Aprilis 16.

Electric Fair

Miután este átrendeztük a cellánkat - én kimentem a folyosóra, Bence meg átfordította közben az ágyakat, melyeket élükre állítva „könnyedén” el lehetett fordítani, így egy picit jobban ki tudtuk használni a szoba adta lehetőségeket – egy fokkal jobb éjszakára számítottunk. Én szerencsés voltam mert sikerült alvással töltenem a 2. éjszakát de Bence reggel 7-ig dvd-zett 
Ezek után indultunk neki a várva várt Electric Fair-nek. Felpattantunk az MTR-re a Yau Ma Tei megállónál amiről a Central állomáson leszállva elértük az Airport Expresszt. Ezzel a gyorsvonattal – ami egyébként nagyon profi, hipermodern vasút – fél óra alatt értünk ki az Asia World Expo területére ami a repülőtér mögött van közvetlenül és ez a végállomása a reptéri vonatnak. Akár gyanús is lehetett volna, hogy csak mi és még 1 ember maradt a vonaton a kiállítási csarnokig, de nem tulajdonítottunk a gyér forgalomnak túl nagy jelentőséget. Miután leszálltunk a vonatról könnyedén megtaláltuk a helyes irányt – egyébként mindenhol a városban jól lehet a táblák alapján közlekedni – csak éppen minden mozgólépcsőre ki volt függesztve, hogy „üzemen kívül”…? Itt már gyanakodtunk… Sebaj párszáz méter megtétele után beértünk a kiállítási csarnokba, ami kongott az ürességtől. A hirdető táblák mindenféle vásárról adtak információt, de időpontjaik nem stimmeltek az általunk keresett Electric Fair dátumával. Így az információs pultnál lézengő egy szál embert kikérdeztük hogy mi az oka a nagy ürességnek…? A választ már sejtettük: tegnap volt egy Electric Fair utolsó napja és ami még a városban jelenleg tart az a Wan Chai-i Exhibiton Hall-ban van! Wan Chai-ról annyit, hogy Kowloon-nal (kb. itt a hotelünk) szemben található mindössze 5 perc kompozás árán elérhető!!! Tehát 1 órát utaztunk abba a kiállítási központba ahol nincs semmi. Nem volt mit tenni ugyanezt az utat megismételtük, annyi különbséggel, hogy végül a megfelelő helyre jutottunk.
Szeretném megjegyezni hogy a hongkongi közlekedés nagyon jól átlátható, profi az összes MTR vonal és mindenhova el lehet jutni, DE ha át kell szállni vagy csak ki akar az ember jutni a felszínre igen hosszadalmas sétát kell megtenni.
Tehát, bent vagyunk a Wan Chai Exhibition Hall területén. Első körben kiváltottuk a már hónapokkal ezelőtt (interneten) regisztrált belépőinket és bevetettük magunkat az elektromos kütyük világába.
Az itt eltöltött 5 órát képtelenek lennénk részletezni, de rengeteg cég termékeiről begyűjtöttük az infókat és prosikat, aminek a feldolgozása még jelenleg is tart. Az épület 7 szintjén hatalmas csarnokok melyek dugig tele voltak helyi és nemzetközi kiállítókkal. Annyit gyalogoltunk ezen a napon, hogy Bencének a viszerei ibolyakék színben pompáztak és mint egy domborzati térkép úgy festettek a lábai, nekem pedig a cipő 5 helyen törte fel úgy a lábamat, hogy a vízhólyag is vízhólyagos lett azóta sem tudom elviselni ha valami hozzáér a kritikus területekhez.

5 óra is eltelt mire hazabicegtünk, beborogattuk, leragasztgattuk sebeinket, bepakoltunk a holnapi utazásra, majd ismét útnak indultunk. (csak minél távolabb a szobától!)

Elsétáltunk a tegnap este kiválasztott étterembe amit úgy tudnék körülírni, mint a Mc Donalds kínai változatát. Itt fantasztikusan jót ettünk, majd MTR-el elmentünk Tsim Tsa Tsui negyedbe, ahol a legnagyobb márkák üzletei képviseltetik magukat. Innen a kikötőbe vettük az irányt ahol a kihagyhatatlan Hongkong sziget által nyújtott látványban gyönyörködtünk egyet majd felültünk a kompra és áteveztünk a Wan Chai (Hongkong Island központi része) negyedbe. Innen megnéztük a kowloon-i oldal látképét majd ezek után visszamentünk a komppal. A Temple street-i éjszakai piacon – amely a hotelünk alatt van – vettünk néhány kis szuvenírt emlékbe, elbeszélgettünk a helyi festő bácsikával az életről majd felvánszorogtunk kis cellánkba aludni.