Május 3.

Reggeli után elindultunk megnézni az egyik ismerősünk beruházását a Choeng Mon-i hegyoldalban. Eltartott egy darabig amíg megtaláltuk, de végül mi nyertünk. Itt elidőztünk egy kicsit, körbe néztünk mit kínálnak mennyiért.

Pár óra elteltével úgy döntöttünk lemegyünk Chaweng beachre fürdeni egyet mert a 3-4 órás motorozás, jövés - menés a 40 fokban nehezen volt viselhető víz nélkül.
Nagyon tiszta és kellemes hőmérsékletű volt a tenger, szeretjük!

1-2 óra múlva átrobogtunk a „pocsolya” (Choeng Mon) partra egy kis frissítő gyümölcs shake-re, ahol elkapott egy kis zivatar minket. Mire megittuk el is állt az eső folytathattuk utunkat a kevésbé izgalmas Tesco felé néhány dolog beszerzésének céljából.

Ezek a napok nem annyira izgalmasak az olvasó számára biztos vagyok benne, mert 2 hét után nincsenek hatalmas események egy szigeten, amikor már mindent látott az ember, de mi minden nap felfedezünk valami újat azért.

Most már itt annyira este van, hogy ennénk valami finomat, úgyhogy zárom soraimat, megyünk a partra e „chill out cafe”-ba enni egy jó kis thai vacsit!

Május 2.

Korán reggel 7 órakor keltünk és elindultunk szomorúan a reptérre. Eljött a búcsú pillanata sajnos, de azzal a jóérzéssel gondoltunk a lányok elutazására, hogy van még 3 izgalmas napjuk Bangkokban. Fél 9 kor elindultunk a reptérről, mert már a tranzitba nem mehettünk be (az egész reptér nyitott csak a poggyászvizsgálat és a detektorkapu emlékeztet arra hol van az ember, különben egy nagy étterem is lehetne vagy egy gyönyörű resort a Samui reptér).

Visszatérve a szállásunkra „kicsit” visszabújtunk aludni mert éjjel csak 4 órát sikerült…
Délután a medencét céloztuk be, sütött a nap 100 ágra, napoztunk fürödtünk.

Este visszamentünk abba az étterembe amit még pár napja együtt fedeztünk fel Blankával és Polettel, de már egy kicsit szakavatottabban főztünk-sütöttünk a szerkentyűn.

Május 1.

Maenam a lányok utolsó napja

Ébredés után Bence és én átköltöztünk a szomszéd – Hutcha névre hallgató – resortba, mivel este sikerült megállapodnunk egy egészen kellemes árban 2 hétre. A lányok maradtak a buriban mivel már csak egy éjszakát töltenek elméletileg itt a szigeten így nem volt értelme átjönniük velünk.
A költözést 10 perc alatt véghez vittük majd kiköltöztünk új lakhelyünk medencéjének a partjára. Tartottunk egy kis bangkoki útbaigazítást, átnéztük hova, mivel kell menni, mit érdemes megnézni és átnéztük a közlekedést, hogy a lányoknak csak menniük kelljen, ne veszítsenek időt a keresgéléssel.

Napozás, medence...


Estefelé kirándultunk egyet a Hin Ta és Hin Ya (nagypapa és nagymama) sziklákhoz, melyeket formájukról nevezték el, ámbár nem éppen egy kedves arcú nagymama vagy nagypapa jut eszébe az embernek ha ránéz, inkább „övön alul” hasonlatosak az emberi test formáihoz J

Utolsó este lévén bementünk innen Chaweng-re, ahol végigsétáltuk a fő utca üzleteit, beiktattak a lányok egy kis „shoppingolást” majd kedvenc éttermünkbe beültünk. 10 perc után fel kellett állnunk mert senki sem szólt hozzánk (teltház volt az étteremben) előre látható volt, hogy az ételre is órákat kellene várni. Átültünk egy nagyon kellemes étterembe ahol még tradicionális thai tánc műsort is kaptunk a finom ételek és borok mellé. Nagyon kellemesen telt az együtt töltött utolsó esténk és egy kicsit szomorúan, hogy már el is szaladt ez a 7 nap amit négyesben töltöttünk.
Nagyon jó volt a csajokkal itt együtt jönni-menni, bejárni a sziget ismert és kevésbé ismert részeit! Jó kis csapat voltunk, reméljük ti is élveztétek annyira csajok mint mi ezt a pár napot!
Jövőre 3 hét minimum, ugye?!

Az új bungink teraszán még Blankával átnéztük a bangkoki videoinkat, Polett vissza vonult aludni mert nem érezte jól magát, valószínűleg a légkondi alatt picit megfázott.

Röviden lefesteném még itt az új lakhelyünket (képek fent)– nem polgár pukkasztásként, ez itt közép kategória – mert nagyon megfogott minket: a resortba belépve egy hatalmas területen helyezkedik el a recepció és tőle 20 méterre az étterem, természetesen minden nyitott! Innen befelé egy hatalmas medence jacuzzi részleggel, körben napágyak és pálmafák. Innen vezet befelé egy keskeny kis út melyről jobbra és balra nyílnak még kisebb utak, ezek vezetnek a kis villa házakhoz. A resortot egy kis folyó metszi ami a tengerbe torkollik (ezt látni a teraszról), na ennek a partján áll közvetlen a mi kis villánk. Pár lépcső vezet fel a teraszunkra (cca. 18 nm, innen írom most a blogot) innen egy dupla üveges elhúzható teraszajtón és egy bejárati ajtón keresztül jutunk be a házba aminek természetesen pálmalevél a teteje.
A belső tereket a minimál uralja, tört fehér padlóburkolat, krémszín falak, barna bútorok és kiegészítők, hatalmas franciaágy, innen egy fürdőszoba és gardrób helyiségbe jutunk kb. 10 nm ahol egy mosdó majd hatalmas tér és egy nagy gardrób szekrény foglal helyet, innen tovább egy kétszárnyú tömörfa ajót nyílik a zuhany és wc részlegbe. Ez a helyiség szintén 10 nm, és kétoldalt fent nyitott. A burkolat fekete - okker sárga. Egyszóval nekünk nagyon bejön!
Ezek a házikók inkább hosszabb távú ittlétre vannak kalibrálva a nagyobb terek miatt, itt nem lesz klausztrofóbiája senkinek az garantált.

Április 30.

Polették sziget túrája Koh Nang Yuan-ra, mi itthon ügyintézésben.

Míg ma egész nap rohangáltunk Andival a szigeten ingatlanokat üzlethelységeket nézegettünk és néhány helyi vállakózóval is találkoztunk Polettéket tegnap megfűztük a számunkra is olyan felejthetetlen sziget - túrára Koh Nang Yuan-ra. Az alábbiakban idézem Polett összefoglaló mailjét a szigetekről:

„Sziasztok!!! Tényleg szemtelenség már tőlünk, hogy a rétesliszt-féle homokban fetrengtünk a 20 centis forró vízben (amit azóta csak pocsolyakent emlegetünk), míg a legszeretettebb szeretteink odahaza dolgoznak. Ma nem túlzok, hogy ma igazán rálapátoltunk az eddigiekre.
Reggel pontban 7-kor itt állt a klimatizált kisbusz a resortunk előtt. Felnyaláboltunk meg 4 turistát a közeli resortokbol, majd hirtelen ott találtuk magunkat a meanami kikötőben. Rengeteg ember 5 különböző kontinensről... bőröndök, sznori cucc (búvárszemüveg , pipa) osztogatás, finom felhajtás, rengeteg mosoly. :)) és ahogy a Bencéék megjósolták, úgy is volt. Reggeli (nem svédasztal, de friss croissan, vaj, jam, kávé, tea helyben és/ vagy elvitelre), szuper szervezés pikk-pakk terelgetés a megfelelő karámba, ahonnan mintegy 10 perc várakozás, némi felmatricázás (erről tudják, ki vagy, hova tartasz, ezt már a bangkoki reptéren is alkalmazták) utána felszállás a szintén klimatizált katamaránra.
A hajó pont olyan, mint egy repülő, nagyon furcsa. Mi Koh Phangan érintése (ahol fel-le szálltak a cókmókos utazók) után felmentünk a „freiluft” teraszra napozás reményében. Jó döntés volt, mert ma végre megmutatta a nap, hogy mit tud a trópuson.
A második megálló helyen - további szervezett terelgetést követően - minket átcsoportosítottak egy kisebb hajóra, amivel elvittek korallsznorizni.
A tenger... türkizkék! Amint becsobban az ember, azonnal körbeveszi egy 3 mázsás zebrahalraj. Egyszerűen elképesztően varázslatos! :) A nap átsüt a vízen, olyan, mintha egy gigantikus akváriumba csöppenne az ember! Legalább 50 különböző halat figyeltünk meg a korallok és a felismerhetetlen - retró fotel formájú - lények között. Hogy állat, vagy növény? Nem tudni.
Másfél óra búvárkodás után felsípoltak újra a hajóra a mindig mosolygós, kormosképű bennszülött utaskísérők, és visszavittek arra a helyre, ahol ebbe a hajóba tereltek korábban, Koh Nang Yuan szigetére.
Itt aztán tényleg komoly svédasztalos ebéd várt. Mondom, komoly.
Koh Nang Yuan szigete gyakorlatilag 3 kis szigetből áll, (át lehet köpni), amit egy keskeny homokpad köt össze. Egy mese! Ebéd után felküzdöttük magunkat a view point-ra. Szakadt rólunk a víz. A panorámát filmmel dokumentáltuk, nem marad le senki, ígérem!
Egyébként itt komoly búvár cuccot is lehetett bérelni, de mi inkább sznoriztunk, napoztunk, kentük magunkat az 50 feletti faktorszámú naptejjel, élveztük, hogy végre nyár van Thaiföldön.
14:30-kor start vissza Koh Phangan fele.
A hajon óriási napozás, 6 liter naptej, (most rendesen megkapott...)
és 16:40-kor itt a kikötőben.
100 THB-ert átvehettük a rólunk készült kép alapján nyomott suvenir tányért. Tök jó fotó lett. otthon bemutatjuk a ritka ereklyét.
Persze a transzvesztita ügyintéző azonnal megmondta, melyik kisbusz visz házhoz (!),
15 percen belül már itthon :) iszogattuk a sört, és kezdtem írni jelen sorokat.
közben megjöttek Andiék, élménybeszámolunk egymásnak, és megyünk enni.

Ami még ma történt: Mandzsu, a helyi szuka tegnap éjjel 4 fekete es 1 zsemleszínű babyt hozott a világra. Benn fekszenek az egyik bungi alatt, zseblámpával lehet őket megnézni.”

Ahogy fent olvashattátok a lányoknak jól sikerült az egész napos kirándulás az 50 szigetből Anthong Nemzeti Park területén. Nekünk ezzel szemben a nap nagy része jövés-menésről szólt. Egyrészt szállást nézegettünk a fennmaradó időre, mert ugyan szeretjük a burinkat, de idén a menedzsment vendégszeretete és szolgáltatásai igencsak visszaesett. Nem részletezném túlzottan a negatívumokat, elég annyi, hogy több hetes itt tartózkodásra sem kaptunk kedvezményes árat szemben a hotelek/resortok nagy részével, ahol már 5 nap után adnak kedvezményeket az árakból. Emellett még az internetet is lekapcsolták egyik este, pedig jól tudják, hogy használjuk… Legjobbnak láttuk ha a fennmaradó időt olyan helyen töltjük, ahol a pénzünkért kapunk is szolgáltatást. Így egész nap nézelődtünk – több esélyes helyet is találtunk, de az Internet hibádzott a portfolióból mindenütt. Napközben megnéztünk pár üzlethelyiséget is a környező partokon majd este hazaérve a szomszéd resortba még átmentünk egy ajánlatot kérni, de sajnos a jelenlegi áraink kétszeresét mondták (nem csoda! Kétszer olyan jó a hely. Medence is van és nagyobb bungik, szebb berendezéssel). Nem szerettünk volna messzebb menni mert ezt a kis várost nagyon szeretjük a szép és nyugis környezete miatt. Ugyan még pár napot terveztünk itt maradni, de a net kikapcsolása - melyet fent említettem - ekkor történt meg. Itt elszakadt a cérnánk így Benceével átmentünk a szomszédos Hutcha Resortba ismét és elkezdtünk keményen alkudozni. Ennek végső eredménye: ugyanazért az árért megkaptuk mint a burit!!! Bence még éjjel átment sokadszorra és a reggelit is lealkudta fél árra!
Estére mindannyian megéhezve nekivágtunk Maenam egyetlen főutcájának éttermet keresni. Találtunk egy igazán helyi, mint később kiderült „all you can eat” típusú éttermet ahol 120 THB/fő-ért annyit ettünk amennyi belénk fért. Nagyon tetszett a rendszer nekünk, mert az asztal közepére kitettek egy alulról melegített mély fém edényt aminek a közepe dombszerűen tornyosult fölfelé és izzott. Ez tulajdonképpen egy grillező szerkezet volt amiben alul forró víz állt. Így egyszerre főzni és grillezni is lehetett a szerkentyűben. A svédasztalról hozott bepácolt húsokat és zöldségeket itt sütöttük meg és fogyasztottuk el egy jó helyi sör társaságában.

Április 29.

rohangálás a szigeten napért

A mai nap arról szólt többé-kevésbe, hogy kerestük a napot. Kerestük a sziget napos oldalát. Egész álló nap a kocsiban zötykölődve rohangáltunk fel-alá egy pár óra fürdőzés reményében. Sajnos akármennyire kecsegtető volt a távoli felhőhelyzet, minél messzebb mentünk, annál jobban vittük magunkkal az árnyékot. De rendre kisütött a nap, amikor elég messze kerültünk egy-egy beachtől. Nem baj, nem csüggedünk, többek között azért nem, mert holnap nagy út vár a lányokra: egy egész napos hajókirándulás a közeli nemzeti park szigeteire, másrészt azért sem, mert így a börünk garantáltan hosszan megőrzi fiatalos puhaságát, üdeségét. :)

Mi nem tartunk ugyan a csajokkal mert tavaly már megcsináltuk ezt a szuper kis utat és idén inkább óvatosabban kezeljük a kasszát. Amúgy is szeretnénk még néhány információt beszerezni hivatalos ügyekben.

Mivel a napozásra kigondolt partok mindegyikén felhő és némi eső várt, vándoroltunk városról-városra, így értünk el - Polett szavaival élve - „egy állatkertnek nevezett, ámde sokkal inkább állatkínzó kerthez ami Samui Zoo néven fut. Azért besétálltunk és megnéztük azt a pár ketrecet néhány majommal és madarakkal (pl. Tukán) díszítve.

Egyikünket sem töltött el jó érzéssel a látvány, ezért hamarosan folytattuk utazásunkat partról-partra, faluról-falura mígnem beesteledett és mi körbejártuk a szigetet.

Hazatérve pihenés és vacsi után nyugovóra tértünk.

Polettet néhány észrevétele a szigetről:
„ felsorolnék néhány dolgot, ami itt teljesen természetes, de legalábbis nem ritka:
Koh Samui maga a káosz. Ennek megfelelően a közlekedés életveszély. ám ezzel a veszéllyel a helyiek büszkén dacolnak, percenként jön szembe az úton kamion (akár betonkeverő fajta), amelynek a tetején utazik az egész brigád.
A család egy mocin. Ezt már meseltem... na, de el tudtok képzelni egy 5 (!) tagú családot egy robogón, amin utolsóként ül a papa, jobb kezében az újszülöttel, bal kezében a bláz (cigi)? nagyon durva.
A villanyvezetékek külön misét érdemelnek, most csak annyit, ha láttok a blogon olyan képet, amin kivehető, mélázzatok el a helyi magas feszültségű vezetékhálózaton néhány másodpercet!
Őszintén szólva nem tudnám este nyugodtan álomra hajtani a fejem, ha a fiam itt lenne villanyszerelő.
a tömegközlekedés: amolyan kisbusz szerű járgányokon alkusznak az emberek. az árak menet közben változnak, valószínűleg aszerint, hogy ki honnan jött, hova megy, vagy csak pofára. Amcsiknak drágább... hihi
Egyesek abból élnek, hogy kb. 3 szem mangó körül hessegetik a legyeket egész nap, a fene érti...
Majdnem minden ¨ház¨ előtt áll egy kb. 1 m magas szentély, amire a helyi buddhisták előszeretettel tesznek áldozati ételt/italt, ami érdekes, hogy sokan egy bontott (de teli) Fantát ajánlanak fel a szellemeknek szívószállal. Szerintem ez nagyon aranyos.
A lakások, amikbe belátni, úgy vannak berendezve, hogy egy full pöpec plazma TV és egy szivacs minden. Na, ja, rezsi itt nincs.
A koktélokat minden esetben egy orchideával díszítik. (ezt Bence tegnap megette, és állította, hogy fincsi)
Polett&Blanka

Április 28.

2008. április 28. Dzsungeltúra nathon kajálás
Leszakadt az ég...
Itt az eső eszeveszett tempóban zúdul le az égből. Mintegy fel óra alatt 30 centi víz áll az utcán. Persze ennek is megvan a maga szépsége. :) Nathonba, a fővárosba indultunk egyet ebédelni jobb híján. Isteni kis éttermet találtunk korábban ezért ide vezetett első utunk.

Majd tovább indultunk a „ring road”-on egészen egy leágazásig melynek vége egy vízesés alsó szakaszában végződik. A vízesést ugyan nem másztuk meg, de egy hatalmas tócsa (sokkal több mint egy tócsa) annyira megtetszett nekünk, hogy kb. nyolcszor mentünk át rajta, hol lassan, hol őrült tempóban. Fel s alá rohangáltunk a jeep-pel az utcán élvezve a víz fröccsenését magunk körül. Komoly képeket es videókat sikerült dokumentálni róla... képek fent
Az egész napot dzsungeltúrával és városi ázós sétákkal töltöttük. Nagyon szép helyre akadtunk a hegyi bóklászás közben. Egy vízesés alsó szakaszát érintettük, ahol mezítláb lépdeltünk a hatalmas sziklákon fölfelé - ameddig a terep engedte – miközben a víz folydogált a sziklákon lefelé. Innen egy teljes szigetkör megtételével irányba vettük Maenam beachet (szállásunk).

Lamai Beach végén belebotlottunk egy helyes kis kitelepülős piacba, ahol ruhák, frissen sültek és minden egyéb megtalálható volt amire csak szükságe lehet az embernek és amire egyáltalán nem. Itt a srácok (Blanka, Polett, Bence) ettek egy kis helyi „ snack”-et. Az uzsiról annyit, hogy ha én meglátom bármelyiket nem az evőeszközért indulok el hanem a Chemotox-ért rohanok … Ennek ellenére egyhangúan állítják a srácok, hogy kifejezetten finom. Egy egész zacskónyi rovart és hernyót vásároltak és azt ropogtatták bazár-nézegetés közben.

A túra végén következett a jól megérdemelt kényeztetés egy masszázs keretében.
Polett: „engem annyira meggyúrtak, nehezen váltam meg a foteltől, amiben ment az élvezkedés. (Gergő, ha más nem, ezek miatt a csajok miatt érdemes idáig eljönni, olyan szépek, hogy még én is beszarok tőlük!)
a kajáról: ma muszáj volt duplán rendelni, olyan sajtos kagylót adtak! meg seafood-os sültrizst, salit, fokhagymás pirítóst, thai levest sörrel. nem semmi. tényleg komoly íz orgia, ha az ember gyomra egyszer megszokja, kész hízókúra!
Nagyon-nagyon sokat gondolunk rátok, hiányoztok, és rettenetesen sajnáljuk, hogy csak mi jöttünk. de komolyan! de senki ne csüggedjen, mi biztos, hogy visszajövünk, és hozunk benneteket is, mert EZT MINDENKINEK LÁTNIA KELL!!!)
pusz-pusz
Polett&Blanka
Az utolsó sorokhoz mi is csatlakozunk és Mindenkit milliószor csókolunk!!!A&B

Április 27.

Háznézegetés, Choeng Mon beach, View point (637m),szigetkör, Fishermans' village vacsora

9-10 óra között ébred a csapat, Polett picit ráhúz reggelente mert ő nem reggelizik. Fél 11 -re megjött Tibi (róla annyit, hogy 1,5 éve itt él és ingatlanberuházásai vannak a szigeten: Mandalay névre hallgat érdemes megnnézni a neten, talán wwww.mandalaysamui.com a cím, sajnos most fejből nem vagyok benne biztos)aki elvitt 2 újépítésű ingatlant megnézni, ahol ki -és eladó lakások, villák épüétek. Ámultunk a gyönyörű környezet és kivitelezés láttán. Az 1 órás kiruccanást követően, felszerelkezve a starndolásra alkalmas eszközökkel elindultunk Choeng Mon álomszép tengerpartjára. Türkizkék, langyos, bokáig érő víz, homokpadok, melyek kiválóan alkalmasak a napozásra - bár ezt mi a vízben hasalva tettük.
A napozás jól kifárasztott minket így itt a parton megebédeltünk, majd elindultunk kirándulni.
Chaweng,Lamai partjai után az irányt felfelé a sziget legmagasabb pontja felé vettük egy hangulatos kilátó-étterembe. A meredek hegyi út alsó szakaszán megálltunk elefántokat etetni/simogatni.

Csodával határos módon a Suzuki Jeep-ünk kibírta az emelkedőket és felrepített minket a kilátóba, ahol csodálatos a panoráma a környező szigetekre és öblökre valamint a több hektáros kókuszültetvényre. Itt ananász és kókusz-shaket ittunk és gyönyörködtünk a látványban.

Mielőtt elindultunk volna hazafelé még megálltunk a Wat Kunaram-ban ami arról nevezetes, hogy egy mumifikálódott szerzetest rejt aki közel 80 évesen halt meg, ebben a kolostorban mint Buddhista szerzetes. 50 évesen állt be a szerzetesek közé és 20 év alatt fejlesztett ki egy speciális meditációs technikát, melynek egyik eredménye -jelenleg is látható- hogy lótuszülésben, meditációs pózban halt meg (60 évvel ezelőtt)de a mai napig tökéletesnek mondható állapotban van a teste.

Innen a hazutat egy szigetkörrel zártuk a főváros, Nathon kikötőjét is érintve.

Egy kis fürdés a tengerben, zuhany és már indultunk is vacsorázni a közeli Fishermans' Village-be! Pontosítok, indultunk volna, de a kocsi meg sem nyikkant. 4x fel -és le tologattuk az utcában, de semmi változás, a motor egy hangot sem hallatott. Elindultunk bika-kábelért a közeli motor kölcsönzőshöz, aki kedvesen kisegített minket, de erőfeszítéseink ennek ellenére sem vezettek eredményre. Nem volt más választás Bence és én motorra pattantunk és elmentünk a kölcsönzőbe a "kis" problémát közölni. Néhány perces telefonálgatás után megnyugtattak, hogy hamarosan odaér a szerelő vagy olyasmi a parkolónkba és megnézi mi lehet a baj. Mire visszaértünk már a kocsiban ült az egyik férfi, a másik a vak sötétben a motort vizslatta. Magukra hagytuj 10 percre őket a remény teljes hiányában, hogy ma még ebből bármi is lesz...

Hamarosan szóltak hogy minden rendben, csak egy kábel szakadt el, de egy öngyújtó fénye fölött, szerszám nélkül kijavították a hibát. A végkifejletre mi lányok is odaértünk és ismét tanulhattunk valamit, amikor is kértek egy kis ragtapaszt tőlünk és azzal összeragasztva a kábeleket közölték, hogy most már "OK"

Azóta pöccre indul a tragacs, semmi gond vele!

A halászfaluban - mely egy kis szűk utcából áll a tengerparton, kétoldalt 2 emeletes kis épületekkel, melyek aljában üzletek, felső szintjén pedig kiadó szobák vannak - kerestünk egy hangulatos éttermet, mely Happy Elephant névre hallgat és bültünk egy finomat vacsorázni. Választásunk a lehető legjobb volt, mivel élőzenét is kaptunk, nem egyszerűbb repertoárral mint pl.Elvis. Isteni finomat ettünk, ittunk és nem utolsó sorban táncoltunk. A legérdekesebb pillanata az etének az volt amikor az egyik vendég felment a színpadra elénekelni egy számot. A kuriózumot Polett fogalmazta meg a legjobban: "egy franciául beszélő japán, aki Elvist énekel Thaiföldön"

Hazafelé még muszáj volt kipróbálnunk a Tibi által ajánlott masszőröket az utca elején. Blankának fájdalmas, Polettnek gyenge, Bencének és nekem 10 pontos volt. Itt a minőség attól függ kinek a keze alá kerülsz, de az én "öreglányom" és Bence masszőre profi volt, még a gerincklinikán sem tették így helyre a gerincem. Reméljük a lányok is élvezik már holnap a jótékony hatását a thai masszázsnak!

Itt hajnali 3 van, most sem kezdem el a képeket feltenni de reggel pótolunk minden lemaradást!!! Egyébként a képek feltöltését nehezen tolerálja a rendszer, mert ma is próbálkoztunk de bontja a kapcsolatot a blogger valamiért, ezért van a többnapi lemaradás amit holnap kiküszöbölünk.