Április 18.

Melakka 2. nap

Reggel 5 óra! Ébredés! Ennek elsőszámú oka a tegnap említett szép kis muszlim imaház a hotel mellett! A mélyen alvó ámde még mélyebben vallásos muszlimokra tekintettel (akik a hotelben tartózkodnak) egy hatalmas hangszóró az ablakunk felé irányítva a jobb hangzás kedvéért!
Gyenge próbálkozást tettünk az alvásra de így is 8-kor már az étterem felé tartottunk, irány a reggeli! Mert itt járt a szobához, hát lássuk! A Svédasztal szerű tálalás reményre adott okot. Közelebbről így nézett ki a választék: pirítósnak való kenyér, egyik tálban vaj másikban jam, egy melegen tartó edényben rizs, egy másikban valami húsféle, egy lapos tányéron görögdinnye szeletek, kávé, tea. Jól „bepirítósoztunk” amit vajjal bolondítottunk és indultunk egy kiadós sétára.
A korábbi korok stílusai keveredtek az épületek jellegében (holland, portugál, francia) melyet sok kínai bolt tarkított. Az üzletek nagyjából egész nap zárva tartottak, délután kezdett éledezni a város de szigorúan este 9 kor zártak is az üzletek. A városközpont nem túl nagy ezért úgy döntöttünk a környék felfedezése után, hogy kocsival megnézzük a tengerpartot és a Portugál térre elautózunk. Melakka partszakasza nem túl impozáns, néhány fával (konkrétan 2 db-ot láttunk) tarkított köves parttal büszkélkedhet, mely a fürdőzésre teljesen alkalmatlan. Tovább indultunk a Portugál tér felé, de „Károly” összezavarodott az frissen épített lakóparkhoz érkezve, mely elvileg a Portugál téren állt. Keringtünk a lakónegyed kis utcáiban, hol balra hol jobbra fordulva de a Portugál teret nem leltük.
Fél órás bolyongás után feladtuk és visszamentünk a hotelbe. Lepihentünk mert a hőség kezdett elviselhetetlenné válni, látnivalóban pedig már nem tudott újat nyújtani a város, ugyanis a tegnapi szálloda keresés alkalmával minden részét bejártuk.
Este felkerekedtünk, hogy megnézzük a helyi múzeumot, mely a város történetét mutatja be illetve egy XV. századi vár romjai között sétáltunk (itt az egyik látványosság számunkra a képeken is látható japán vagy ? milyen nemzetiségű hölgy volt, sokat akcióztunk, hogy lefotózzuk, végül magától odajött hozzám és mutogatta, hogy akar egy képet velünk készíteni). Nagyon érdekes volt mindkét program, ezért megérte ez a melakkai kitérő.
Ezután ismét bementünk a sétányra, az egyetlen helyre a városban ahol nagy nyüzsgés volt az esti órákban és az első étterembe beültünk. Kértünk egy „fish and chips”-et és egy adag sültrizst. Az eledel jó volt és az étterem is egy nagyon hangulatos kis belső kertben helyezkedett el az utcától pár méterre. Vacsora közben Bence valami kisállatot látott az egyik csatornában mozogni az asztalunktól 2 méterre de hiába dobáltunk sült krumplit a lyukhoz nem tudtuk beazonosítani.
A vacsora végeztével sétáltunk még a bazársoron majd megálltunk a kókuszdió-törő bácsi bemutatóját végignézni. Már 40 perce hallgattuk ahogy kínaiul és angolul kiabál a tömeg felé felváltva a mester de még igen messze állt attól , hogy a földön kikészített kókuszokhoz közeledett volna. Ekkor megvilágosodtunk, hogy a show utolsó eleme lehet a kókuszos mutatvány, előbb el akar adni a csodaszeréből minél többet a közönségnek. Bemutatta nagy nyögések közepette, hogy mennyi mindenre jó a folyadék amit árul, húzta-vonta a lábát, fájlalta a hasát és a nyakát majd locsolt a kritikus helyekre a szerből és fél perc után úgy ugrált mint egy tizenéves.
Mondanom sem kell, hogy az 55. perc végén mi is vettünk egy flakonnal 
Végül elmondhatjuk, hogy nem feküdtünk le anélkül, hogy ne láttuk volna a rekord-mutatványt, valóban a bal mutató ujjával addig püfölte a kókuszdiót amíg áttörte a héját.
Éjjel 11 körül ismét megéheztünk és útra keltünk egy közértet vagy kifőzdét kutatni de bő félórás séta után ugyanolyan éhesen, korgó gyomorral tértünk nyugovóra.