Március 24

Sziget keleti oldal


Reggeli után összepakoltunk és 100 méterrel arrébb költöztünk mivel interneten csak hétvégére foglaltunk szállást. A Bam Boo resort lesz az otthonunk a hátra lévő időre valószínűleg. Kb.15-20 db bungalós kis terület közvetlen a tengerparton és miénk a legelső!

Először a két hátizsákkal motoroztunk át, majd Bence vissza motorozott a nagyobb bőröndünkért. A készséges recepciós feldobta a motor hátsó részére a táskát és megveregette Bence vállát, hogy teljesen jó így menjen nyugodtan. Szerencsére nem volt hosszú az út így „mindketten” épségben megérkeztek új főhadiszállásunkra.

Kipakolás után nekivágtunk a sziget szárazföld – kelet – felőli oldalának. A növényzet nagyon buja a szigeten, őserdő szerű hatalmas pálmák, mangrove - és egyéb egzotikus fák szegélyezte úton motoroztunk végig. Igen változatos a táj a szigeten, a homokos partok mögött sűrűn fákkal borított hegyek (majdnem 800 m a legmagasabb) vonulnak. Az út egyes szakaszokon nyíl egyenes majd erősen meredek, kanyargós szakaszok váltják. Az út mentén mindenhol találkozunk a tipikus thai életjelenettel: gyümölcs árusok valamint helyben főzött ételeket árusítók. A thaiok nagyon finom édességet készítenek amit „crepes”- neveznek, de a tésztája nem a hagyományos/francia palacsinta tészta. Egy nagy kerek sütőlapra öntik a nyers tésztát, a tetejét ropogósra sütik, megtöltik a választott gyümölccsel (mangó, banán, kókusz …) és nyakon öntik eper, csoki, vanília stb. szósszal. Norbi Update 500 de Isteni!!!


25-30 km múlva megszakadt a betonozott út így rövid hezitálás után, egy gyenge próbálkozást tettünk a kavicsos homokon. Szerettük volna megnézni a sziget csücskében lévő kis szigetet (Koh Ngam) amit - a képek szerint - keskeny homoksáv köt össze Koh Chang-gal. Sajnos motorunkban nem bízva – a tegnapi lejtőn való küszködés emlékével – feladtuk és visszafordultunk, mert olyan emelkedővel találtuk szembe magunkat amin a hátunkon vihettük volna fel a motort. 100 cm3 itt nem versenyképes, labdába sem rúghattunk paripánkkal. Azért megbeszéltük, hogy később bérelünk egy 250-es mocit és visszatérünk.

Több vízesést jelző tábla mellett hajtottunk el, de ma még nem vállaltuk a hosszas gyaloglást – reményünk amúgy sincs sok , hogy vizet is találunk benne a száraz évszak kellős közepén.

Szerencsés időpontot választottunk a tekergéshez mert visszatérve a nyugati partra, láttuk hogy elég nagy zuhi lehetett, míg nekünk tikkasztó meleg jutott. (mivel az én vállam hólyagosra,- Bence karja rákra van égve nem ártott volna ha kerüljük a tűző napot… felkészült utazókhoz illően azért induláskor tejfehérre kentük magunkat az 10000 faktoros naptejjel, majd ezt útközben félóránként ismételgettük)

Összességében a szigetnek ez az oldala igen köves, sziklás, inkább helyiek által lakott, így nem álltunk meg fürdeni viszont találtunk egy folyót melyet végig mangrove fák szegélyeznek és kajakkal végig lehet evezni rajta. Ezt biztosan kipróbáljuk és még egy-két hajókirándulást a közeli Nemzeti Park kisebb szigeteire.

Fél 2-re vissza is értünk kunyhónkba. Még igen borús időben ültünk ki éttermünk bárjához egy dinnye shake-re és egy Singha sörre. Addig dumáltunk kambodzsai-vietnámi keverék pultos fiúnkkal míg rádumált egy könnyű kis ebédre. Sajnos a nevét nem értettem a tápnak, de a tartalma roston sült sea food szója és egyéb ízesítésű szószban + rizs + cashew dió. Isteni kaja!

Egy „frissítő” úszás után Bence most „meditál” csukott szemmel J én meg hamarosan követem. Este a bungi melletti éttermünkben „fire show” (gyúlékony anyaggal vszínűleg benzinnel átitatott kötelek végét meggyújtják és hatásvadász zenére őrült gyorsan pörgetik nagyon látványos) lesz és grill terasz amit már nagyon várunk!!!