Április 3.

Jobban megismerjük Pattayát mint ahogy terveztük…


Mivel 2 napja amint a gép közelébe kerülünk hong kong-i szállást keresünk, ma pótoljuk a tegnapi eseményeket:

Már nem kelünk reggel 7-kor de a reggelit nem szalasztjuk el sehol – Koh Chang-on jobb lett volna ha megtesszük, mert akkor most élvezhetném a finom reggeliket a gyomorfájás helyett.
Változatosságról jelen esetben nem beszélhetünk de az omlettet nagyon jól készítik el és ha bereggelizünk estig nem is gondolunk kajára (na jó néha egy kicsit :-)

Mivel a mai nap forróbbnak bizonyul mint az eddigiek nagyon nehezen vesszük rá magunkat bármilyen csavargásra, ezért úgy döntöttünk, hogy 21 nap után pihenünk egész délelőtt.

Fél 3-ig bírtuk a kellemes hűsölést a szobában mikor az éhség eluralkodott mindkettőnkön. Magunkhoz vettük a strand törölközőt és a pénztárcát majd Pattaya beach felé vettük az irányt, még pontosabban a Mc Donalds-ig meg sem álltunk (itt sem kellett volna…)

ATM-et kellett találjunk mielőbb, mert 300THB-vel a zsebünkben nem voltunk urak, de az éhség felülkerekedett és étkezés utánra halasztottuk a pénzfelvételt (ez sem volt briliáns ötlet…)

A Meki bejárata előtt letettük a motort és már a pultnál álltunk. Rendeltünk egy rakat rántott csirkét, sült krumplit, „shrimps” szendvicset, kólát és egy nagyadag jeges-tejes kávét igazi európai turista módjára. Kényelmesen elhelyezkedtünk az agyon légkondizott helyiségben. Első európai ízek – amit otthon egyébként 1 évben 1x látogatok, Bence picit többször – élvezetesen csúsztak le a torkunkon..3 percig. Majd Bence szokás szerint leellenőrizte parkoló motorunkat, de az ablakból nem látta ezért kisétált – gondoltam én „mi történhet itt a forgalmas főút közepén, 15 lépésnyire az ajtótól a robogóval, majd’ pont innen lopják el, mi..?” (Annyit hozzá kell tennem, hogy biztosítás nincs rajta)

Hiába vártam visszatérését azt láttam, hogy jobbra balra nézelődik, mintha nem találná a mocit ott ahol hagytuk. Kimentem én is kezdődő rossz érzéssel… Kérdezem Bencét mi újság? Mivel én meg sem ismerném a sok hasonló vagy ugyanolyan motor között. Motornak hűlt helye… Nem akarom elhinni ezért erőteljesen nézem a parkoló motorokat, de Bence felhívta a figyelmemet, hogy két marha nagy törölközőt hagytunk rajta ami igen szembe tűnő.
Áhá…

Derítsük ki hol a járgány…

Gondolom igen meglepődött arccal kerestük kis robogónkat mert a közelben ücsörgő motoros taxisokhoz érve némi információt kaptunk, azaz: „POLICE”

Erre meg kellett volna nyugodnunk – Bence nem is izgatta agyon magát, látszólag – de mivel a mondat hiányos volt, több variáció is fenn állt a befejezésére mint pl. menj a „police-hoz” és tegyél feljelentést vagy elvitte a „police”. Nem tudtuk, de a motoros taxisok felajánlását elfogadtuk és egy-egy „taxis” mögé felültünk akik beszállítmányoztak minket az őrsre (80THB-ért amit úgy kapartunk össze a Mekiből megmaradt apróból)

Az információ felirat alatt két, kajánul vigyorgó európai kinézetű, angol anyanyelvű, jobb napokat is látott rendőrnek elmeséltük mi történt és fogalmunk sincs hol a motorunk. (a két „farang” – itt így nevezik a nem thai embert – olyan hatást keltett mint egy hollywood-i „korrupt-rendőrös” sztori főszereplői, akiket vádalku keretében elengedtek azzal a feltétellel hogy, jó messzire elkerülik a kontinensüket)

Rámutattak a másik pult mögött ülő helyi rendőrtisztre, aki a rendszámunk alapján majd felvilágosít, hogy itt van-e a motor. RENDSZÁÁÁM???? Na arról aztán fogalmunk sem volt! „Szerencsére” a motorbérlős papír a pénztárcában volt, mellyel a fenekünket ha kitöröljük hasznosabbnak bizonyul mint bármit is igazolni vagy elintézni általa.

Röviden: a Mr.Bence és a szobaszám kivételével semmi sincs azon a papíron.

Átvánszorogtunk az ajánlott pulthoz és szépen megkértük a bácsit, hogy hívja fel nekünk a szállodát, mert egy hangot sem beszélnek angolul és tudja meg a rendszámát a motorunknak. Természetesen erre a „rövid” kis útra telefont sem vittünk, ezért csak a rendőr jóindulatán múlt, hogy a hotelt felhívta és egyeztette az adatokat.

Végeredmény: rossz helyen parkoltunk – kb. a 150. volt a sorban a mi motorunk, de mindegy ne kötözködjünk, ha rossz hát rossz – ezért elszállították a motort. Én nem tudom hogy vitték véghez kb. 5 perc alatt úgy, hogy 10 méterre állt tőlünk és mi semmit sem vettünk észre, de megcsinálták.

Büntetés: 400THB + elmenni a telepre érte ami még 100THB. De legalább megvan!!!

Újabb motoros taxizás következett, de ekkor már nem pazaroltak ránk 2 db motort, elénk állt egy csaj a robogójával és buzdított a felszállásra mindkettőnket. Így mentünk 3-asban 5-6 km-t olyan helyeken ahova fehér ember már nem teszi be a lábát. Míg Bence élvezettel fotózta 3-asunkat menet közben, én azon gondolkodtam, hogy mivel tudom ártalmatlanná tenni ha megáll valahol a világ végén és ki akar rabolni…De mielőtt kidolgoztam volna szabadulásunk tervét, megálltunk egy motorokkal teli – inkább roncstelepnek kinéző – telek előtt.

A kapu melletti sátorszerű építmény alatt ebédelő család egyik tagja elénk sietett, elvette a büntetés kifizetését igazoló cetlit és rámutatott egy halom motorra. Bence a motort, én meg a kék strandtörölközőket láttam meg.

Mivel kis utcákon kacskaringózva jutottunk idáig el, találomra az egyik utcán elindultunk a jónak vélt irányba szállodánk felé. A napok óta tervezett „view point” (mindenhova ezt írják ki ahonnan szép a kilátás) utunkba esett, ezért feltekergőztünk egy kis kaptatón melynek a tetejéről csodaszép kilátás nyílt a pattaya-i öbölre. Fényképezgetés közben kiszúrtunk, hogy a szemben lévő nagyobb domb tetején egy hatalmas arany ülő Buddha van, hát célba vettük.

Út közben ráakadtunk egy csodaszép kínai kertre tóval, festett kínai történelmi jeleneteket ábrázoló képekre valamint egy kínai templomocskára. Fotózgatás, séta, majd tovább indultunk felfelé.

Néhány méterre megláttuk a hatalmas aranyló Buddha szobrot, mely gyönyörű volt a lemenő nap fényében. Egy hosszabb lépcsősor vezetett fel a dombtetőre, mely előtt pici kalitkában kismadarakat „árultak” de nem elvitelre, hanem szabadon engedés céljából. Ebből a turista csapdából nem akartunk kimaradni, mert szerintünk szerencsét hoz és a kismadarakkal is jót teszünk, így hát oda adtuk azt a 100 THB-t és magunkhoz vettük a kalitkát az 5 db madárral.

Az erdős résznél kívántunk egyet (na jó egyet-kettőt) és felnyitottuk az ajtót, ami a szabadságuk útjában állt.
Tovább sétáltunk a kapirgáló kakasokkal és tyúkokkal teli területen a dombtető felé. Nagyon szép volt a naplementében a fákkal, virágokkal szegélyezett domb amint egy több méter magas Buddha ült, körülötte pedig több, kisebb különböző Buddhák szobrai álltak.

Miután kimerítettük a helyi kulturális látnivalókat hazatértünk szállodánkba és esti műszakban Hong Kong elfogadható és el nem fogadható árú és kivitelezésű hoteleit böngésztük. Ránk nem jellemző módon, még mindig nem találtunk jónak mondható szállást erre az 5 napra aminek az a magyarázata, hogy az 1-2 csillagos vagy csillag nélküli szállodákért is simán elkérnek napi 20.000 ft-ot, ami meg jobb és drágább az is egy kalap sz.r (bocsánat a kifejezésért de az enyhébb változata a szónak nem takarta volna a valóságot)!
A hong kong-i átlag szoba méretéről annyit – ami a standard, csillagtól függetlenül – hogy csak különleges esetekben éri el a 10 m2-t!!!
Búcsúzunk, folytatjuk Hong Kong bevételét.