Április 30.

Polették sziget túrája Koh Nang Yuan-ra, mi itthon ügyintézésben.

Míg ma egész nap rohangáltunk Andival a szigeten ingatlanokat üzlethelységeket nézegettünk és néhány helyi vállakózóval is találkoztunk Polettéket tegnap megfűztük a számunkra is olyan felejthetetlen sziget - túrára Koh Nang Yuan-ra. Az alábbiakban idézem Polett összefoglaló mailjét a szigetekről:

„Sziasztok!!! Tényleg szemtelenség már tőlünk, hogy a rétesliszt-féle homokban fetrengtünk a 20 centis forró vízben (amit azóta csak pocsolyakent emlegetünk), míg a legszeretettebb szeretteink odahaza dolgoznak. Ma nem túlzok, hogy ma igazán rálapátoltunk az eddigiekre.
Reggel pontban 7-kor itt állt a klimatizált kisbusz a resortunk előtt. Felnyaláboltunk meg 4 turistát a közeli resortokbol, majd hirtelen ott találtuk magunkat a meanami kikötőben. Rengeteg ember 5 különböző kontinensről... bőröndök, sznori cucc (búvárszemüveg , pipa) osztogatás, finom felhajtás, rengeteg mosoly. :)) és ahogy a Bencéék megjósolták, úgy is volt. Reggeli (nem svédasztal, de friss croissan, vaj, jam, kávé, tea helyben és/ vagy elvitelre), szuper szervezés pikk-pakk terelgetés a megfelelő karámba, ahonnan mintegy 10 perc várakozás, némi felmatricázás (erről tudják, ki vagy, hova tartasz, ezt már a bangkoki reptéren is alkalmazták) utána felszállás a szintén klimatizált katamaránra.
A hajó pont olyan, mint egy repülő, nagyon furcsa. Mi Koh Phangan érintése (ahol fel-le szálltak a cókmókos utazók) után felmentünk a „freiluft” teraszra napozás reményében. Jó döntés volt, mert ma végre megmutatta a nap, hogy mit tud a trópuson.
A második megálló helyen - további szervezett terelgetést követően - minket átcsoportosítottak egy kisebb hajóra, amivel elvittek korallsznorizni.
A tenger... türkizkék! Amint becsobban az ember, azonnal körbeveszi egy 3 mázsás zebrahalraj. Egyszerűen elképesztően varázslatos! :) A nap átsüt a vízen, olyan, mintha egy gigantikus akváriumba csöppenne az ember! Legalább 50 különböző halat figyeltünk meg a korallok és a felismerhetetlen - retró fotel formájú - lények között. Hogy állat, vagy növény? Nem tudni.
Másfél óra búvárkodás után felsípoltak újra a hajóra a mindig mosolygós, kormosképű bennszülött utaskísérők, és visszavittek arra a helyre, ahol ebbe a hajóba tereltek korábban, Koh Nang Yuan szigetére.
Itt aztán tényleg komoly svédasztalos ebéd várt. Mondom, komoly.
Koh Nang Yuan szigete gyakorlatilag 3 kis szigetből áll, (át lehet köpni), amit egy keskeny homokpad köt össze. Egy mese! Ebéd után felküzdöttük magunkat a view point-ra. Szakadt rólunk a víz. A panorámát filmmel dokumentáltuk, nem marad le senki, ígérem!
Egyébként itt komoly búvár cuccot is lehetett bérelni, de mi inkább sznoriztunk, napoztunk, kentük magunkat az 50 feletti faktorszámú naptejjel, élveztük, hogy végre nyár van Thaiföldön.
14:30-kor start vissza Koh Phangan fele.
A hajon óriási napozás, 6 liter naptej, (most rendesen megkapott...)
és 16:40-kor itt a kikötőben.
100 THB-ert átvehettük a rólunk készült kép alapján nyomott suvenir tányért. Tök jó fotó lett. otthon bemutatjuk a ritka ereklyét.
Persze a transzvesztita ügyintéző azonnal megmondta, melyik kisbusz visz házhoz (!),
15 percen belül már itthon :) iszogattuk a sört, és kezdtem írni jelen sorokat.
közben megjöttek Andiék, élménybeszámolunk egymásnak, és megyünk enni.

Ami még ma történt: Mandzsu, a helyi szuka tegnap éjjel 4 fekete es 1 zsemleszínű babyt hozott a világra. Benn fekszenek az egyik bungi alatt, zseblámpával lehet őket megnézni.”

Ahogy fent olvashattátok a lányoknak jól sikerült az egész napos kirándulás az 50 szigetből Anthong Nemzeti Park területén. Nekünk ezzel szemben a nap nagy része jövés-menésről szólt. Egyrészt szállást nézegettünk a fennmaradó időre, mert ugyan szeretjük a burinkat, de idén a menedzsment vendégszeretete és szolgáltatásai igencsak visszaesett. Nem részletezném túlzottan a negatívumokat, elég annyi, hogy több hetes itt tartózkodásra sem kaptunk kedvezményes árat szemben a hotelek/resortok nagy részével, ahol már 5 nap után adnak kedvezményeket az árakból. Emellett még az internetet is lekapcsolták egyik este, pedig jól tudják, hogy használjuk… Legjobbnak láttuk ha a fennmaradó időt olyan helyen töltjük, ahol a pénzünkért kapunk is szolgáltatást. Így egész nap nézelődtünk – több esélyes helyet is találtunk, de az Internet hibádzott a portfolióból mindenütt. Napközben megnéztünk pár üzlethelyiséget is a környező partokon majd este hazaérve a szomszéd resortba még átmentünk egy ajánlatot kérni, de sajnos a jelenlegi áraink kétszeresét mondták (nem csoda! Kétszer olyan jó a hely. Medence is van és nagyobb bungik, szebb berendezéssel). Nem szerettünk volna messzebb menni mert ezt a kis várost nagyon szeretjük a szép és nyugis környezete miatt. Ugyan még pár napot terveztünk itt maradni, de a net kikapcsolása - melyet fent említettem - ekkor történt meg. Itt elszakadt a cérnánk így Benceével átmentünk a szomszédos Hutcha Resortba ismét és elkezdtünk keményen alkudozni. Ennek végső eredménye: ugyanazért az árért megkaptuk mint a burit!!! Bence még éjjel átment sokadszorra és a reggelit is lealkudta fél árra!
Estére mindannyian megéhezve nekivágtunk Maenam egyetlen főutcájának éttermet keresni. Találtunk egy igazán helyi, mint később kiderült „all you can eat” típusú éttermet ahol 120 THB/fő-ért annyit ettünk amennyi belénk fért. Nagyon tetszett a rendszer nekünk, mert az asztal közepére kitettek egy alulról melegített mély fém edényt aminek a közepe dombszerűen tornyosult fölfelé és izzott. Ez tulajdonképpen egy grillező szerkezet volt amiben alul forró víz állt. Így egyszerre főzni és grillezni is lehetett a szerkentyűben. A svédasztalról hozott bepácolt húsokat és zöldségeket itt sütöttük meg és fogyasztottuk el egy jó helyi sör társaságában.