Április 14. Penang

Április 14.

Penang főváros, sziget túra
A szállodában eltöltött reggeli után elindultunk Georgetown-ba, a fővárosba. Terveink szerint a Victoria Clock Tower-nél letettük a kocsit egy parkolóházban és megkerestük az ingyenes „Hop On Hopp Off” buszt, mely a centrumban tett egy kört. Így érintettünk minden nevezetesebb látni valót. Egy teljes kör megtétele után (kb. 40 perc) leszálltunk és elsétáltunk az óra toronyhoz,melyet Viktória királynő tiszteletére építettek. Innen már igen rövid sétával elértük a világító tornyot, mely cirka 200 éves és egyike a Malajziában található, mai nap is működő világító tornyoknak.
Bence bátran megmászta a 22 méter magasba vezető fokokat és körbefotózta a várost. Néhány merészebb társa is akadt erre az útra akik bátran felkapaszkodtak a magasba, de lefelé már igencsak toporogtak a lépcső tetején. Nem tudni, hogy végül lejutottak-e mi nem láttuk őket többet…
Jómagam a torony alatti kertben sétálgattam mozgó szúnyog eledelként ez idő alatt néhány fehér nő társammal. Úgy látszik nem én vagyok az egyetlen akik nem ugrálnak a magaslatokért.
További terveinket megváltoztattuk és a városon kívüli tájakat választottuk további úti célként. Mint minden más szigetnek a fővárosa/kikötővárosa, Georgetown sem tartogatott annyi szépséget, hogy itt töltsük a nap hátralevő részét, inkább kíváncsian indultunk a szigeten körbevezető útnak. Az út kb. 45 km alatt teljesen körbevisz a szigeten.
Első megállónk Bathu Ferringhi part menti üdülőhely egyik kicsiny öble volt. Nagyon szép homokos parttal a vízből kiálló néhány nagyobb sziklával. Készítettünk néhány képet majd indultunk volna tovább,amikor Bence a vízben felfedezett VALAMIT. Tőlünk 10 méterre a tengerre mutatott… A látvány érdekes és egyben hátborzongató volt, egy hatalmas kígyószerű lény vadászott a parttól nem messze. (Eddig is úgy véltük, hogy a fürdőzés nem kap Penangon központi szerepet a programunkban, mivel számos Jelly Fish történetről hallottunk ezeknél a partoknál, de ezen a ponton bizonyossá vált, hogy akkor sem megyünk be a vízbe ha pisztolyt fognak a fejünkhöz)
A partról lefotóztuk a LÉNYT, mely hosszas találgatás után valamiféle gyíknak tetszett. Kígyóra tippeltünk de egy kövön félig megpihent vadászat közben, ekkor derült ki, hogy lábai is vannak. A méretéről csak annyit tudnék mondani, hogy kígyónak óriási lenne, krokodilnak pedig alultáplált.
Az út innen a hegyek felé vezetett szép kilátással a tenger felé. Jobbra-balra élénk zöld trópusi növényzet övezte végig az utat. Egészen magasan játunk már, mikor utunk egy víztározó mellett haladt el, ahol néhány fénykép erejéig megálltunk. A látvány meseszép volt a tengerrel a háttérben.
A szigetnek ez az oldala teljesen lakatlan viszont látnivalóban minden képzeletet felülmúl. Kanyargós hegyi út, kisebb vízesésekkel tarkítva, mely az út alatt csobog tovább a tenger felé. Meglehetősen magasan jártunk így megszakítottuk utunkat ismét egy kilátó pontnál, hogy további fotókat készítsünk.
Az apró parkolóból, ahol meg tudtunk állni néhány percre csodálatos látvány tárult elénk. hatalmas zöld erdők, a tenger na és 2 db hatalmas méretű pók!
Ezeket a számomra riasztó szövőlegényeket is befotóztuk amint hatalmas, szinte láthatatlan hálójukon ejtőznek egy fenyőhöz hasonlatos fa ágai között.
Utazásunk kezdetén ezek az élőlények még távolinak tűntek számunkra, de az elmúlt időszakban személyes élményünk volt egy kobrával találkozni (hála Istennek nem a házunknál hanem egy lakóparkban ahol a barátaink laknak/laktak) valamint ismerőseink meséltek skorpióval való randiról és néhány tenyérnyi méretű ugró pók is előfordul, így óvatosabbak vagyunk, zárt cipő nélkül nem mászkálunk ilyen területeken.
Következő pihenőnk egy út menti „piac”, ahol színesebbnél színesebb gyümölcsöket árultak kis bódékból egészen a dzsungel mélyén.
Csodaszép pálmafákkal és egyéb trópusi növényekkel szegélyezett úton haladtunk végig a szigeten, míg visszaértünk a sziget nyugati oldalára. A sziget délnyugati csücskében megálltunk egy nagyobb városban, melynek mai napig sem tudjuk a nevét de egy nagy Plázát mondhat a magáénak amibe be is mentünk nézelődni. A bejáratban feltölthető telefonkártyákat árultak, amiből vettünk is egyet vészesetre.
A „ruhaboltok”-at leginkább úgy tudnám beazonosítani mint az otthoni méterárú boltok. Bonyolult szabásmintát itt nem kell alkalmazni ugyanis a lakosok 95%-a muszlim + indiai. „végy 2 méter anyagot és tekerd magadra”
Innen a fővároson keresztülvágva elértük kiindulási pontunkat a szállodát. Este már csak egy kis vacsorára volt energiánk a hotel éttermében mielőtt álomba szenderültünk várva a másnapi indulást Kuala Lumpurba.