jegyet egyenesen a reptérre.

Egy kis kényszermegállóra itt ragadtunk mert olyan jégeső csapott le 2 másodperc alatt, hogy képtelenség volt elindulni. Nem tartott sokáig, 15 perc múlva már a motoron robogtunk vissza a szállodába mert már 4 óra lett valahogy és a pokoli melegben már csak a medencére tudtunk gondolni. Mehettünk volna a partra is, de akkora nyüzsgésben és forgalomban voltunk egész nap – a közlekedés itt nem babra megy, sávok nem számítanak és minden percben valaki elindul az út széléről, valaki meg hirtelen megáll igen észnél kell lenni -, hogy nyugalomra vágytunk ezért a mi kis szállodánkat választottuk ma délutánra.

Pancsolás és hong kong-i szállásnézegetés után felöltöztünk és bevetettük magunkat a szomszédos beachre (Jomtien) ahol vacsoránkat terveztük elfogyasztani.

Meg kell említsem, hogy Pattaya nemzetközileg híres a konyhájáról kifejezetten „seafood” ételeiről!!! (képek fent)
Nem csak Pattayán, egész Thaiföldön az élet mint ahogy már említettem az utcán folyik , kifejezetten igaz ez az étkezésre. Kisebb nagyobb mozgó és nem mozgó árusok kínálják a helyi ételeket az utak mentén ameddig csak a szem ellát. Igazi thai ízek mint pl. a pad thai (ez egy sült tésztából, zöldségekből, chiliből, szója csírából, sült tojásból álló egy tál étel amit cukorral és darált dióval esznek igazi csemege! Lehet tengeri herkentyűkkel vagy csirkével kérni), kicsi gombócok amelyek alapanyaga lehet hal, csirke, sertés valamint többféle leves sok tésztával és zöldséggel, sült rizs 10 féle módon elkészítve, roston vagy szárított halak, rákok, kagylók stb. ami szem szájnak ingere. (képek fent)

Egyedül a rózsaszínű tojást nem tudjuk hova tenni??? Illetve azt hogy a tojást egész nap a forró napon tárolják, hűtőnek nyoma sincs ezeken a kis kocsikon, de a szalmonellának sem… Bence szerint a tyúkokat tartósítószerrel etetik J

Ennyit mára, holnap ismét jelentünk.

Április 1.

Utazás Pattayára

Reggeli - ami ma csak vajas pirítós az utazásra való tekintettel, nehogy "valami" futkosós ügyünk legyen - után gyülekeztünk a parton lévő utazási irodánál - ahol minden nap neteztünk - és vártuk a minibuszt. Az utazási iroda tulajdonosai Bo és Collin (thai-angol vegyes páros) nagyon kedvesek voltak, igen jól összehaverkodtunk velük, a fenti linken az irodájuk weblapja található ha Koh Changra menne bárki bátran ajánljuk őket. Egy irtó helyes kiskutyájuk is van Phuki a neve (kép fent)

Percre pontosan megérkezett és már indultunk is. 9 fős kis szürke Mazda busz, elég tágas helyekkel. Leghátulra ültünk a 3-as ülésekbe ami nagyon ígéretesnek tűnt. Irány a komp 3-4 megállással, sofőrünk könyvelt állandóan mert különböző papírokkal ugrált ki-be a hajóállomásig.

A hajóút nagyon kényelmes és mindössze 30 perc volt már Trat-ba is értünk.

Innen kezdődött a tortúra. Az út Pattayáig olyan rossz minőségű volt hogy ide-oda röpködtünk 3 és fél órán át.

Első megállónk délben egy piacon volt ahol lehetett ebédelni és folyó ügyeket intézni majd 20 perc múlva ismét zötykölődtünk tovább. Elkezdtünk nézni egy filmet laptop-ról de én feladtam mert annyira rázott az út hogy nem is láttam a képernyőt, Bence erőteljesen kapaszkodott a gépbe és végignézte!

68 km-re azaz másfél órányira Pattayától erőteljes gyomorgörcsök kezdtek gyötörni ezért megkértük a sofőrt nem -e lehetne megállni valahol... Mire ő mondta dehogynem, 5 perc és jön a benzinkút. Hasgörcsök erősödnek..Eltelik az 5 perc.. 10 perc...kezdtem izzadni. még 10 perc és megálltunk! Én elfoglaltam a mellékhelyiséget, majd Bence bekiabált , hogy elment a busz de sikerült kiugrania elé és megállt de menni kéne.

Hát így eljutottunk Pattayáig.

Szállodánk a Pattaya és Jomtien beach között helyezkedik el ,de a part egybeépült már teljesen úgyhogy ennek nincs nagy jelentősége.

Nagyon szép a kilátásunk a tengerre(kép fent) és tágas, tiszta szépen berendezett szobánk van az 5. emeleten.

Egy "apró" bibi van, hogy a mellettünk lévő ingatlanon építkezés folyik így megy az ütvefúró és a flex megállás nélkül. Még délután nem volt vészes, de amikor esteledett és megláttuk a nagy refiket már sejteni lehetett hogy itt nem lesz megállás...szorgalmas nép ez :-)

Szerencsére van egy rakat füldugónk!

Holnap többet "Hepayáról" :-)

jó éjt!

Március 31.

Fürdés , napozás, sznori

Az egyre kihagyhatóbb minőségű reggeli után egy kis pihi következett. Egész éjjel vihar volt és esett az eső így párásabb reggelre keltünk mint valaha. Ebben az időben megmozdulni is nehéz de azért dél körül rápattantunk a motorra és irány a part!

Egész nap úszkáltunk, sznoriztunk, Bence bevette a "közeli" szigetet amihez egy homoksáv vezet innen a partról. Nagyon szép korallokat és hatalmas halakat látott amiből én sajnos kimaradtam mert igen messzinek tűnt a cél.

Délután hazakerekeztünk majd pihentünk egyet, most meg intézzük az internetes "dolgokat"

Holna indulunk Pattayára ezért zárom soraimat, megyek pakolni!

csók mindnekinek

Március 30.

Lonly Beach

Bőséges reggeli után hosszas netezés következett, melynek a végeredménye a következő lett:

Kedden reggel elindulunk Pattaya Beach-re, ahol sikerült lefoglalni a Sea Orchid nevű hotelben 4 éjszakát.
Innen busszal április 5.-én elindulunk a Bangkoki Nemzetközi reptérre és a Thai Airways vagy az Air Asia járatával felrepülünk 6 napra Chiang Mai-ba. Szállásunk itt valószínűleg a központi elhelyezkedésű Central Duangtawan Hotel lesz.
Innen 11.-én visszarepülünk Bangkokba és 3 nap után irány Hong Kong. Hát így sikerült J

A nap nagyobb részét a Lonly Beach-en töltöttük, erről a fenti képek beszélnek.
Akivel nem sikerült még beszélnünk vagy levelet váltanunk (Geri-Anikó,Tóbi-Dia,Csillu, Dóri család, Tini, Balázs, Noémi, Zsófi család, Gyu-Évi és a Többiek ) milliószor puszilunk!

Március 29

Szálláskeresés, masszír, fürdés


Ébredés után irány a reggeli. Választásunk ma reggel friss gyümölcs joghurttal leöntve valamint egy amerikai típusú reggeli ami a következőket rejti: tükör tojás, bacon, toast, sült sonka (ezt az ügyeletes kutya kapja), vaj, ananász, görögdinnye, narancslé, kávé. Amint végeztünk egyenesen a parton felállított kényelmes napozóágyakat céloztuk meg, ahol masszőr barátaink már vártak minket – hiszen minden reggel első utunk hozzájuk vezet. Ma fej-nyak-hát masszázst kértünk mert a hajókirándulás nyomait még éreztük itt-ott.
Isteni! Kötelezővé kéne tenni! (képek fent)

A kényeztetés után megvettük ismét a 24 órás előfizetést az Internet használathoz és letelepedtünk a partra mazsolázni a szálláslehetőségek között. Szeretnénk találni Pattayára és Chiang Mai-ba szállást mert úgy néz ki, hogy itt hagyjuk Koh Changot és magunkba szívunk más élményeket is. Következő utunk a nem éppen kulturális programokról híres ám annál érdekesebb Pattaya és környékét célozza meg pár napra. Nem egyszerű szállást találni mindamellett, hogy nagyon széles a választék, akárhogy szépíteném azért lássuk be, hogy Pattaya egy óriási kupleráj, az európai és délkelet ázsiai szex-turisták gyűjtőhelye (tévedés ne essék nem ezért érdemes idejönni! pláne ha az ember meglátja hepatits-től besárgult szemeket)
Tehát Pattaya majd tervünk szerinti következő állomás –a hallottak alapján kihagyhatatlan – Chiang Mai.

Chiang Mairól érdekesség: 700 km-re északra fekszik Bangkoktól. A királyság második legnagyobb városa, nevezik északi fővárosnak is. Virágzó kultúrájáról, kézműves iparáról, orchidea farmjairól és gyönyörű természeti szépségeiről ismert. Itt található Thaiföld legnagyobb állatkertje és a világ legnagyobb madár rezervátuma. Nagyon híres az éjszakai bazár, mely megelőzi a bangkok-i Patpong piacot mind kínálatában mind hangulatában. Közel 300 db híres templom található itt melynek a neve thaiul Wat valamint a Nemzeti Galéria.
A hegyi törzsek (Akha, Karen, Lahu, Lisu, Hmong) az északi hegyvidéken az Arany Háromszögként ismert vidéken élnek, ahol Laosz, Thaiföld, Minmar találkozik. Legszebb kerámiákat, ruhákat és opium pipákat itt lehet fellelni. Az Akha törzs tagjai a híres zsiráfnyakú nők, melyek nyakukon viselt gyűrűkről ismertek. A látszat ellenére nem a nyakuk hosszabbodik meg, hanem a mellkasuk nyomódik össze és ettől tűnik hihetetlen hosszúnak a nyakuk. Ezeket az északi törzseket helyi túravezetőkkel látogathatók.
A kerékpározás kedvelt közlekedési eszköz ami nekünk nagyon jó hír J


Bangkoktól: vonattal 13 óra, busszal 10 és repülővel 1 óra 10 perc.

Meglátjuk hogyan tudjuk mindezt megszervezni, mi mennyibe kerül…Holnap erről már többet tudunk!

Mindenkit csókolunk!