Április 10.

Mae Sa völgy törzsi faluk, este bazár


Ismét pokoli meleg de még annál is forróbb napra ébredtünk. Ez árnyékban 37 fokot jelent, a napon el sem merem képzelni... Az érzésről annyit, hogy még motoron is imádkozunk, hogy ne kapjunk piros lámpát mert az egyenlő a hőgutával.

Természetesen nem tántorított el semmi sem a mai kirándulástól, megcéloztuk ismét a Mae Sa völgy kanyargós dombjait. Pár nappal ezelőtt eljutottunk az elefánt parkig, de az eső közbeszólt és nem tudtuk bebarangolni a hegyeket annyira amennyire szerettük volna, ezért ismét nekifutottunk.
A völgyig vezető utról már beszámoltunk korábban ezért az elefánt parktól folytatnánk a beszámolót.
Az út még az olyan kezdő motorosok számára is mint én -Andi - egy paradicsom a forgalom gyérsége és az utak kiváló minősége okán, ezért egy kis időre én lehettem a sofőr. Csodálatos hegyi utakon robogtunk az erdőben a következő kis falu felé... Egy váratlan fordulat...Nem számítottunk semmire csak a festői környezettel voltunk elfoglalva és akkor hirtelen...
Tetőtől talpig ránkzúdult egy jó nagy vödör víz! Amint elhaladtunk a tettes mellett már valami gynús volt, de álmunkban sem gondoltuk volna, hogy az a nő aki mosolyogva elindult az út felé egy dézsa hideg vizet zúdít a nyakunkba. Pár méterrel arébb félre álltam mert Bence vadul fényképezett addig és a gép is kapott egy adag vizet, rólunk nem is beszélve. Tetőtől-talpig ömlött rólunk a víz, mindenünk átázott de ebben a hőségben nagyon kellemesen éreztük magunkat így elázva. (kép fent) Visszanéztünk és láttuk, hogy a mögöttünk haladók is ugyanígy jártak! Mindenki így jár ezeken a napokon, ugyanis hivatalosan holnapután - de a gyerekeknek már tegnap - kezdődik a Songkran fesztivál ami itt az Új Év beköszöntét jelenti. A szokásokról annyit - ha eddig nem derült volna ki - hogy mindenki locsol mindenkit, ebben nálunk a Húsvétra hasonlít leginkább csak itt nem parfűmös üvegből versike kíséretében, hanem vizipuskából, vödörrel, vízágyúval, elefánttal ami kéznél van :-)

Ezért nagyon izgalmasnak ígérkezik a következő 3 nap Bangkokban, mert pont a Fesztivál idején leszünk a fővárosban.

Visszatérve a kis malőrre, jót nevettünk - meg a falusiak is rajtunk - és indultunk tovább a törzsi falvak felkutatására.

Szebbnél szebb utakon haladtunk, sokszor megálltunk fotózni mert a táj annyira egyedi volt, hogy nem lehetett kihagyni. Sajnos a kép nagyon keveset ad vissza a táj hangulatából. (képek fent)

A falvak nevét nem tudjuk teljes bizonyossággal, ezért sokszor csak tippeltünk, ugyanis volt ahol tábla sem volt, de ha találtunk ilyesmit valami kézzel festett megjegyezhetetlen név állt rajta. Amit sejtünk azt térképről totóztuk ki mivel olyan helyeken jártunk, ahová nemhogy fehér ember nem téved, de még a 2 kanyarral arrébb lakó helyi sem tudja, hogy létezik.

Egyik faluból eljöttünk és indultunk a következő felé, bár nem tudtuk igazán mit hol találunk mert a térkép nem is igazán jelzi ezeket a kis településeket. Az út mellett ismét egy nagyobb gyerek csoportot láttunk magunk előtt... Már sejtettük mi lehet a háttérben... Jól gondoltuk! A minket megelőző pick-up hátuljában utazó nő apróra húzta magát és próbált védekezni, de hiába. kb.10 gyerek, 10 vödör vízzel megrohamozta a kocsit és az összes vizet bezúdították a kocsi hátsó részébe és ahova érték. Félre álltunk és hezitáltunk mert ez igen nagy túlerő volt... Amit lehet jól elcsomagoltunk és lassan elindultunk... Jó előre elkezdtünk integetni, hogy hagyjanak menekülni és szerencsénkre megszántak minket. Később visszafelé azért nem úsztuk meg, de a víz barnás-sárga színét látva (amit a folyóból mertek erre a célra) egy kör is elég volt locsolkodásból.

A falukról bővebben nem lehet írni, ezt látni kell, a képek beszélnek helyettünk.

Délután lett mire bejártuk a völgyet így elindultunk visszafelé a városba megtéve a 600. kilómétert a 6. napunk végére. Ez nem számít kevésnek mert a városban minden nagyon kis távolságra van egymástól, de a környező látnivalók sem voltak messzebb 30-40 km-nél.

Első utunk a szállodából rögtön érkezés után egy masszázs szalonba vezetett ahol az egész napos motorozást feledtették velünk. Pláne Bencével mert ő kikapott egy vén motorost akinek a keze vasból volt és képes könnyeket csalni az ember szemébe. Na nem az örömtől :-) Megéri az a "kis" szenvedés mert utána mintha új végtagokat kapna az ember.

Egy kis szieszta a hűs szobában, majd a kevésbé kellemes rész : a bepakolás. Sajnos holnap el kell hagyjuk ezt a várost amit nagyon megszerettünk. Azért Bangkok elébe is nagy várakozással tekintünk a Songkran fesztivál miatt és azért is mert nagyon megkedveltük ezt a nagyvárost.

Este beballagtunk az éjszakai bazárba - igazából az egész város egy nagy bazárrá válik estére ezért nem tudom melyikben voltunk és melyikben nem. Vettünk emlékbe Chiang Mai-os polót -ahogy kell - és falatoztunk egy istenit (akkora volt egy királyrák ehető része mint egy kisebb csirkecomb! ebből 6 db volt 200 THB)

Hazafelé már csak botorkáltunk amikor is elértünk a "rajzoló" fiúhoz. Már napok óta nézzük milyen jól rajzol helyi arcokat illetve turisták által otthagyott fotók alapján. Nem tudtuk otthagyni azt a képet ami egy törzsi kislányt ábrázol kinyújtott nyelvvel! Nagyon szép lesz a falon otthon, annyira eredeti!

Búcsúzunk a holnapi bangkoki eseményekig.