Május 15.

Utazás Krabi felé


A kora reggeli ébredés nem sikerült, mivel hajnali 3 is elmúlt már mire ágyba kerültünk és az azt követő alvás sem sikerült túl pihentetőre a szobában tanyázó szúnyogok és 2 kutyánk jóvoltából. "Béla" -kutya- nem találta a kijáratot hajnalban, ezért ki kellett vezetni a teraszajtón, éppenhogy elaludtunk volna megérkezett vérszívó barátunk...

Végül is 9:30-kor startra készen álltunk és megcéloztuk a Seatran Ferry-t ami egy autókat is szállító menetrendszerinti komp a szárazföldre. Nathon kikötőjéből indul és mintegy másfél óra alatt Surat Thaniban tesz le. Minden órában indul járat és még volt 8 percünk 10ig amikor megérkeztünk. Nade jegyet kellett szereznünk, hogy felcsusszanhassunk a kompra még 10 óráig. A kikötő jegyirodájában kedvesen közölték, hogy ha nem foglaltunk jegyet akkor irány a "polísz sztésán, lept száj' triháder mete'
Mi követtük ahogy kell, tudtuk is merre van a rendőrség! 1 kör, 2 kör na a 3. körnél (mivel egyirányú utcákon lehet haladni csak egy teljes kör leírásával lehet korrigálni ha elhagy az ember valamit) megálltunk a "polísz sztésán" mellett és a rendőröket megkértük igazítsanak útba, hol tudunk jegyet szerezni a kompra. " 2OO meter, ráj' szájd... 1 bal- egy jobb, na akkor még egyet kérdezősködni kell, az majd eldönti merre menjünk! Győzött a jobb oldal. És telt az idő...
Pont annyi idő alatt találtuk meg a jegyirodát és a kilóméteres sort, amennyi idő elég volt a 10 órás komp lekéséséhez. De mi bajunk lehet?! 1 röpke óra és elmegyünk a 11-essel! Ahha!
A jegy átvételekor ezt az infót kaptuk: "fös' lány, oán o'kokk" Nemsokára leesett: az első sor az kb. 2 kompnyi várás ami= a 13:00 órai indulással. Bence "kicsit" kiakadt amiben a kevés alvás és a megfázás miatti rossz közérzetnek is köszönhető volt. Nem ő volt az egyetlen, mert az elöttünk álló fel is adta és végigtolattatta velünk a sort, hogy kijusson. Az esélytelenek nyugalma végül is megszállt minket amikor ráébredtünk a 3 órás várakozási időre. Bár 2 kocsi híján majdnem felfértünk a déli kompra, de ez tulajdonképpen olyan mint az 1/2 -ed osztályzat (kicsit jobb az egyesnél, de mégsem kettes). Végül ez az idő is eltelt. Itt "thai idő" van azaz ráér minden, senki sem kapkod, siet vagy türelmetlen.

A kompozást vérlázítóan kellemesen sikerült eltölteni. Az első 40 perc hamar elrepült a Nemzeti Park szigeteinek nézegetésével majd befeküdtünk a hatalmas masszírozó fotelekbe egy klassz lábmasszázsra (,ásodik 45 perc). Mire végeztek velünk már a hajó kikötni készült.

Lehajtottunk a hajóról és megcéloztuk a 44-es utat Krabi felé. Az út tökéletes minőségű volt mind a 200 km-en amit megtettünk a nyugati partig. Nagyon gyér a forgalom (ellenben az úton keresztbe kasul sétálló kutyák miatt igen erősen érdemes figyelni) kellemesen lehetett haladni a fákkal és dús zöld növényzettel borított mészkőhegyek között.

Szerettünk volna még világosban neki állni szállást keresni, de nem tudtunk dönteni az utolsó pillanatig, hogy Krabi város vagy Phang Nga felé vegyük az irányt. Végül úgy döntöttünk, hogy észak felől indítjuk a kirándulást, így Phang Nga lett az uticél. Ez még az autóút végétől 80 km-t jelentett kb. Ezen a szakaszon már csak lassan tudtunk haladni pláne alkonyat után, ugyanis az út szélén kivilágítatlanul, hol sétálló emberek, hol motorosok, hol oldalkocsis mozgó büfék haladtak miközben szemből át-át jöttek előzéskor a sávunkba. A leállósávba tökéletesen le lehet ilyenkor húzódni , semmi gond nem lenne, ha a vak sötétben nem botorkálnának itt.

A táj még mindig meseszép, vad dzsungel, kisebb-nagyobb hegyek, zöldellő mezők, pálma mindenhol. Phang Nga elérése nem hozta meg az áhított pihenést, ugyanis egy magasabban fekvő település, mely teljesen mentes a szállási lehetőségektől és fehér embertől. Azért a 7/11-ben egy hotdog-ot benyomtunk (kicsit feltörte a szájpadlásunkat, nem a mai szállítmány része volt a buci az tuti, de éhes ember nem válogat alapon...)

A tájról innen már nem tudok sokat mesélni mert egyre sötétebb lett 7 óra lévén, azonban elkaptunk még egy partot félhomályban - ahova szállás reményében kanyarodtunk le. Erről röviden annyit, hogy a tzunami által igen súlyosan érintett terület volt, nem is állt helyre igazán az élet, a partszakaszon gyér növényzettel, leginkább fű és fiatal facsemeték. A hullámok ebben a nyugalmas időben is hatalmasak voltak. Kicsit elszomorító látvány volt a történteket felidézve. Egyébként ez az egész partszakasz - Burma alatt vagyunk 210 km-el - igen erősen károsodott a szökőár miatt. Nagyrészt visszaépítették de az élet már nem olyan mint előtte, sokkal kevesebb a turista (legalábbis az utikönyvek szerint, holnap erről többet tudunk már)

Ezután már csak egy elfogadható szállás megtalálása lebegett a szemünk előtt, de ennek reményében folytatni kellett az utat. Az olvasottak alapján (4 évvel ezelőtti Lonely Planet) nem számíthattunk nagy választékra, de a térkép több resortnak látszó helyet jelölt Khao Lak-nál. Hát irányba vettük ezt a partot. Khao Lakról annyit, hogy teljesen elmosta az ár 2004-ben, de mivel nagyrészt helyreállították amit lehetett számítottunk néhány resortra. Már éppen vissza akartunk fordulni, hogy Phuketen szálljunk meg - mert vak sötétben a táblákat sem láttuk- amikor kitotóztuk a Similan szigeteket jelző táblából, hogy elértük a célt. Az első kivilágított resortnál lekanyarodtunk hátha... A resort gyönyörű, azóta megtudtuk, hogy 5 hónapja nyitott és az ára elképesztően kedvező. Maradtunk! Free internet, szépséges szoba, reggeli az árban, mi meg hulla fáradtak.

Holnap belevetjük magunkat a város és a környék felfedezésébe (barlangok, vízesések, homoskos partok...)