Április 9.

Doi Suthep, Ban Doi Pui törzsi falu, vacsi

Meglepően korán sikerült ma útnak indulnunk egyik kedvenc terepünkre, a Doi Suthep (első nap) hegyi útjaira. Első nap itt már meglátogattuk a 15 km-re lévő Wat Phrathat-ot, de kihagytuk az innen 4 km-rel feljebb épült királyi téli rezidenciát és feljebb fekvő törzsi falut.

A városból kifelé vezető úton érintettük a XV. században épített majd a XVIII. században felújított Wat Bupparamot. Ez a templom kíválóan példázza a lannai építészetet ötfejű naga kígyóival, lanna stílusú tetjével és burmai stílusú boltíveivel.(képek fent)

A templomkertben kellemes beszélgetésbe elegyedtünk egy kedves thai férfivel, akiről megtudhattuk, hogy ausztrál feleségével és gyönyörű gyermekével pihenni jöttek ide, különben pedig thai boxot tanít a kenguruk földjén... De akkor miért akart mindenáron egy "factory"-ba irányítani bennünket :-) ???

Nem ez az első baráti beszélgetésünk itt ami úgy kezdődik, hogy "hello, honnan jöttél, ki vagy, mivel foglalkozol?" majd " voltá már a helyi manufaktúrában?" a folytatás. Ezért udvariasan leráztuk, hogy rengeteg a dolgunk itt még és pontosan tudjuk hová szeretnénk menni.

Tovább indultunk a hegyi utak felé, érintve az állatkertet - melyet egy arborétum területén alakítottak ki de a hőségre való tekintettel ma sem álltunk meg - az út mentén zubogó vízeséseket... míg végül elértünk a Ban Doi Pui törzsi falut.

Ban Doi Pui: ezt a törzsi települést a színpompás ruháiról és kézművestárgyairól ismert hmong vagy meo kisebbség lakja. A város egyetlen meredek utcája árusokkal szegélyezett, hangulatos bazársorként működik. Rajtunk kívül túl sok túristával nem találkoztunk, mivel egy igen keskeny erdei út vezetett az utolsó 4 km-en a faluba.

Az itt lakó emberek öltözete és arcvonásai már nem a hagyományos thai jegyeket tükrözte. Nagyon szép és színes népi viseletbe öltözött nőket, férfiakat és gyerekeket láttunk, arcuk formája teltebb és szemük vágása keskenyebb volt mint a délebbre eső területeken.

Szívesen vásároltunk volna itt a piacon a temérdek házilag elkészített aszalt és cukrozott édességek, egzotikus gyümölcsökből készült befőttek, fűszerek, savanyított zöldségek láttán, de még annyit utazunk, hogy nem tudnánk mit kezdeni velük az utunk közepén.

Mivel az út ennél a falunál véget is ért, elindultunk visszafelé, ahol pár kilóméter múlva egy elágazást találtunk. Innen már csak 7 km-t kellett volna megtennünk és egy másik törzsi falut jelzett a tábla, azonban benzinünk mennyiségét tekintve nem tűnt okos ötletnek megkockáztatni ezt a kis kitérőt.

Az út visszafelé nagyon kellemes volt ami 17 km lefelé ereszkedést jelentett a motor beindítása nélkül. Csak a madárcsicsergés és az erdő hangjai...

Visszatértünk a szállodába egy kis lubickolásra a 4. emeleti medencébe majd egy kellemes vacsora és helyi bor társaságában lazítottunk az éjszakai bazár egyik utcájában.