Márc.18.

Csatorna hajó városnézés és Siriraj kórház, múzeum – anatómiai szárny

Reggeli után fél 11 kor elindultunk megkeresni a TAT (Tourism Authority of Thailand) hivatalos irodáját, hogy megtudjuk a thai hivatalos – nem magán társaságok által üzemeltetett – utazási szervezet mit ajánl és mennyiért. Itt úgy döntöttünk megváltoztatjuk az útitervet és egyenlőre még nem megyünk le Malaysiába. Szombaton el szeretnénk indulni Koh Changra és buszjegyet kell vennünk. Ugyan minden 2. bódé utazási irodaként működik, az árai hasonlók azaz 900THB/fő egy jegy az általunk kiválasztott szigetre (5 órás út, de némely cég akár 7 órát is utaztat míg eljuttat Trat-ig ahonnan 1 óra kompozás a sziget). Tehát nem akartunk hibázni… A Lonely Planet-et oda-vissza elolvasva rengeteg típusú busz közül lehet választani a légkondi nélkülitől egészen a VIP minibusz-ig.

Első sétánk a hotelből a közeli -15 perc gyalog- TAT irodába vezetett ahol felvilágosítást adtak, hogy az Ekkamai állomásról indulnak a kormány által üzemeltett buszok – mi ezt választottuk a magáncégek üzemeltetésében lévők helyett, mert ezt megbízhatóbbnak mondják – ahol a jegyet meg tudjuk venni. Mivel indulásunk szombatra esik és még iskolai szünet is van, tanácsos előre megvenni a jegyet ezért ezt délutánra beütemeztük.

Következő célállomásunk a Siriraj kórház, melyet az útikönyv leírása szerint erős idegzetűeknek ajánlanak. Hogy miért??? Majd később kiderül… J

El kellett jutnunk a Chao Praya folyóig, ugyanis a kórház a folyóparton van. Nem akartunk hosszadalmas sky train-elést, ezért a szálloda mögötti kis csatornához mentünk és találtunk is egy apró stéget ahol fel tudtunk szállni egy ún. csatorna taxira -ezt a csatornát már napok óta figyelgettük a Sky Pool ról - ennek a járműnek a lényege, hogy eszeveszett tempóban száguld és csak relatív rövid útvonalon közlekedik. A környék meglehetősen szegényes nem kimondottan turistáknak való utazási forma ez. Többnyire a helyi emberek használják akiknek nincsen a skytrain-re pénzük de mégis gyorsan akarnak eljutni A-ból B-be.

Nem kellet sokat várnunk mire egy fából tákolt csónak speed boat-hoz méltó iramban megérkezett elénk. Itt aztán nincs hezitálás meg járatszám keresgélés, kérdezősködés, hogy „ mi az uticél?” Vagy beugrasz amikor eléd ér vagy lemaradsz! Beugrottunk. Iszonyatosan gyorsan mentünk a csatornákban, a vezető komolyan úgy érzi magát mint egy autóversenyző, amúgy mindenhol jellemző ez a fajta vezetési stílus itt. A víz igen bűzös és barna vannak benne dögök meg mindenféle hulladék is. Alkalmanként a képünkbe is spriccelt útközben de nem lettünk még ez idáig kiütésesek. A mellettünk utazó szerzetesek és utasok is kapnak a becsapódó vízből rendesen, de úgy tűnik nekik sem árt.

Egyszeri átszállással elértünk utunk feléhez, ami a Siam tér (belváros) közelében volt. Közben komoly ízelítőt kaptunk a helyi életformából a csatornából nézve – egyszerre lenyűgöző és elgondolkodtató . A folyót egy 55 perces laza meneteléssel értük el, de azért ma is tanultunk valamit J Kiszállva a csatornataxiból egy kedves thai beszélgetésbe elegyedett velünk –nem először, emlékszel? Királyi palota… - hogy honnan jöttünk, meddig maradunk, hol lakunk stb. kellemes 10 perces „érezd jól magad, hova mész? Segítsek útba igazítani?” beszélgetés következett… Mikor megtudta, hogy a Siriraj kórház múzeumába megyünk segítőkészen közölte, hogy „ohhhhhhh az csak 2 kor nyit ki ma, mert valami szent ünnep miatt most a szerzetesek… Na? Rémlik? Imádkoznak, hát peeerszeee J DE! Ő addig ajánlaná, hogy menjünk egy rövid 3 állomásos nézelődésre, hiszen még nem láttuk a Fekvő -, Ülő -, Álló -, Lucky Buddhát. Nem, valóban nem láttuk és majdnem el is gondolkoztunk amikor adott még egy hasznos információt a kedves idegen: MA és csak MA a kormány támogatja a Tuk-Tuk utazásokat a városban így nekünk, turistáknak csak 20 THB ez a kis körút! Hiszen tegnap este a TV-ben is erről volt szó –mondja – butaság lenne kihagyni. De csak a sárga jelzésű –állami – Tuk-Tuk-ot válasszuk, mert azt támogatja a kormány. Mire 2-t néztünk már barátunk lefarolt, Tuk.Tuk-os „új barátunk” megjelent. Ugyanezt meghallgattuk és még annyit, hogy a végén elvisz egy „factory”-ba is!!! Juhijj! Itt jelentek meg útikönyvünk sorai másodszor a szemem előtt: „ a szélhámosok nagyon olcsón, akár ingyen is elvisznek néhány látványossághoz, majd egy factory-nál megállnak, hogy „jutányos” áron vásárolhasson a kedves utasuk, ám a sztori lényege, nem a mi kényeztetésünk. A Tuk-Tuk -os ingyen benzin utalványt kap ha vásárlót visz ezekbe a ruhagyárakba. Ha nem vásárolsz, utad itt véget is érhet, mert a fuvarosod úgy otthagy mint eb a sz…t.

Udvariasan megköszöntük a sok hasznos infót és nem létező thai barátainkra hivatkozva elindultunk a helyes irányba a folyó felé. A kikötőtől már csak 10 percnyi hajókázásra volt a célállomásunk.

Siraraj kórház/múzeum

Kívülről teljesen átlagosnak tűnő épület, múzeuma azonban meglehetősen szokatlan látnivalókat kínál: méhmagzatokat, árammal kivégzett bűnözők koponyáit…Itt őrzik ezen kívül formaldehidben az errefelé leghírhedtebb bűnöző, sorozatgyilkos testét.
A látvány nem mindennapi: formaldehidben tartósított magzatok, sziámi ikrek az összenövés formáit tökéletesen szemléltető formában, rendellenességek csecsemőkön, magzatokon…ami csak előfordulhat és torz az itt látható. Ami nagyon érdekes volt az egy teljes emberi kipreparált idegrendszer, melyet először itt tudtak véghez vinni (a National Geographic műsorán nemrég látható volt erről egy igen részletes műsor)
Kép mellékelve… Természetesen ide sem járnak turisták mi is úgy botlottunk bele a film megnézése után az útikönyvben itt a szállodában…

Hazafelé a Chao Praya (Bangkok fő folyója) expressz hajóval és sky trainnel jöttünk. Ez egy nagyon szép kb 45 perces út a helyi folyó expressz hajóval. Útközben érintettük a királyi palotát a Wat Arun-t. Nagyon sokat fotóztunk olyan szép és kontrasztos Bangkok a folyóról. Nagyon érdekes a sok modern felhőkarcoló között a rengeteg kicsi-közepes-nagy, régi-új hajó látványa.
(Rengeteg képet és videofilmet készítünk az út során már 500 kép van és kb. 1 órányi videofilm, de sajnos ezekből igen keveset tudunk nektek megmutatni, mivel a tárhelyünk véges a blogon. Igyekszünk a problémát hamarosan orvosolni egy feltöltő oldal létrehozásával…)

A vízi túra után még elmentünk sky train-el az Ekkamai buszpályaudvarra megvenni a Koh Chang-i buszjegyünket, ami elég jól sikerült: 1st Class légkondis busszal – meglátjuk ebből mi lesz igaz J - 250 THB/fő (1500 HUF/Fő)! Az utazási irodában ajánlott 900 THB-s (5400 HUF / Fő) árnál jóval kedvezőbb azt gondolom és a buszt is megnéztük magunknak, semmi baja. De erről majd vasárnap írunk ( ezek a buszok thai emberekre vannak méretezve ezért lehet hogy szűkös lesz az 5 óra út).— meglátjuk…

Már csak a hazaút 4 megállónyira volt, így gyalog elindultunk amit 1 megállónyi séta után befejezettnek tekintettünk és felszálltunk a sky trainre tekintettel a mai 6 órás menetelésre.
Leszálláskor találtunk egy pici utazási irodát, ahol megtudtuk a Koh Samuira induló gépek jegyárait (Thai Airways): oda-4000 THB, oda-vissza- 7800 THB. Ez nem rossz (kb. 24.000 HUF/ Fő oda)! Valószínűleg megvesszük, de inkább egyik nap közvetlen a Thai Airways irodájába megyünk ahol ez még olcsóbb lesz szerintünk.

Már csak az esti internetezés van hátra, irány a prosti negyed J Go go bár = ingyen net!!!