Április 15.

Hongkong Island felfedezése


Ébredés után, ami igazából nem tudnám megmondani mikor történt, mert a papír falak miatt az áthallás tökéletes volt egész éjjel az épület minden részéből, ezért igen periodikus volt az alvásunk. Bence reggel mesélte, hogy hajnali 2-kor jött egy angol házaspár az emeletre akik vinnyogó nevetéssel nyugtázták új lakhelyüket, majd realizálták a helyzetet és éktelen ordítozást rendeztek a személyzettel a következő mondatok kíséretében angolul: „tudtuk, hogy kicsi a szoba, de hogy képzelik hogy itt 2 ember elfér??! Ez extrém! Ez vicc…és hasonlók” majd távoztak.
Karikás szemekkel, hulla fáradtan az esélytelenek nyugalmával felmentünk reggelizni a 19. emeletre. Meglepő módon választékos volt a kínálat: pirítós, rántotta, saláták, virsli, bacon, gyümölcsök… Jól bereggeliztünk, hogy elég erőnk legyen a barangoláshoz, nehogy az este beállta előtt vissza kelljen jönnünk a szobába, majd útnak eredtünk.

Kiszúrtuk tegnap este, hogy 1 utcányira van tőlünk a Bridal Tea House "Hotel" amit még 3 hónapja foglaltunk le majdani hongkongi szállásunknak, napi 12.500 Ft-ért. Ezt a szállást - ahogyan már első bejegyzéseinkben is említettük- el kellett vetnünk mert annyit variáltunk a hongkongi utazás időpontjával, hogy betelt a hotel (nagy szerencsénkre!) Szóval mindenképpen meg akartuk nézni ezek után, hogy miről maradtunk le... Háát ha valahogy érzékeltetni tudnám a méreteket talán így tenném: kicsi-kisebb-legkisebb-Dorsette-Bridal Tea Ház-Toi Toi wc...

MTR-el (metró) elmentünk a Hongkong szigeten lévő Central állomásra, ahonnan elsétáltunk a nevezetes „mozgójárdához” (Escalator) ami a Qeen’s Road és Conduit Road utcáit köti össze a maga 792 méter hosszúságával. Ez a 2,5 éven keresztül épített, több mint 205 millió HKD költségvetésű építmény a világ leghosszabb kültéri mozgójárdája, a legkényelmesebb közlekedési forma a Central, a Mid-Levels és a SoHo között. Mivel ez a terület igen meredeken emelkedik jócskán megkönnyíti ezeknek az utcáknak az elérését.
Nagyon helyes kis tekergős utcákból áll ez a városrész, kifejezetten hangulatosak a SoHo negyed éttermei és kávézói ami napközben üzletemberekkel, éjjel pedig szórakozni vágyó fiatalokkal telik meg.

A mozgójárda végétől meredeken vezet vissza az út a város központi részébe.
Mi a Botanikus kerten át vezető utat választottuk vissza felé ami jó órás sétát jelentett meredeken lefelé. Áthaladtunk a Botanikus kerten, ahol különleges növény –és madár fajokat (gondolva a madárinfluenzára nem sokat időztünk itt), alligátort, anakondát és pillangókat láthattunk. A kert elhelyezkedése nagyon impozáns volt, hatalmas épületekkel a háttérben egy nagy zöld oázis. Itt éreztük meg - ma nem először de a legerőteljesebben - hogy a fák adta árnyék és a betonpadok kényelme mennyire csábítóan hatnak a Dorsette Seaviewban eltöltött éjszaka után. Nem sok hiányzott, hogy leheveredjünk egy padra és kipihenjük az éjszakát de mi jó turista módjára inkább vettünk 2 kólát és tovább indultunk.

Visszatérve a civilizációba, megkerestük a felhőkarcolók tövében az MTR megállót és elindultunk megnézni a híres Sheung Wan negyed piacait.
Az ultramodern üzleti negyedből rövid út vezet a Sheung Wan kerületbe, ahol mintha egy másik világba csöppennénk. Az 1950-es években épült bérházak lábánál, a Qeen’s Road nyugati része és Wing Lok Street körüli területen kínai orvosságokat és szárított tenger gyümölcseit kínáló nagykereskedések találhatók. Ez a világ legnagyobb cápauszony elosztóhelye – a méregdrága ínyencséget általában levesbe teszik. A közszemlére tett uszonyhalmok megmagyarázzák, hogy miért csökken olyan rohamosan a világ cápauszony állománya. A szárított finomságok mellett friss zöldségeket és gyümölcsöket is találhatunk a mozgójárda és Morrison Street közötti piacokon. Tollas, uszonyos vagy úszóhártyás élő állatok a „nedves” piacokon szerezhetők be, de találunk még itt frissen gőzölgő szójasajtot és jellegzetes szagú 1000 éves tojást, ami természetesen nem valódi kora, hanem a tárolására szolgáló földburok miatt nyeri el jellegzetes kinézetét.

A nézelődés után vissza metróztunk a szállodánkba egy kis „pihenőre” ami számomra blog írást, Bencének pedig a várva várt alvást jelentette.Hamarosan felkerekedünk – mert 2 óránál tovább nem lehet bírni a cellát – és elmegyünk mazsolázni az elektronikai cikkek piacára, közben harapunk valamit. Remélem mire visszaérünk a fáradság győz és bármi történik tudunk aludni…