Április 7.

Mae Sa völgy Elefánt Camp


Ma reggeli ébresztőnket a szomszéd szobából átszűrődő „társalgás” adta meg, ami egyébként elhanyagolható a szálloda összes többi jó tulajdonsága mellett.

Mai napra a Mae Sa völgyet tűztük ki uticélul, ami Chiang Maitó –elvileg- 15 km-re északra van, a tapasztalataink szerint sokkal messzebb. Ma 133 km-t motoroztunk, igaz ebben kisebb kitérők is vannak, de a 15 km semmiképpen sem állja meg a helyét. De nagyon megérte!

Mae Sa völgy:
Itt minden megtalálható amit egy turista el tud képzelni az északi országrészről: buja völgyek, természeti adottságok, a helyi kultúra valószínűtlen gazdagsága: orchidea ültetvények, elefánt –és kígyófarmok, vízesések bűvölik el az erre járó utazót - mint minket is - emellett gyönyörű pihenőhelyek és hegyi törzsek is várnak.

Az út egy darabig autóúton (107-es) vezet a városból kifelé, majd egy enyhe bal kanyarral felfelé veszi az irányt a magasabban fekvő települések felé. Az út minősége és mérete kifogástalan volt bármerre jártunk, a magyaroknak sokat kell még tanulni e téren is!

Ez a táj egy motoros paradicsom! Madárcsicsergés, hegyek, buja erdők...

A faluba érve elsőként az orchidea –és kígyófarm valamint a majom „iskola” intézményeit tekinthetjük meg, majd elérkezünk az Elefánt Camp-hez. Mi az utóbbira szavaztunk.

Megvettük a belépőt és egy kis elefánt csemegét magunkhoz vettünk a bejáratnál, ami pár kiló banánt és bambuszt takart. Kifejezetten erre a célra árulják a Camp területén (bár Bence nagyon koketált az "uzsonnával")
A környezet valóban mesés volt, igazi vad dzsungel, melyet egy tiszta vizű patak szelt át.

Amint elindultunk az elefántok felé, hogy egy kis etetésre sort kerítsünk, a szembe jövő elefánt kikapta Bence kezéből a gondosan bekészített banán-bambusz adagot (vagy 3 kg) az ellánállásunk itt kevésnek bizonyult. Így mire oda értünk az ormányukat lóbáló elefántokhoz csak néhány szál bambuszunk maradt. Ezt a problémát gyorsan orvosoltuk és vettünk még egy pár kiló elefánt-eledelt.

Miközben végig sétáltunk a park távolabb eső részére, ahol a „gyerek” részleg volt, helyesebbnél helyesebb képeket készítettünk ülő, térdelő, bohóckodó elefántokkal (képek fent)

A terület egyik félre eső része van kialakítva a 2 éves kor alatti fiataloknak, akik itt az anyjukkal együtt élnek. Itt találkoztunk az 1 hónapos bébivel, amelynek a mérete egy bernáthegyiével vetekedett. Leírhatatlanul édes volt és egészen közel mehettünk hozzá simogatni, nem úgy mint egy európai állatkertben! Na persze az állatok sem olyan körülmények között élnek itt mint Európában.

Találkoztunk itt - a Guiness Rekordok könyvében is szereplő - festeni tudó elefánttal, aki nem csak pacsmagol, hanem a virágot vagy fát úgy festi meg ahogy az életben is látható azaz a fa törzse barna, a lombja zöld és nagyon is látszik rajta hogy pálmafa. A képeket elnézve én egészen biztosan nem tudnék még így sem festeni!

Utunk innen Sikirit királynő botanikus kertje mellett haladt el, amikor mennydörgés és a hirtelen eleredő eső megállásra kényszerített bennünket. Szerencsénk volt mert pont egy kis útmenti bambuszkunyhó mellé értünk amikor rázendített az eső, így meg tudtuk itt várni míg alábbhagy (képek fent). Egy 20 méteres fűggő híd is volt itt amire rámerészkedtünk és fotoztunk egyett. Kb 40 percet voltunk itt élveztűk az őserdőből áradó illatokat madárcsicsergést és az eső hangját. Le is feküdtünk a bambuszpadra bóbiskolni egyett.

A sötét felhők visszafordulásra késztettek, mert igencsak lehűlt az eső hatására a levegő. A csodás tájak kárpótoltak mindenért, így nem bántuk, hogy rövidebb lett utunk mint terveztük (így is du. 4 óra lett mire visszaértünk a városba)

Hazafelé még egy-két kisebb útra lehajtottunk - ahol fejleszthettem robogózási technikámat mert egy lélek sem járt az utakon – ahol bivalyok (vagy valami olyasmi, városi gyerekek lévén ez áll a legközelebb hozzá :-) dagonyáztak (kép fent)

Már a szállodában vagyunk és 6 óra lévén az éhség irányítja a további programot, na meg a kihagyhatatlan thai masszázs ami itt egyébként 120 THB az eddig 250-300 THB-s árakkal szemben…Még este folyt.

Megjöttünk a vacsiból egy nagy motorozást követően. A Palm tree beer garden nevezetű - a szó hagyományos értelmében is ÉTTEREM, nem pedig utcai talpon álló - étteremben vacsiztunk, Bence zöld curry-t csirkével én meg zöldséges sült rizst rendeltünk, ami adagra és ízre is nagyon kellemes volt.

Most eltesszük magunkat holnapra mert már leragad a szemünk.

Jó éjt!