2008. május 16., péntek

2008. május 16

Khao Lak - Tsunami Zone - fél napos kirándulás































Észak-Andamán Part (Ranongtól Phuketig)

A Kra-földszorostól délre Ko Phuketig és Ao Phang-Ngáig húzódó Északi-Andamán part földrajzilag talán Thaiföld legváltozatosabb tengerparti része. E viszonylag kis területen olyan látványosságok találhatók, mint az Ao Phang Nga tengeri sziklaerdeje, Surin és Similan félreeső óceáni szigetcsoportjai és a turistairodák slágere: Phuket.

Korán, sőt inkább mondhatnánk szinte hajnalban keltünk. Egész este a burmai hírek és a kínai földrengés ment a tv ben. Szörnyű dolgok történnek ott. Éjszaka sokat olvasgattunk a Khao Lak-i partrészről (Ranong partvidéke), elsősorban a 2004 december 26-i cunami okozta pusztulásról írtak útikönyveink. Mint ismeretes ez volt Thaiföld leginkább erősen károsodott része a szökőár következtében. Éjszaka nem sem hagyott nyugodni a dolog hogy megnézzük másnap mi is történt ebben a térségben, és hogy megtudjuk hogyan élnek itt azóta az emberek. Tudtuk hogy nem jár már ide szinte senki sem habár a thai kormány komoly erőfeszítéseket tesz hogy turizmust visszahozza ide.

Sajnos már korán reggel a szuper reggelit követően megtapasztaltuk, hogy hiába az eltelt 3 év még mindig sok nyomát látni a hullámok okozta elképesztő pusztításnak. Közvetlen a mi gyönyörű szállodánk mellett egy lepusztult, elhagyatott hajdanán valószínűleg meseszép resortot találtunk melyen egyértelműen látszottak a „hullám” nyomai. Feltehetően a szálloda helyreállítására még nem jutott pénz azóta sem. Szomorúan nézett ki a kontraszt a mi szállodánk gyönyörűen kialakított kertje hatalmas medencéje és a tőle mindössze 15 méterre található hasonló adottságokkal rendelkező szálloda homokkal teli üres medencéje és lerombolt épülete és törmelékkel teli kertje. A látottak igen nagy hatással voltak ránk és tudtuk, hogy a napunk első részét a cunami emlékének szenteljük.

Meglátogattuk a cunami memorial parkot valamint a parttól 3 kmre az őserdőben található katonai hajót amit hullám vitt magával!!! 3 km!!! Ezt a helyiek meghagyták örök emlékeztetőnek mely szimbolizálja a természet erejét. A hajóról készült kép annak idején szinte az egész világot bejárta és 1-2 éve még egyfajta zarándokhelyként üzemelt. Mára azonban semmi sincsen körülötte már az ott álló bódéban – melyet a cunami 1 éves évfordulójára készült - sem találtunk senkit. Lekopott feliratok és sok fénykép volt a falon ami a cunami idején készült felsorolva az elhalálozott emberek számát. Igen kontrasztos képet mutatott a két tábla közvetlen egymás mellett a bódé falán: az egyiken halálozási adatok szerepeltek tartományok szerint a másikon pedig ananász ás kókusztej árai…

Mit mondjak hihetetlen és rémisztő volt látni és elképzelni, felidézni a történteket a sok filmet videót amiket annak idején a hírcsatornák mutattak be valamint a letöltött vágatlan verziókat amiket a neten lehetett megtalálni. Néhány képet is késztettünk itt. Sikerült megtalálni a neten azokat a képeket a hajóról melyek közvetlenül még december 29-én készültek az ár levonulásakor és ezeket is feltettük a blogra. Jól látható hogy a környék azóta újra kizöldült.

Sok romos házat is láttunk üres eltűnt kopár partokat, milliós resortokat melyek teljesen elpusztultak a székek elkorhadt padok és üres medencék emlékeztetnek a szörnyű pusztításra. A blogon található képek között van a Khao Lak-i cunami előtt és után készült képeket melyek jól mutatják a pusztítás mértékét. Szinte semmi nem maradt meg a tengerpartból. Az egykor pazar látványt nyújtó széles, homokos partot leírhatatlan pusztítás érte, teljesen megsemmisült.


Mindezek ellenére sok új project van és rengeteg szuper 10 pontos resort klassz eladó ingatlanok de a vendégek száma 0, szinte csak mi voltunk a parton. Nyilván a főszezonban azért vannak akik visszamerészkednek. A helyiekkel beszélgetve megtudtuk hogy ebben az évben sem jött turista az időjárás sem volt kedvező. Itt minden 2. ember elvesztette valamilyen hozzátartozóját. Egyetlen esélyük a túlélésre a turizmus lenne, ha lenne…

A cunami előtt nyüzsgő, felkapott hely volt Khao Lak. A térségbe sok turista jött nyaralni, búvárok által a leginkább látogatott hely volt többek között a szemben lévő Surin – és Similan – szigeteknél 2-30 méter mélységben feltáruló, hihetetlen tenger alatti világuk látványa tette világhírűvé a búvárkodás megszállottjai körében. A Similan és Miang szigetek felszíni infrastruktúráját teljesen letarolta az ár de a tenger alatti világgal kíméletes volt. A megközelítés sem olyan egyszerű mint régen, mivel megfogyatkoztak a hajó –és búvárközpontok, de igény esetén megszervezik a túrát.


Ebben a térségben találhatók a brazil cukorsüvegre emlékeztető csodálatos sziklák amik a tengerből és szárazföldből kiemelkedve vad növényzettel majmokkal leguánokkal tagolják a teret. Ezek még mindig fantasztikus látványt nyújtanak. A híres James Bond sziget is pár perc hajókázással elérhető. A korallok élővilágát sajnálatosan a cunami 20% ban elpusztította és a növényzetet is az ártéren gyakorlatilag elmosta.

Egy kis érdekesség: Az óceán bölcsei

„Phang Nga tartomány partvidéke és szigetei az Andamán-parti tengeri nomádok, a mokenek régóta kedvelt élőhelyei. A főként halászatból élő, tulajdonképpen félnomád, cölöpházas falvakat építő vándorok az óceán minden titkát ismerik. Az évszázadokon át tartó szoros kapcsolatból eredő bölcsesség számos moken családot mentett meg a cunami halálos hullámaitól. A Surin - szigetek déli részén, egy híressé vált moken falu teljes lakossága – egy mozgássérült gyermek kivételével – megmenekült a pusztulástól, mivel a falu vénei megérezték a veszélyt. A tengermozgások – köztük az óceán gyors visszahúzódása – egyértelmű jel volt a számukra és gyorsan evakuálták a települést. Szintén híre ment, hogy a part menti dzsungelekben több állatpopuláció a magasabb területekre menekült a hullámözön elöl. Mindez jól mutatja, hogy a természetben rejlő bölcsességet ideje komolyabban vennie a modern emberiségnek.”


Még ezen a napon a látottak után elhagytuk Khao Lak partjait és elindultunk délebbre Krabi tartományba melyről külön blog-bejegyzést teszünk hamarosan közzé.

2008. május 15., csütörtök

Május 15.









Utazás Krabi felé


A kora reggeli ébredés nem sikerült, mivel hajnali 3 is elmúlt már mire ágyba kerültünk és az azt követő alvás sem sikerült túl pihentetőre a szobában tanyázó szúnyogok és 2 kutyánk jóvoltából. "Béla" -kutya- nem találta a kijáratot hajnalban, ezért ki kellett vezetni a teraszajtón, éppenhogy elaludtunk volna megérkezett vérszívó barátunk...

Végül is 9:30-kor startra készen álltunk és megcéloztuk a Seatran Ferry-t ami egy autókat is szállító menetrendszerinti komp a szárazföldre. Nathon kikötőjéből indul és mintegy másfél óra alatt Surat Thaniban tesz le. Minden órában indul járat és még volt 8 percünk 10ig amikor megérkeztünk. Nade jegyet kellett szereznünk, hogy felcsusszanhassunk a kompra még 10 óráig. A kikötő jegyirodájában kedvesen közölték, hogy ha nem foglaltunk jegyet akkor irány a "polísz sztésán, lept száj' triháder mete'
Mi követtük ahogy kell, tudtuk is merre van a rendőrség! 1 kör, 2 kör na a 3. körnél (mivel egyirányú utcákon lehet haladni csak egy teljes kör leírásával lehet korrigálni ha elhagy az ember valamit) megálltunk a "polísz sztésán" mellett és a rendőröket megkértük igazítsanak útba, hol tudunk jegyet szerezni a kompra. " 2OO meter, ráj' szájd... 1 bal- egy jobb, na akkor még egyet kérdezősködni kell, az majd eldönti merre menjünk! Győzött a jobb oldal. És telt az idő...
Pont annyi idő alatt találtuk meg a jegyirodát és a kilóméteres sort, amennyi idő elég volt a 10 órás komp lekéséséhez. De mi bajunk lehet?! 1 röpke óra és elmegyünk a 11-essel! Ahha!
A jegy átvételekor ezt az infót kaptuk: "fös' lány, oán o'kokk" Nemsokára leesett: az első sor az kb. 2 kompnyi várás ami= a 13:00 órai indulással. Bence "kicsit" kiakadt amiben a kevés alvás és a megfázás miatti rossz közérzetnek is köszönhető volt. Nem ő volt az egyetlen, mert az elöttünk álló fel is adta és végigtolattatta velünk a sort, hogy kijusson. Az esélytelenek nyugalma végül is megszállt minket amikor ráébredtünk a 3 órás várakozási időre. Bár 2 kocsi híján majdnem felfértünk a déli kompra, de ez tulajdonképpen olyan mint az 1/2 -ed osztályzat (kicsit jobb az egyesnél, de mégsem kettes). Végül ez az idő is eltelt. Itt "thai idő" van azaz ráér minden, senki sem kapkod, siet vagy türelmetlen.

A kompozást vérlázítóan kellemesen sikerült eltölteni. Az első 40 perc hamar elrepült a Nemzeti Park szigeteinek nézegetésével majd befeküdtünk a hatalmas masszírozó fotelekbe egy klassz lábmasszázsra (,ásodik 45 perc). Mire végeztek velünk már a hajó kikötni készült.

Lehajtottunk a hajóról és megcéloztuk a 44-es utat Krabi felé. Az út tökéletes minőségű volt mind a 200 km-en amit megtettünk a nyugati partig. Nagyon gyér a forgalom (ellenben az úton keresztbe kasul sétálló kutyák miatt igen erősen érdemes figyelni) kellemesen lehetett haladni a fákkal és dús zöld növényzettel borított mészkőhegyek között.

Szerettünk volna még világosban neki állni szállást keresni, de nem tudtunk dönteni az utolsó pillanatig, hogy Krabi város vagy Phang Nga felé vegyük az irányt. Végül úgy döntöttünk, hogy észak felől indítjuk a kirándulást, így Phang Nga lett az uticél. Ez még az autóút végétől 80 km-t jelentett kb. Ezen a szakaszon már csak lassan tudtunk haladni pláne alkonyat után, ugyanis az út szélén kivilágítatlanul, hol sétálló emberek, hol motorosok, hol oldalkocsis mozgó büfék haladtak miközben szemből át-át jöttek előzéskor a sávunkba. A leállósávba tökéletesen le lehet ilyenkor húzódni , semmi gond nem lenne, ha a vak sötétben nem botorkálnának itt.

A táj még mindig meseszép, vad dzsungel, kisebb-nagyobb hegyek, zöldellő mezők, pálma mindenhol. Phang Nga elérése nem hozta meg az áhított pihenést, ugyanis egy magasabban fekvő település, mely teljesen mentes a szállási lehetőségektől és fehér embertől. Azért a 7/11-ben egy hotdog-ot benyomtunk (kicsit feltörte a szájpadlásunkat, nem a mai szállítmány része volt a buci az tuti, de éhes ember nem válogat alapon...)

A tájról innen már nem tudok sokat mesélni mert egyre sötétebb lett 7 óra lévén, azonban elkaptunk még egy partot félhomályban - ahova szállás reményében kanyarodtunk le. Erről röviden annyit, hogy a tzunami által igen súlyosan érintett terület volt, nem is állt helyre igazán az élet, a partszakaszon gyér növényzettel, leginkább fű és fiatal facsemeték. A hullámok ebben a nyugalmas időben is hatalmasak voltak. Kicsit elszomorító látvány volt a történteket felidézve. Egyébként ez az egész partszakasz - Burma alatt vagyunk 210 km-el - igen erősen károsodott a szökőár miatt. Nagyrészt visszaépítették de az élet már nem olyan mint előtte, sokkal kevesebb a turista (legalábbis az utikönyvek szerint, holnap erről többet tudunk már)

Ezután már csak egy elfogadható szállás megtalálása lebegett a szemünk előtt, de ennek reményében folytatni kellett az utat. Az olvasottak alapján (4 évvel ezelőtti Lonely Planet) nem számíthattunk nagy választékra, de a térkép több resortnak látszó helyet jelölt Khao Lak-nál. Hát irányba vettük ezt a partot. Khao Lakról annyit, hogy teljesen elmosta az ár 2004-ben, de mivel nagyrészt helyreállították amit lehetett számítottunk néhány resortra. Már éppen vissza akartunk fordulni, hogy Phuketen szálljunk meg - mert vak sötétben a táblákat sem láttuk- amikor kitotóztuk a Similan szigeteket jelző táblából, hogy elértük a célt. Az első kivilágított resortnál lekanyarodtunk hátha... A resort gyönyörű, azóta megtudtuk, hogy 5 hónapja nyitott és az ára elképesztően kedvező. Maradtunk! Free internet, szépséges szoba, reggeli az árban, mi meg hulla fáradtak.

Holnap belevetjük magunkat a város és a környék felfedezésébe (barlangok, vízesések, homoskos partok...)

Május 11-14.

Jövés-menés...

Az elmúlt napokban sajnos az internet összeköttetés problémás volt, egy hete szerelik kisebb-nagyobb sikerrel, de nem jöttek rá, hogy a kiszolgáló adja a rossz jelet, hiába teszik tele a kertet routerrel nem lesz jobb...

Ismét borúsabb napok köszöntöttek be, de még mindig szerencsések vagyunk az elmúlt napok/hetek "környékbeli" történéseit nézve (ciklon, földrengés...)
A jóidő ismét a nyakunkon, úgyhogy meghoztuk azt a döntést ami ismét a blogot is érdekesebbé teszi majd az olvasó számára! Ma 14-e este van és holnap reggel elindulunk Dél-Thaiföld felfedezésére , "saját" autónkkal.

Krabi tartomány és szigetei lesz a holnapi, első állomás aztán majd útközben alakul!

Nem tudjuk még, hogy lesz internet kapcsolatunk, lehet hogy 1-2 nap csúszás lesz a blog feltöltésében, de mindent megosztunk továbbra is folyamatosan Veletek. NÉZZÉTEK!!!
Az elmúlt napokra képeket nem teszünk fel, mert már a könyökötökön jönne ki a pálma és a tenger a fehér homokkal :-)

Fényképező betöltve, útra készen állunk!

2008. május 12., hétfő

Május 10.

Lazítás a parton, vásárlás, grill-vacsi Tibiéknél

A tegnapi jövés-menés után egy kevésbé mozgalmas, napozással és fürdőzéssel tarkított napot képzeltünk el.
Így meg is valósítottuk! Maenam partja is kiszélesedett méterekkel, napozásra kiválóan alkalmas kis homokpad képződött a resort előtt. A medence összes adottságának kihasználása után letelepedtünk a parton "kutyáink" társaságában.
A szél a megszokottnál erősebben fújt, így egyáltalán nem volt elviselhetetlen a tűző napfeküdni pláne, hogy "Béla és Maszkos" - kutyák - folyamatosan próbáltak bevonni a játékukba.

Estére vacsora meghívást kaptunk Anitától és Tibitől (kedves befektetők ajánlom ismét figyelmetekbe: www.mandalaysamui.com)így 5 óra felé elkezdtünk készülődni.
A vacsora isteni volt: rák-kolbász, KOVI UBI, parázson sült burgonya zöldfűszeres tejföllel és rákkal valamint grillezett hal, a desszertet Szilvi készítette: REAL CSÁSZÁRMORZSA! Kell ennél több?!
Nagyon kellemes estét töltöttünk el, utólag is köszönet a Házigazdáknak és szakácsoknak!!!

2008. május 11., vasárnap

Május 9.


Beach-ről beach-re jártunk, fürödtünk, fotóztunk

A délelőttöt medencénk vizének alapos vizsgálatával töltöttük: hány tempóval lehet körbeúszni a medencét ill. a jacuzzi 5 fúvókái közül melyik a legerősebb víznyomású stb. Szellemileg nem túl megterhelő tevékenységeket végeztünk, de annál inkább élveztük.

Délben elindultunk a keleti part beach-ei alapos feltérképezésére. A nagyobb partszakaszok között fekvő kisebb öblök megismerése volt a célunk. Az első partszakasz (a képen látható kövek az év nagy részében a víz alatt vannak 1,3) Bo Phut partja, mely mellettünk 2 városkával fekszik. Meglepően alacsony volt a vízállás, mint megtudtuk az évnek abban a szakában vagyunk amikor a tenger extrém módon visszahúzódik, így a partok helyenként több 10 méterrel kiszélesednek.
Második állomásunk a Choeng Mon-i domboldal volt ahonnan egyszerre két csodaszép öbölre (kép6,11) is rálátunk. Célállomásunk innen a hegyoldal aljában húzódó Tongsay Bay volt. Ehhez a kis öbölhöz egy resorton keresztül jutottunk le a 2-3-4 szobás villák között vezető úton. Az öböl (kép13,30,35,32) igen privát hangulatot árasztott mert kb. 4 tengerparti resortnak van közvetlen kapcsolata a fehérhomokos partra. Itt egy kis fürdőzés és fényképezgetésre szakítottunk időt.
Néhány perces motorozást követően Choeng Mon beach-re érkeztünk. Ez a partszakasz néhány száz méter hosszú, szépen ívelő fehér homokos, kb.8 tengerparti resorttal, melyből az egyik a fenti képeken is látható (45,47,54,63,65,66,41). Itt is megmártóztunk a langyos tengerben még indulás előtt.
Innen kedvenc partszakaszunkra - a „pocsolyához” – indultunk (68,69,73,). A part elképesztő látványt mutatott, a korábban lábszárközépig érő tenger itt száz méterrel beljebb húzódott, így a kis sziget amit térd alá érő vízben gázolva értünk el pár nappal ezelőtt, most homokban lépkedve elérhetővé vált. A fürdőzést víz híján elnapoltuk és beültünk a parton egy kellemesen hűsítő gyümölcs shake-re.
Következő állomásunk a Lamai beach végén lévő Hin Ta és Hin Yai (korábban már említett Nagypapa és Nagymama sziklák) sziklák voltak. Útközben Caweng beachen haladtunk át azzal a szándékkal, hogy kiadó üzlethelyiségeket nézzünk. Találtunk 4 olyan kiadó üzletet melynek a mérete és elhelyezkedése is megfelelt az elképzeléseinknek, ezeket le is fotóztuk és a telefonszámok birtokában folytattuk utunkat Lamai felé. Ismét egy kis kitérőt tettünk mikor megláttuk a Beverly Hills resort táblát a part felé meredeken vezető út tetején. A sziklás partoldalba épült resort kisebb házakból állt, kivétel nélkül a tengerre néző teraszokkal. Néhány fotó erejéig itt maradtunk majd irány a „híres” szikla.
A sziklákhoz érve kipróbáltuk a Cantallope nevű gyümölcsből készült shake-et ami ízre semmihez sem hasonlít mert nincs íze konkrétan. Az apály miatt jóval több szikla vált láthatóvá és egy apró kis öbölbe is le tudtunk ereszkedni, mely máskor a víz magasabb állása miatt nem közelíthető meg. Időközben délutánból este lett, hamarosan haza indultunk.

DEC.18.

Mr. Vu lett a helyi idegenvezetőnk! 11 körül indultunk a Hai Van hágóra, ami a híres császár város, Huē felé vezető, mintegy 130 km- es út r...