DEC.13.- HANOI

A mai napot Hanoi felfedezésére szántuk, méghozzá gyalogosan. Első célpontuk a "Train street" mivel csak 10-15 perc sétatávolságra lakunk tőle. Mára ezt az utcát lezárzák a balesetek miatt, ezért a lakott részen nem lehet sétálgatni úgy mint régen. Leleményes nép mindent IS megold. Két választás van ha szeretnéd a robogó vonat és a ház fala közé préselni magad: 1. elfogadod a meghívást a kedves hölgytől aki az otthonába invitál amint közeledsz a sínekhez 2.ha szomjas vagy, ha nem elfogadod az invitálást a másik kedves hölgytől aki már szalad is előre, mutatva az utat keskeny folyosókon befelé a házak között, át egy vagy több lakáson ? míg végúl kiérünk a sínekhez de már gyorsan taszigál is be egy ajtón, mintha valaki elől bujkálnunk kellene. Még csatlakozik hozzánk egy másik európai család és egy brit úr (aki végig azon bosszankodik, hogy micsoda egy "crazy" város ez! semmit nem változott mióta először itt járt... nem értem minek jár vissza ha ennyire bosszantja a sok dudáló motoros!?) de már hozza is a hölgy az ital lapot amelyről jó drágán (50.000 VDN=750 HUF/db) választhatunk gyümölcs smoothie-t, kávét vagy üdítőt. Közben folyton kimászkálunk a helyiségből a sínekre fotózkodni mint a rossz gyerekek, mire a hölgy kiugrik egy másik helyiségből és terel bennünket vissza az erre a célra kialakított "kávézóba" (3 kis asztal, pár szék és Ho Chi Minh apó fotója két vörös zászló között). Persze amint elmegy leadni a rendelést egy helyiséggel arrébb, mi már mindannyian a síneken pózolunk ismét :-) Mindösszesen 10 percet kellett várjunk a vonat érkezéséig, amikor ismét kirontott a házigazda asszony és most kifele cibált minket, mutatva hogyan és hova álljunk. Sok verzió nincs:

Ezután célbavettük a Temple of Literature-t, mely közel 1000 éve épült, mintegy emléket állítva Confutiusnak és azoknak a doktoroknak akik itt tanítottak és avató szertartásokat tartottak 700 éven keresztül, amikor is ez az épület együttes volt Vietnam egyetlen egyeteme. Innen a Military Museum volt az uticél, átvágva a Lenin Parkon (egy Lenin szobor, tollasozó iskolások, egy gördeszkás és jónéhány helybéli zsuga partiban a földön)

A múzeum bemutatja az Első és Második Indokínai Háborúban használt fegyvereket, néhány régi képet valamint egy lelőtt Boeing B-52G gépet. A Flag Tower is a múzeum területén taláható, mely a Hanoi fellegvár megfigyelőpontjaként működött.

Irány a Ho Chi Minh Mauzóleum! Itt nár vagy 4. órája gyalogoltunk de észre sem vettük annyi látnivaló volt útközben. Ez így igaz valóban DE egy másik fontos eleme is van a vietnami városnézésnek ami miatt újra és újra erőre kap az ember, ha másért nem, hát az életbenmaradás ösztöne minden egyes "zebránál" (már ahol van, de ha van is, nem nagy segítség) olyan adrenalinnal tölt el, hogy nem tűmik fel az újabb 1-2 km séta a következő látnivalóig...

A mauzóleumhoz érve (itt már a nap is sütött rendesen, 30 fok biztosan volt és 94% páratartalom) nem akarod azt a pillantást magadénak tudni, ami az őr szeméből feléd irányul. Hát persze, hogy rövidgatyában vagyunk! Naná, hogy nem ér a térd alá! Persze csak nálam volt ez gond, a fiúknál "no ploblem". Nem kellett sokáig agyalni, Thaidúföldön is épöl erre biznisz... csak meg kell találni a szoknya árust! Nylon! Mi más?!+15 fokot dob a hőérzeten de nem panaszkodom, otthon 5 fok van és esik. És a biznisz része: 200.000 volt a szoknya de sokalltuk, ezért megalkudtunk 100.000-ben de vissza kellett adni a menet végén :-))) hát mi sem vagyunk már a régiek.

Megszavaztunk egy kis pihenőt vacsi előtt, így visszatekeregtünk a hotelbe. Az este vacsi és egy kis séta a máskásabbnál márkásabb cipőt, ruhát, táskát aruló boltok között. Egyébként a Salomon, Nike, Hoka, ON, North Face stb. gyárak mind itt vannak, ebből dömping van. Én nem is tudnám megmondani, hogy ezek a cuccok miben különböznek a nálunk kapható "eredeti" termékektől.