Április 21. Szingapúr

Szingapúr

Kipihenten ébredtünk végre! Reggelinket a hotelhez közeli (konkrétan a hotel épületében az egyik utcai fronttal rendelkező üzlethelyiségben) Kopi Tiam gyorsétkezdében fogyasztottuk el.
Kopi Tiam: helyi malay kávézó, ahol eredetileg csak italokat szolgáltak fel. A kávét itt nem pörkölik, hanem vajban és cukorban égetik, más az íze. A jelenkor ’versenyében’ ezeken a helyeken árulnak már ’fast food-t’.
Innen a tegnapi menetrendet követve végig a Bugis negyeden leballagtunk a Suntech City-hez ugyanis most számunkra minden program innen indul. Felszálltunk a Sentosába tartó buszra és 20 percen belül már a bringa kölcsönzőben válogattuk a megfelő járgányt további felfedező túránkhoz. 10 dollárért 1 órára kivettünk két paripát és nekivágtunk a szigetnek. Első utunk Siloso Bay-be vezetett. Itt megjegyeztük, hogy a bringázás után bemegyünk az Underwater World-be és megismerkedünk a vízalatti élővilággal alaposabban. Innen a Dolphin Bay-t céloztuk be, mely a delfin show szinhelye és a sziget másik oldalán található. Meseszép úton haladtunk a tenger mellett, tökéletesen megépített bicikli úton. Tettünk egy kitérőt a Maláj-Félsziget legdélebbi pontjára, melyhez egy kötél+fa hídon vezetett az út ugyanis ez a pont egy apró kis szigeten található.
A szigeten sétálva kicsit irígykedve gondoltunk az itt élő emberekre akiknek nemcsak egy szupermodern városuk van, egy kis ékszedoboznak beillő homokos partszakasz is jutott nekik a város szívében.
Már sok helyen bringáztunk Európában (szinte mindenhova vittük magunkkal az elmúlt 3 évben a paripákat Horvátországtól egészen Toscana-ig, de egy ilyen trópusi környezetben eltöltött bringázás nem hasonlítható semmihez)
A sziget bebringázása után felpattantunk a helyi kisbuszra és meg sem álltunk az Aquváriumig. Amint beléptünk én már meg is találtam a kedvenc helyemet a „rája simogató” medencét! Egyszerűen nem lehetett elszakadni a medencétől. Hatalmas ráják úsztak hozzánk a medence széléhez és egészen a kezünkbe tolták a fejüket, mintha simogátsra jöttek volna. Finom puha teste volt mindnek és olyan ábrázatuk volt mintha nagyokat vigyorogtak volna. Kedvenc állatom a rája lett és emelett persze a tapír is megmaradt befutónak.
Legalább másfél órát töltöttünk itt el a vízalatti világ megcsodálásával majd tudatosult bennünk, hogy este 6-kor indulunk az éjszakai szafarira tehát nincs maradásunk. Sajnos a delfin show-ra már nem futotta az időnkből, indulni kellett a buszunk felkutatására. Természetesen ma a menetrendet a szállodában felejtettük és a szigeten sem tudtak felvilágosítást adni ez ügyben. Ugyanott találtuk a buszt ahol kitett bennünket és szerencsénkre ma mi voltunk az egyetlen utasok így 2 perc múlva már indultunk is. A hotelig az utat szinte futólépésben tettük meg. Pontosan kiszámoltuk, hogy 30 perc áll rendelkezésünkre lezuhanyozni, átöltözni, újabb vízhólyagjainkat lekezelni ha este 5:50-re el akarjuk érni az állatkertbe induló buszt mert még egy rövid céges látogatást is besűrítettünk a mai napba. A busszal visszamentünk a Suntech Cityhez és itt elkaptuk a „red line”-on közlekedő buszt amivel csak 2 megállót kellett a hotelig menni és már készülődhettünk is az esti folytatáshoz.
20 perc múlva szinte futólépésben robogtunk le a Sunshine Plázáig a fülledt, párás (95% páratartalom van jelenleg) időben majd hivatalos látogatásunk végeztével tovább ”futottunk” a gyülekezőponthoz. Olyannyira időben értünk oda (Bence előrelátó időbeosztásának köszönhetően) hogy egy óránk maradt a Starbucksban ücsörögni indulásig. Egyrészt jól esett a kis pihenő, másrészt majdnem elaludtunk a fáradtságtól a kávézó teraszán. Fura volt, hogy nem kell valahova szaladni, hogy le ne késsünk egy programot. Nem is maradtunk egy teljes órát mert úgy éreztük hamarosan nem tudunk felállni, addig jó amíg mozgásban vagyunk hiszen még egy bő 3 órás program vár ránk.
6 órakor útra keltünk a várva várt éjszakai szafarira a Szingapúri Állatkertbe! Egy kedves (indiai) ausztrál anyuka a 3 gyerekével és egy lökött (indiai) indiai pasi volt az úti társunk. Bő fél órát tartott a buszozás míg elértük a ma esti programunk helyszínét. Megkaptuk a belépőinket és az instrukciókat a sofőrünktől, hogy mikor és hol találkozunk este fél 10kor a program végén. Indiai „barátunk” tökéletes angolsága ellenére sem értette az instrukciókat (bejárat után jobbra majd balra találjuk a szafari indulási pontját), melyeket a sofőr segítségül próbált adni az állatkertben való eligazodáshoz valamint a buszunk megtalálását segítő „G” és „H” betűket is megjelölte (a G és H jelű sor között fog várni –ugyan itt ahol kiszálltunk - egyébként a főbejárattal tökéletesen szemben). Elindultunk végre a „vadonba”!
Úgy döntöttünk, hogy mindenek előtt bekapunk valamit mert erre nem jutott nagyon idő napközben így egy nagy tál sali és hamburger elfogyasztása után felszálltunk arra a kis elektromos „villamosra” mely körbevitt az állatkerten. Nagyon élveztük az utazást, leginkább azért mert nem ketrecekben kiállított, nyomorúságos sorsú állatokat láttunk, hanem gyönyörű természetes környezetben tartott egészséges élőlények voltak mind. Meseszép környezetben legelésztek, aludtak, sétálgattak az állatok mindenfelé.
Kedvencünk a kisvonatunk mellett kóricáló TAPÍR volt! Itt leszálltunk volna egy órára ha lehetett volna, de sajnos nem engedték.
Visszatérve sétáltunk még a gyalogösvényen érdekes kisállatokat nézegetve majd beültünk a szabadtéren rendezett „ULU ULU” műsorra.
Ha a fáradtságnak még további fokozatai is vannak akkor azt is elértük, de minden egyes perc megérte amit itt eltöltöttünk ebben a városban!