Április 14.

Utazás Hongkongba

Reggel 6-ra állítottuk be az ébresztőt, hogy legyen időnk kényelmesen elfogyasztani a reggelinket illetve pár szendvicset tudjunk készíteni az útra – de leginkább a hongkongi napokra J Mivel reggelire nem számítunk a Dorsette Seaview hotelben 24.000/éjszakáért, sem arra hogy étteremben együnk a horror árak miatt, gondoltuk, hogy jó sok szendviccsel elindulunk a méreg drága városba, annyival is kevesebb a kiadás J

8 órára rendeltünk egy taxit, hogy időben kiérjünk a 10:30-as indulásunkig. Hát jó időben kint voltunk kb.12 perc alatt köszönhetően a 170 km/h-ás fiatalos tempónak. Csomagjainkat feladtunk majd Internet vadászatba kezdtünk… Indulás előtt fél órával Bence talált is használható hálózatot, de ez a kis idő néhány kép feltöltésére volt éppen elég indulásig.

Repülőutunk nagyon kellemesen telt, 2:30 perc a menetidő Bangkok és Hongkong között. A Thai Airwaysben eddig még nem csalódtunk, ami a gyenge pontjuk az a fedélzeti kaja mennyisége.

Hongkong repterén egy jó órás sorban állás az emigrációnál majd egy 5 kilométeres séta és már meg is találtuk a csomagjainkat. Neki indultunk megkeresni az Airport Expressz-t ami a Central negyedben lévő MTR állomására fut be, innen pedig a helyes metró vonal kiválasztásával egészen a szállodánk közelébe lehet jutni. Megvettük a 3 napos korlátlan használatú MTR és Airpot expressz kártyánkat mindössze 500,-HKD-ért (22,5 a szorzó) és felpattantunk a város felé tartó vonatra. Végállomástól-végállomásig kb. 25 perc az út, de élvezetes. A „piros” vonalon közlekedő metró megtalálása volt a cél, amely a Yau Ma Tei megállón áthalad. Ezt persze mind fejből és térkép nélkül, mivel a reptéren megszerzett térképet az Airport Expresszre való felszálláskor a kocsin hagytuk amin tologattuk a bőröndöt. A hotel címét is csak haloványan sejtettem, mert azt meg még Bangkokban kellett volna megnézzünk a neten, de inkább fényképeket töltögettünk a blogra J
Így, halovány emlékeimmel a szálloda címéről próbáltuk megtalálni azt a metróvonalat amire a cím alapján tippeltünk. Itt a metró 4 szinten jár egymás alatt-fölött futnak a különböző vonalak. Már vagy 2 órája leszállt a gépünk és még hongkong-i levegőt nem szívtunk, csak aluljárókban és metróállomáson jártunk. De végre megtaláltuk a „piros” metró vonalát, amellyel már csak 4 megálló és – talán jó helyre???? - megérkezünk..
Az aluljáróban bolyongva, kijáratot keresve egyszer csak az egyik táblán megpillantottuk szállodánk nevét és egy nyilat ami az irányt mutatta. Most már nem sok választott el attól, hogy saját szemünkkel győződjünk meg arról, hogy a hongkong-i szállodai szobák mérete milyen elképesztően KICSI.
Végre kijutottunk az utcára a tonna súlyú hátizsákokkal és bőrönddel több emeletnyi lépcső megmászása után! Végre Hongkong utcáin! Az idő kellemes 27 fok körüli, napsütéses volt.
Na hogy innen merre, arról semmi gőzünk sem volt, de nem is érdekelt abban a pillanatban csak a frissen turmixolt mangó shake-et láttuk a szemünk előtt amiből le is húztunk gyorsan 2 nagy pohárral a csomagjainkon ülve és néztük a nagy jövés-menést.
A gyümölcsárus néniről kiderült, hogy tudja hol találjuk a Dorsette hotelt, így már biztosan a cél felé útnak indultunk… 10 perc múlva már a recepción álltunk!
A „lobby”-ról annyit, hogy a méretéből jól látható volt mekkorák lehetnek a szobái, ugyanis az épület széle-hossza kb. 12 x 8 méter.
Namármost van 19 emeletünk és minden emeleten van 16 szoba!!! Magyarul a szoba kb. 6 nm!
Első szobánk a 17.emeleten volt „francia ággyal” és totális klausztrofóbiával. 10 perc veserázó röhögés után felfogtuk a helyzet komolyságát, ugyanis az ágy hossza kb.165 cm volt szélessége pedig 120 cm. Maga a szoba méreteiről nem tudok nyilatkozni mert nem igazán voltak. Azonnal leszólt Bence a recepcióra és arra hivatkozva, hogy mi nem „twin” ágyas szobát foglaltunk (már előre gondolva a méretekre) hanem 2 külön ágyas deluxe-ot, megpróbáltuk jobb helyre pozícionálni magunkat. Pár perc múlva átnavigáltak a 14. emeletre, ahol megkaptuk a kért szobát. Háááááááááát elég durva, akinek eddig nem volt bezártság érzete az itt tuti kialakul! A képek önmagukért beszélnek!
A két külön ágy jobbnak ígérkezett méret szempontjából ezért beköltöztünk…Igazából meg lehet szokni, csak annyi a titok nyitja, hogy ha meg akarsz fordulni akkor ki kell menjél a folyosóra és ott kényelmesen irányt váltva vissza mehetsz a szobába. A fürdőszobáról annyit, hogy ne ejts le semmit, mert amíg lehajolsz érte, addig a fenekeddel leversz valami mást J
Szekrényben ne reménykedj – hova is férne??? – kipakolni meg úgysem tudsz mert ahhoz hely kéne ahol a bőröndöt kinyithatod! Tv viszont van! Legalább 8 kínai csatorna! Mindegy mert olyan magasan van, hogy hosszabb ideig az ágyból nézni képtelenség, máshonnan meg…honnan máshonnan??! Ja, és kaptunk papucsot is aminek a mérete - fent látható - annyira passzolt mint a szobáé :-)
Egy kis öröm az ürömben, hogy van reggelink és ablak a szobához! Ez azért jó hír, mert mindenhol külön felszámolnak 50-100HKD/fő árat a reggeliért.

Sok értelme nem lett volna a szobában maradni ezért egy gyors zuhany és indultunk a környék felfedezésére. Egyébként a hotel lokációja valóban fantasztikus. Kowloon és a Yau Ma Tei negyed között helyezkedik el, egy jó 10-15 perces séta a kikötő, ahonnan a Hongkong Island-i felhőkarcolók (a világ legmagasabb épületei közül jónéhány) csodálatosan láthatóak. Este 7 óra körül értünk le a kikötőbe hangulatos, nyüzsgő utcákon át (éttermek, zöldség-gyümölcs piac).
Azt a látványt amit este Hongkong Island nyújt a kowloon-i oldalról, azt elmondani képtelenség ezért fotóztunk rengeteget…
Egyszer csak mikrofonból bemondták, hogy 8 órakor kezdődik a Hongkong történelmét bemutató híres fény –és harangjáték, amihez vetítővászonként a Viktória-kikötő felhőkarcolói szolgálnak.
Ilyenkor Hongkong jelentős épületei a szivárvány minden színében pompáznak, a tetejükről közben lézer show megy és mindez a hallható harangjátékkal összehangolva. A fényjáték a legfontosabb épületek bemutatásával indult oly módon, hogy az épület nevének említésekor a szóban forgó hatalmas felhőkarcolón színes fényjáték haladt végig. Így ismertük meg életnagyságban a HSBC (Hongkong és Shanghai Bank), a Bank of China, a Két Nemzetközi Pénzügyi Központ (Two IFC) valamint a Viktória - Kikötő felhőkarcolóit.
Fantasztikus volt, ezért már megérte ide eljönni!

Visszafelé beültünk egy nyüzsgő kis utca teltházas éttermébe, ahol rendeltünk egy Shanghai módra elkészített rizstésztát ami sohasem érkezett meg… Felháborodva távoztunk másfél óra elteltével majd úgy eltévedtünk, hogy 2 órásra sikeredett az amúgy 20 perces út, de legalább megismertük a környéket! Most nagyon jól jött a reggel elkészített szendvics.
Lássuk hogy megy az alvás a cellánkban…