Június 10.

AVIS

Ma délben kellett leadnunk a kölcsönzött kocsit, tehát volt 1 óránk, hogy tankolással együtt megérkezzünk az Avishoz. Jobb ha nem késik az ember mert szépen felszámolnak a késedelemért. Térképen megkerestük az irodát ami nagyon közel esett hozzánk, majd elindultunk. Persze az előre eltervezett úton nem sokáig haladtunk, mert nem volt éppen ott kanyarodási lehetőség amerre szerettünk volna menni. (a térkép nem jelöli, hogy a kereszteződésekben merre lehet és merre nem kanyarodni)
Nem volt gond, gyorsan megtaláltuk azt az útvonalat amelyről becsatlakozhatunk a megfelelő útba. Meg is találtuk az Avis irodáját mintegy 15 perc alatt, de el kellett mennünk tankolni, mert tripla áron számitják fel a benzint ha kevesebbel adja vissza az ember. Irány a kút! Gondoltuk előbb-utóbb jön szembe. Hát inkább „utóbb” jött… Végül is 12:OO-ra visszaértünk és minden rendben volt, akárhogy vizslatták a kocsit nem találtak rajta egy olyan karcolást sem amit ne jelöltünk volna meg átvételkor.

Innen már gyalogosan mentünk tovább. Két választás volt: skytrain-el 1 megálló vagy vizi taxival 2. Persze a vizi útvonalat választottuk a mocskos kis csatornán. Első megálló a Zenith utcája volt, de most feljebb lakunk pár utcával ezért még egy megállót akartunk menni. Na ott nem állt meg! Jóval tovább mentünk mire ki tudtunk szállni. Ezzel nem is lett volna baj ha nincsen 39 fok árnyékban! Amikor az ember bemegy a 9O fokos szaunába pont annyi levegőt kap mint Bangkok utcáin ebben az időben, a déli napon sétálva. Mivel út közben arra gondoltunk, hogy Budapesten hányszor fogunk erre a fojtogató melegre boldogan gondolni és mennyire fog hiányozni, már nem is tűnt olyan kinzónak a hőség.

Amint megérkeztünk foglaltunk holnapra egy reptér közeli szállást és felmentünk az épület tetején lévő medencéhez. Holnap dél körül átmegyünk egy másik szállodába – közel a reptérhez – mert ha estig maradnánk itt akkor egy teljes napot ki kell fizetni a szobáért, igy viszont negyed áron megússzuk és tudunk pihenni a 12 órás út előtt.

Estefelé tettünk még egy búcsú-kört a szálloda körül, bementünk a Zenith-be nosztalgiázni és elhoztuk az utikönyvet amit Polették hagytak a recepción mondván, hogy úgyis ott szállunk meg. A könyvben találtunk egy nagyon kedves levelet, amit nagyon köszönünk, egyet értünk teljes mértékben és megismételjük amint lehet!
Következő állomás a tegnap felfedezett masszázs szalon volt. Kellemesen szadisták a lányok, itt jól agyonverettük magunkat majd beültünk vacsizni. Az étterem "old german beergarden" néven fut és azért írom le a nevét, hogy ha véletlen erre téved bármely kedves blog-olvasó be ne tegye ide a lábát! Nem olcsó viszont annál rosszabb. Ha ilyen ételt szolgálna fel a hazájában már agyon ütötték volna.

Utolsó felvonása a napnak a bepakolás. Még jó hogy délután vettünk egy sport táskát, mert így be tudtunk mindent pakolni. Jelenleg van 3 közepes méretű bőrönd, egy hátizsák cca. 15kg (ez kézi poggyász) és egy válltáska amiben kb. 20 kilonyi katalógus van. Fejenként 20 kg a megengedett mennyiség, tehát a prosikkal dugig lévő táskát egy könnyed mosoly kísérétében kell bevinnünk mintha pehely könnyű volna "csak olvasnivaló az útra" jeligével... A vastag, nehéz ruhákat mint pl. farmer és pulcsik rajtunk lesznek, ezeket ki kellett venni a bőröndből. Konkrétan 2 pulcsi, farmerkabát, farmernadrág jelmezben kell elindulnunk, mert ezek önmagukban nyomnak vagy 6-7 kilót. Bence teletömte a dzsekije zsebét "biblia" vastagságú utikönyvekkel és Benazír Bhutto életéről szóló 600 oldalas könyvvel. A hátizsákról csak annyit, hogy 2 laptop van benne, meg ami kimarad holnap...