Május 18.

Utazás Nakhon Si Thammaratba

11 körül sikerült elindulnunk Trang felé, ahonnan a keleti partra átvezető utat jelöli a térkép.
Mindenféle eltévedést mellőzve a helyes úton skerült végig haladnunk azonban Trang és Krabi között az út igen rémes képet mutatott. Lázasan dolgoznak ezen a területen, hogy az 1x1 sávos útból minimum 2x2-t varázsoljanak, ami szuper lesz HA KÉSZ LESZ. Végig útszűkitésekkel, elterelésekkel és a betonút időleges megszűnésével kellett megküzdenünk miközben kerülgettük a 3O km/h sebességgel döcögő disznó –, jack fruit és egyéb élő és élettelen dolgokat szállitó teherautókat, motorosokat valamint a szemből egymást előzgető, 13O –al száguldó kamionokat. Akár a Collyn McRay rallie thai módra. Már azon gondolkodtunk, hogy több esélyünk van a túlélésre ha leülünk Sumatra sűrűn földrengéses partjára és megvárjuk a cunamit  Igazából a titka, hogy gond nélkül átvészelje ezeket az útszakaszokat az ember, ha a figyelme egy pillanatra sem lankad, még a pislogás idejére sem. Ezt meg tudtuk simán oldani mert hol Bence, hol én pislogtunk felváltva 

Trang után már a 4O3-as útra rákanyarodva melyet nyugodtan nevezhetünk autópályának is, megszűntek a korábbi kellemetlenségekés a tájban gyönyörködve haladhattunk Thong Song irányába, mely egy nagyobb kereskedelmi és ipari központ Nakhon Si Thammarat előtt kb. 7O km-el. Itt pihenőt terveztünk de különösebb okot nem találtunk a megállásra a városon áthaladva, igy tovább robogtunk eredeti célunk felé.

Nakhon Si Thammaratról bővebben a bal oldali sávban olvashattok!

A város közepesen nagynak mondható, de itteni mérce szerint nagyváros, telis tele Watokkal. A leghiresebb Watja Délthaiföldnek is itt található, mely Wat Phra Mahathat névre hallgat és a bangkoki Wat Phóhoz hasonlitható. Kiváltságos helyzetben lehettünk mert jelenleg egy 7 napos ünnep van a Vishaka Puja , ami Buddha születésének, megvilágosodásának és halálának évfordulója, a Buddhisták egyik legnagyobb ünnepe. Pontos napja május 19. azaz holnap, tehát erre a napra terveztük a Wat meglátogatását is.

A városba késő délután értünk be és egyből, a már korábban kiválasztott Twin Lotus Hotel keresésére indultunk. Megálltunk egy tourist office feliratú épület előtt, melyben egy árva lélek sem beszélt angolul, de mg azt sem tudták megmutatni a falra akasztott várostérképen, hogy jelenleg hol vagyunk! Azért egy térképre szert tettünk amin jól láthatóan feltüntették a hotelt is amit kerestünk. (ez az egyetlen nagy szálloda a városban)
Hamarosan a recepción álltunk ahol kedvesen fogadtak és megmutatták a szobát… Illetve meg akarták mutatni de nem nyilt az ajtaja egyiknek sem, csak pár emelettel lejjebb. Ekkorra már annyira fáradtak voltunk, hogy a kocsiba is elaludtunk volna – utólag azt mondom jobban jártunk volna, mert akkor a kiütések amik reggelre a lábamon kijöttek most nem lennének nagy valószinűséggel – de végül megkaptuk a kulcsot a 11. emeleti szobánkhoz. Persze a szoba amit kaptunk poros nyomába sem ért a feljebb látottakéhoz, lepukkant volt nagyon.
Igaz internetet igértek ingyenesen, de az a hálózat amit a szobában elértünk mind fizetős volt… Még este miután a Kentuckyban megvacsoráztunk (igen, sajnos ilyen fenemód európaiak voltunk, de ez volt a legközelebb) a szobában körbe-körbe jártam a laptoppal és a gardróbszekrényben sikerült levadászni az ingyenes internetet! A jel igen halovány volt igy pihenéssel töltöttük az estét.