Március 20.

Vimanmek Palace, csatorna-taxi

Bőséges reggeli után elindultunk a szállodánk mögötti kis csatornához (én kanálisnak hívom a szaga, színe, mérete alapján is találó ez a szó rá. Nekem még valahogy nem sikerült a párhuzamot megtalálnom Velence és Bangkok csatornái között annak ellenére, hogy számos útikönyv ezt teszi) kikötőjébe mint 3. napja minden nap.
Ma azért választottuk ezt az útvonalat, mert a hajó végállomásánál van a Thai Airways irodája valamint a közeli Dusit negyedben található parkban van egy nagy állatkert, a Márvány palota (Carrarai márványból) és az V. Rama király által építtetett Vimanmek Udvarház.

A Thai Airways-nél megtudtuk, hogy Samuira a repjegy 3600 THB – ez 400-al olcsóbb mint a hozzánk közeli kis utazási irodákban – és kis Boeing repül a szigetre. Ez számomra fontos volt mert tavaly egy légcsavaros lélekvesztővel repültünk át Phuketről Samuira ami nem volt egy leányálom.

Amint végeztünk megalkudtunk egy Tuk-Tuk-kal 40 THB-ban a palotáig vezető útra és néhány perc múlva meg is érkeztünk. Mivel tegnap este elolvastam az egyik útikönyvünket, megtudtam, hogy a parkba (ahol a Vimanmek Tíkfa udvarház, Abhisek Dusit trónterem …található) nem kell belépőt fizetni amennyiben megőrzi az ember a Királyi palota belépő jegyét. Véletlen megőriztük!
(itt emelnénk ki újra, hogy mindennek az árát csakis az utánunk és ezt a blogot olvasó utazók részére írjuk be. A személyes tapasztalatunk sok más blog olvasásakor az volt, hogy a „költségek” részre egyáltalán nem fektettek hangsúlyt, mi ezt most bepótoljuk és reméljük hasznos segítség lesz minden Bangkok-ba utazó részére a jövőben).

Meg kell említsük, hogy ma pokoli meleg volt, legalább 40 fok és nagyon magas pára tartalom. A levegő ha meg is mozdult csak a forró légáramlatok kavarogtak.

Tehát ott tartottam, hogy besétáltunk a parkba, ahol az első épületben több százéves bambuszkosarakat, régi kelméket, fafaragásokat valamint arany és ezüst tárgyakat nézhettünk meg, melyek csodálatos art d’eco stílusú brilliáns berakásokkal voltak díszítve.

Mivel ez a terület a királyi család tulajdonát képezi, ide sem lehet bemenni rövidszárú nadrágban/szoknyában és ujjatlan pólóban. A felkészületlen turistákra mindenhol gondolnak, itt is bérelhettünk ruhát. Az én jelmezem egy Kínából szabadult kisiskolás egyenruhájának ingéből valamint egy – már a királyi palotából jól ismert – levegőt semmi esetre sem áteresztő vastag szőttesből állt. Bence új ruhatárán sírva nevettem – sajnos a fényképezőnket minden mással együtt kint kellett hagyjuk – mivel rövidnadrágba jött, neki is adtak egy selyemszerű, leginkább a már otthon is divatja múlt „gyúrós gatyákhoz” tudnám hasonlítani. Olyan tökös fazon J és mindenképpen marha meleg…

Így vágtunk neki a világon legnagyobb aranyozott tíkfa épületnek, mely 5 évig volt V.Rama király lakhelye. Az épület nagyon szép és barátságos volt, otthonosan berendezve – szerintem sokkal élhetőbb mint az európai rideg márvány és gránit kastélyok. Mondtam is Bencének, hogy itt elnyomorognék, mire ő: „valószínűleg le is kéne szoknod a dohányzásról” J Hááát itt csak egyszer lehet hibázni az tuti, égne mint Gyöngyös mert minden fából épült.

A bejáratnál próbáltunk felzárkózni az előttünk éppen induló kínai csoporthoz, mivel egyedül nem lehet bolyongani az épületben csak vezetővel. Valamiért kiszúrtak minket a csoportban a bejáratnál és mondták, hogy kb. fél óra múlva indul angol nyelvű idegenvezetés várjuk meg.

Nagyokat bólogattunk – mint ahogy ők szokták ha fogalmuk sincs semmiről akkor is - és 2 perc múlva ismét kínai barátaink közé ékelődtünk. Ki tudna a 40 fokban még fél órát várni??? Angol idegenvezetééés? Minek? Hiszen fel sem tűnik ha egy thai ember angolul beszél olyan kiejtése van! A sztorit meg majd mi elképzeljük, hiszen ez is csak egy lakóépület volt szobákkal.

Így 2 fős magáncsoportunk útnak indult. Kínai csapatok tömegét hagytuk magunk mögött, de azért néha meg-megálltunk mellettük mert a hanglejtés és a mimika ahogy az idegenvezetőjük mesélt könnyeket fakasztott a szememből – naná, a röhögéstől. Aki látott akár egyetlen részt a HEROES nevű sorozatból és ismeri Hero-t az sejti mit élhettem át.

Itt átvenném a szót Anditól hiszen az állatkertre már nem tudtunk elmenni ezért sem mellékelünk képeket erről. Sajnos sétálgatás közben igen rosszul lettem össze vissza kóvályogtam. 3 napja nagyon megfáztam a légkondi alatt és a krónikus arcüreggyulladásomtól tartva antibiotikum kúrára fogtam magam. Sajnos a mai meleg és a gyógyszer miatt erősen szédültem. Végül a parkban egy hideg víz és pár perc pihenő után már jól voltam. Hazafelé a megszokott úton simán ment minden.

Délután pihi a szállodában, nem mászkáltunk már a pokoli melegben csak az esti utunkra mentünk el a mi kedvenc kupinkba netezni. Ma nem mentünk fel a sky pool-ba sem fürdeni. Egyszerűen elment az idő… Esténkét megnézzük online a híradót az M1-en a gépen! Elborzadva láttuk az otthoni – 4 fokos időjárást!

Holnap az utolsó nap Koh Chang előtt ezért akármi is lesz elmegyünk a Patpongra és a Kínai negyedbe. Kellene néhány dvd és egy-két ruha, mert amit hoztunk hiába mossuk olyan pára van hogy nem szárad és különben is minek mosni ha venni is lehet?! J

Jó lenne eljutni Ayuatthaya-ba mert most is épp a TV-ben beszélnek róla. Olyan gyönyörű de sajnos most nem fog menni már. Mivel még legalább 4 szer leszünk itt Bangkok-ban a különféle repcsi csatlakozások miatt biztosan szakítunk rá időt.