Március 25

Ismét költözünk…

A Bam Boo Resort bungalójában ébredtünk enyhén fátyolfelhős reggelre. Reggelink teljesen elfogadható volt, étlapról választottunk francia pirítóst és tükörtojást szalonnával és pirítóssal. Nem lepett meg, hogy a tejeskávéért meg kell majd küzdenem. A tejet úgy mérik mint az aranyat, igen szűken de kitartottunk és a végeredmény majdnem igazi „latte” lett.

Reggeli után felkerekedtünk ismét szállás-nézőbe. Mivel közvetlen a parton van kis házunk, előttünk megy a masszírozás, pontosabban az ablakunk alatt így reggel amikor az itt dolgozó nők „nyitják a boltot” az egész család élete az ablakunk alatt zajlik. Emellett velünk egyvonalban mellettünk van a resort étterme amitől duplán nagy a jövés-menés. Ablakunk ugyan van kettő is, de ha a tenger felőlit nyitjuk a masszírozós lányok -, ha az elsőt nyitjuk a teljes éttermi személyzet integet be. A kettő között pedig egy kedves hölgy süti déltől a palacsintát, ami illatra isteni de egész nap enne az ember emiatt.

Lényeg, hogy reménykedtünk egy nyugisabb, szebb parton fekvő és olcsóbb bungalóban. Sosem szeretünk a legforgalmasabb partszakaszon lakni, mert motorunk van, bárhova eljutunk – sőt itt az a program amíg odaérsz valahova – de ha hazaérünk legyen nyugalom.

Nem is kellett sokat keresgélni, egy partszakasszal délebbre (kb. 10 km) Klong Prao Beach-en megnéztünk egymás mellett 3 szimpi resortot. Ami álomszerű volt, annak az ára még 30% kedvezménnyel is 4000 THB fölötti, ezért a mellette lévő helyes kis bungalók recepcióját megkerestük ahol egy fiú-lány (fiúnak született, de útközben rájött hogy lányruhák jobban állnak) recepciós mutatott két szabad szobát. Azt mondta, hogy a bungik foglaltak mind, de a duplex – olyan mint egy pici ikerház – az út mellett szabad és csak 1800 a jelenlegi 2000 helyett. Mivel a tengertől kb. 50 méterre van és itt a part nagyon finom homokos nem úgy mint a White Sand beach-en, ahol beton kemény a homok és sehol egy napozóágy… Mindenképpen megjegyeztük magunknak!

Felpattantunk a motorra és végigjártuk ezt a partszakaszt, ami nagyon szép fekvésű. Ívben kanyarodik a homokos part és szemben pici szigetekre lehet látni. Nem találtunk több esélyes helyet így visszatértünk langyi barátnőnkhöz hogy foglalót adjunk és gyorsan átköltözzünk.

Nem szóltunk előre a másik helyen, hogy lelépünk –hiszen mi sem tudtuk biztosan - így délig ki kellett költöznünk, hogy ne kelljen ezt a napot már kifizetnünk potyára.
Visszatérve Royal Coconut Beach Resort-ba – most már tudom a nevét - a recepción már más fogadott – utóbb kiderült - a mi legnagyobb szerencsénkre! Ugyanis miután előadtuk, hogy bungalót keresünk és a kolleginával fél órával ezelőtt beszéltünk ez ügyben, motorra pattant és mutatott egy szabad privát, duplateraszos, újépítésű, előkertes, saját parkolós házat sokkal jobb helyen, közelebb a parthoz szomszédok nélkül. Az ablakból és az egyik teraszról kitűnően látszik a tengerpart. Már foglalóztuk is és szaladtunk vissza pakolni.

Bam Boo-ék nem voltak elragadtatva, hogy 1 éjszaka után eljövünk de mit tudtak tenni?! 10 perc alatt kiürítettük a szobát és a következő formációt felvéve áthurcolkodtunk: Bence elől, közöttünk a bőrönd, rajta a hátizsák amiben a laptop és egyéb híradástechnikai kiegészítők majd én már csak fél seggel a motoron és alattam/mögöttem a motorra kötve a másik hátizsák és a 2 bukósisak. Mivel a strand törölközők már nem fértek be sehova ráültem… Sajnos lefényképezni nem tudtuk hogy festünk, de valahogy hasonlóan mint tavaly előtt Makarskán, amikor Bence bringán teker a part felé, fején a 2 személyes felfújt gumicsónak, kezében a gumimatrac, két nagy bringás táska a sznori cuccal oldalt a cangán és elől egy kormánytáska dugig pakolva. Na jó az durvább volt… J
Beköltöztünk hamar és irány a meleg tenger!

Egy kis fürdés és indultunk mosodát keresni mert én ugyan Bangkokban mostam de a száradás ebben a párás időben napokig tartó folyamat és az eredmény igen állott szagú ruha. (hiába az öblítő és mosópor)

A választék végtelen, minden sarkon „laundry” felirat köszön ránk, hát választottunk egyet, kipakoltunk a szennyest, mosolyogva átvették, lemérték, fizettünk majd mosolyogva álltak… Mi is… ???
Itt már semmi sem fog történni ezért megkérdeztük „today?? ok?” mosoly a válasz… mosolyogtunk mi is… még egyszer: „today?? OK?” mosolyogtak –látszott fogalmuk sincs mit akarunk megtudni. Taktikát váltottunk: „tomorrow?? Ok?” mosoly… bólogatás majd az ismételt kérdésünkre fejrázás a válasz. Na ilyenkor „today” vagy „tomorrow” a megoldás??
Rövidre zártuk és közöltük holnap jövünk amit mosoly nyugtázott, mosolyogtunk mi is J
Tétován elindultunk kifelé mert semmilyen papírt nem kaptunk ami akár a darabszámot akár a fizetést igazolná… Mosolyogva megkérdeztük „paper??” és rámutattunk a már kimosott ruhákon lévő cetlikre. Mosolyogva megcsóválták a fejüket és integettek így visszamosolyogtunk, Bence még odaszólt, hogy akkor ”face” azaz majd holnap megismernek és megkapunk talán mindent, ugye?? Mosoly és bólogatás.

Hát ez a „MOSOLY ORSZÁGA” nemhiába.

Kisebb kirándulásra indultunk a környéken, amiből egy 5 órás estebéddel egybekötött nézelődés lett. Bang Bao az utolsó partszakasz ezen a nyugati oldalon, amely egy halászfalu. Itt nagyon helyes cölöpökön álló éttermek - friss tengeri herkentyűkkel - és bungalók vannak a vízen.
Igen éhesen érkeztünk amit az éttermek kínálata csak fokozott, hát beültünk az egyikbe. Zöld curry-t ettünk tenger gyümölcseivel majd roston sült tintahalat és üvegtésztát sült zöldségekkel és seafood-al.
Minden nagyon finom volt, de a curry olyan erősre sikeredett, hogy én 2 kanál után kiszálltam, Bence viszont hősiesen benyomta az egészet. Sajnos ennek a vége az lett, hogy mióta hazaértünk a wc közeléből nem tud elmenni. A kezelést megkezdtük mert még fel kéne tölteni a blogot és megnézni a levelezést ehhez viszont el kell távolodnunk a fürdőszoba közelségétől az első szálláshelyünkig (5-10 perces út) mert itt használható csak a kódunk az internethez.
Meglátjuk!