Április 22.

Utazás Kuantanba

Kényelmesen megreggeliztünk, majd nekivágtunk a hazafelé vezető útnak. Terveink szerint ma Bukit Tinggiben alszunk, mely Kuala Lumpurtól 30 km-re keletre található Kuantan felé.
A keleti oldalon szerettünk volna hazamenni, mert az elmondások és az olvasottak alapján itt találunk mesés partokat és az óriásteknőcök tojásrakó helye is ezen az oldalon van.
Egészen Kuala Lumpúrig sima utunk volt, de amint a nagyvárost elértük „Károly” elvesztette minden tájékozódási képességét és az egymást keresztező autópályák sokaságában magunkra maradtunk teljesen. Ahány lehetőség csak volt az E8-as (a nyugati és keleti partot összekötő egyetlen) autópályára való letéréshez azt mind elszalasztottuk abban bízva, hogy GPS Károly most talált magára és hallgattunk az instrukcióira. A problémája csak annyi volt, hogy amikor a szerencsétlen programját megírták, fele ennyi út lehetett itt.
Több irányba elindultunk mely mintegy 4 órás tekergést jelentett a főváros körül, míg véletlenül rákeveredtünk az E8-as út bevezetőjére. Ezt igazolta minden tábla és Károly is egészen képben volt. Az utolsó pillanatban azonban Károly félre érthető utasításának köszönhetően lekanyarodtunk egy kis útra (az E8 autópályát ugyan követő, de alsórendű és kanyargós útszakaszon, falukon átvivő út) amely nem volt valami poénos a szürületben, ugyanis öreg este lett mire az irányt belőttük.
Kb 10 km—tettünk meg, mely olyan volt mintha dzsungeltúrán lettünk volna amikor egy meredek szakaszon a rendőrök lekapcsoltak. Igazából őszintén reméltük, hogy valóban rendőrök lesznek…
Ha némi esélyünk is volt arra, hogy nem kell sötétben tévelyegnünk, akkor az itt elszállt mert negyed órát ültünk a kocsiban amíg ellenőrizték a kocsi papírjait majd Bence papírjait forgatták, majd a biztosítást. Legalább 5-en a kocsi körül jöttek mentek nézték az autót. Elég rémisztő volt de utólag jól jött ki, mert a rendőr tanácsára nem folytattuk utunkat ezen a kanyargós hegyi úton tovább. Rávettük magunkat kerül amibe kerül, visszafordulunk és mégegyszer megkiséreljük az autópálya megtalálását. Aznap már harmadszor mentünk el a nevezetes Batu Caves előtt, amely valóban lenyűgöző látványt nyújtott, de sajnos nem tudtunk teljes mértékben a hatása alá kerülni mert akkor már 5. órája tekeregtünk a helyes utat keresve.
Végre feljutottunk az autópályára!!!!!!!!!!!!!!! Már csak 30 km és lefeküdhetünk egy XVI.sz-i francia kisvárosban! Károly navigált!
Ez az autópálya a Genting Highland mellett vezet, nagyon magasra vitt az út, szabályszerűen hideg volt a levegő. Megálltunk tankolni meg harapni valamit tudván, hogy a végcél előtt vagyunk már. A lepkék madár méretűek és a bogarak kisebb rágcsálóra emlékeztetnek itt a hegyekben. Nem vágytunk ECO túrára itt a környéken a gyönyörű természeti adottságok ellenére sem.
15 km múlva elértük azt a pontot ahol a falunak lennie kellett volna, de mi beállítottunk egy resortot a GPS-be, biztos ami biztos, az a tuti, mert a címe szerint Bukit Tinggiben van!
Ahol ki kellett volna menni a táblák szerint ott nem kockáztattunk, mentünk a megjelölt golf resort felé. Néhány km múlva lenavigált Károly az útról de a vaksötét kanyargós úton kívűl semmit sem láttunk. Egy porta szerű építmény reményre adott okot…Az út meredeken vezetett felfelé látszólag a semmibe. Egy hatalmas bagoly figyelt a szemben jövő sáv szélén, rajta kívül egy lélekkel sem találkoztunk. 10 perces kanyargás és egy lovaglóút jelző tábla után úgy döntöttünk, hogy visszafordulunk és elmegyünk egy nagyobb városba ami látszik az autópályáról és meg tudunk aludni.
Nem részletezem, elég annyi, hogy nem volt nagyobb város így 260 km múlva megérkeztünk Kuantan city-be.
Ha fáradtságról írtam tegnap este, akkor ez az állapot nem tudom mi volt 700 km után de nagyon ramaty állapotban voltunk. Az első hotelbe bevágódtunk de sajnos teltház volt. A következőben is! Meg a következőkben is!
Megtaláltuk a Grand Kontinentál névre hallgató hotelt melyről sejtettük, hogy nem lesz olcsó de bármennyit kifizettünk volna egy szobáért. Nem volt hely! De biztatásként közölték hogy vannak 2-3 szobás apartmanjaik és egy szabad. Lássuk!
Egy fiatalember átkísért egy másik, kevésbé impozáns épület 4. emeletére. Omladozó falak és rohadó padlószőnyeg a folyosón, de kit érdekel?! Próbálta a megfelelő ajtót kinyitni de nem adta magát a zár így nekifeszült az ajtónak a fiatal ember. Így sem ment. Egyre erőteljesebben rángatta az ajtót majd nekifutásból ráugrott az amúgy is rozoga ajtóra. Szinte beesett a lakásba, de legalább bent voltunk!
Üres és hatalmas tér tárult elénk, kb. 150 nm. Sárga falak, egy rossz kanapé és 4 ajtó. Egyik ajtón belestem ahol a „konyha” állt, de nem mentem közelebb. Jobbnak láttam. Inkább elindultunk az egyik háló felé. Benéztünk és ez éppen elég is volt. Majd ha puskával kényszerítenek!
Utolsó reményünk a City View Hotel volt, melyet a városba befelé láttunk az útról.
Hihetetlen de volt szabad szoba, méghozzá nagy kényelmes ággyal és az eddig látottakhoz képest 5 csillagosnak mondható. Ugyan a szállodáig nem vezetett hosszú út az előző hoteltől, de majdnem elgázoltunk egy szerencsétlen PATKÁNYT. Tudom, ez Bangkokban is jelenség, de a szemét ami az utcákat borította az nem hasonlítható még Thaiföldhöz sem. Itt a kosz él és az utcák sötétek, nem túl sok jót ígérőek. Ez be is bizonyosodott amikor utolsó erőnkkel kiballagtunk egy 7/11-be kaját venni. Egy sötét figura - valami bizonytalan eredetű zacskót szorongatva – tántorgott előttünk majd hangos üvegcsörömpölés kíséretében eltűnt egy sötét mellékutcában (egy hasonlóban mint a hotelünk).
Felgyorsítva lépkedtünk a hotel felé, ahol utolsó erővel Bence beállt a kocsival a hotel főbejáratába (de szó szerint).
Jó éjszakát!