Június 6.

elindultunk HUA HIN-be

















Indulunk!
Útvonal: Samui - Surat Thani - Hua Hin

Korán reggel kellett kelnünk, hogy fél 9-re a nathoni kikötőbe érjünk átvenni a kompra lefoglalt jegyeket. Elbúcsúztunk HutCha resort kedves személyzetétől és indultunk a kikötőbe. Most már csak 52O THB-t fizettünk a múltkori 62O-hoz képest. Mit lehet tenni kisebb átverés áldozatai voltunk, ami errefelé megesik…

Gördülékenyen ment minden, nem kellett végre 3-4 órát várnunk, szinte elsőként mentünk fel a kompra. Gyönyörű napsütéses 4O fok, szélcsend, tükörsima víz! A másfél órás út első fele a lehető legkellemesebben telt, beneveztünk egy óra lábmaszira. Mit is mondhatnék! Kellemes volt, de nem csak az élvezet miatt szavaztunk a masszirozásra, Bence térde nagyon fájt, alig mozgott, gondoltuk sokkal rosszabb már nem lehet, viszont még akár segithet is rajta.
A maradék 1 órát a legfelső teraszon napozással töltöttük. Ez volt az út legkellemesebb része.

Bence térde nem lett sokkal jobb, de a masszir jól esett!

Surat Thani még bő 6Okm-es utat jelentett a kikötőből ahonnan további 651 km utazással érhető el Bangkok. Utunk a Maláj-félszigeten vezet felfelé a következő tartományok érintésével: Surat Thani, (Kra – földszoros) Chumpon, Prachuap Khiri Khan, Phetchaburi, Samut Songkhram, Samut Sakhon. A fent emlitett Kra-földszorosról érdemes annyit megemliteni, hogy a Maláj – félsziget legkeskenyebb szakasza.

A Thai – öbölnek ez a partvidéke nem igazán keltette fel a külföldi turisták érdeklődését. Úgy döntöttünk, hogy utunk első éjszakáját Hua Hin-ben töltjük. Ez kb. 4OO km-es utazást jelentett a félszigeten északra. Hua Hin a thaiföldiek kedvenchelye valamint itt található a király egyik palotája is. Homokos tengerpartja lapos sziklákkal tagolt, 5 km hosszan nyúlik a következő partszakaszig melyet Cha Am-nak hivnak.
Este 6 óra lett mire befutottunk Hua Hin-be. Leginkább Pattaya nyüzsgése köszönt vissza, a városba érve. A tengerparton közvetlen nincs út sajnos, csak kisebb utcákon lehet megközeliteni a partot.. Szállodánk megkeresésére indultunk, mert igencsak elfáradtunk az egész napos utazásban. Kacskaringóztunk a városban az előző nap kimásolt térkép alapján, melyet a szálloda weblapjáról töltöttünk le. A legtöbb utca olyan szűk volt, hogy kocsival alig fértünk el rajta. Egyszer csak megláttuk az épületek között kimagasodó feliratot „ Thipurai City Hotel” (bár soha ne találtuk volna meg). Az interneten leirtak közül az egyetlen igazság az volt, hogy a város kellős közepén van…Ami kisejlett belőle már az is elég volt ahhoz, hogy ne keressük meg, de a kiváncsiság hajtott. Pár kört mentünk a szűk sikátorokban míg megtaláltuk azt az apró utcát mely a hotelhez vezetett. Útközben találtunk egy hasonló nevű szállodát és kezdtünk reménykedni, hogy az lesz a miénk, csak félre értés történt. Sajnos nem… Bekúsztunk a szűk kis utcába és azzal a feltett szándékkal léptünk be a hotelbe, hogy megnézzük a szobát majd lelépünk ha nagyon ramaty. Gondoltuk legalább egy jót röhögünk!
A foglalásunk teljesen rendben volt, ez a kivülről néha kék, este szürke épület lőrésnyi ablakokkal egy büdös sikátorban, ez volt a kifizetett szállásunk. Felkisértek a szobába… Nem volt vicces…Kicsit nagyobb volt mint a hongkongi luk amiben laktunk, de legalább olyan sötét és koszos. A recepcióra visszatérve megköszöntük, majd 1O perces dolgunkra hivatkozva soha többet nem mentünk vissza. Még jó hogy csak 1 éjszakát fizettünk ki mert igy nem volt annyira nagy érvágás kisétálni. Már nem akartunk órákig mászkálni ezért visszamentünk a pár sarokkal odébb lévő „hasonló nevű” szállodába ami kivülről egy 4 csillagos hotel látszatát keltette. Kértük mutassanak egy szobát, mert az ár még éppen megfelelt. Hát nem ma épült de az előzőhöz képest Hilton volt. Átköltöztünk.

Közelebbről megnézve ez sem volt egy leányálom, de ki ne zuhanyozott volna még papucsban??? A szoba legalább tágas volt és volt egy kis erkélyünk is. A két lepedő közé csomagolt lópokróc sosem volt a kedvencünk, pláne a nakhon si tammarat-i viszketős kiütések után, de nem volt választás. Viszketett is másnap a lábunk! De ezt a kis kellemetlenséget már meg sem éreztük hiszen még a múltkor vettünk remek kenőcsöt erre a problémára. Szerintem egyébként bolha volt a ludas.

Még sétáltunk egy kis kört a városban bekaptunk egy-két falatot majd átadtuk magunkat a pihenésnek.
Azt a pálmákkal övezett, liszthomokos tengerpartot amit a hua hin-i ingatlanosok képein láttunk az álom - apartmanok hirdetéseiben sehol sem találtuk…